Gyakorlatilag sorra érkeznek az évtizedes távlatokra visszavezethető olyan problémák, amelyek jelenünkben fejtik ki negatív hatásaikat az Európai Unió versenyképességét illetően. Biztonság, energetika, a kínai-amerikai kereskedelmi ellentétek, illetve az unió jövőjét érintő viták. A tárgyalt kérdésköröket vizsgálva látható, hogy az unió bizonyos kihívásokkal egyáltalán nem is foglalkozott. Nem csoda, hogy az Európai Unió gazdasági képességeit visszavetették a külső sokkok. Cikkünkben az Európai Uniót érintő kihívásokról fogunk értekezni.

Az Európai Unió versenyképessége sok sebből vérzik. A jelenleg is érzékelhető dinamizmus hiánya azonban történelmi okok levezetéséből válik értelmezhetővé. Az egyik ilyen kérdés a katonai biztonság, amelyet az amerikaiak szavatolnak. A történet a második világégés utáni Európára vezethető vissza, amikor a nyugat-európai államok nem a legerősebb ország ellen (Egyesült Államok), hanem a legfenyegetőbb állam ellenében (Szovjetunió) kerestek védelmet. Így történt meg, hogy a nyugat-európai nemzetek, britek, franciák, németek és az olaszok a NATO tagjaivá váltak az 50-es évekre. Az amerikai jelenléttel pedig mind a két fél nyert. Nyert Nyugat-Európa (EGK), hiszen az amerikai jelenlét miatt nem kellett annyit a védelemre költeni. És sokat nyert Washington is, ugyanis az amerikaiak sikeresen feltartóztatták a Szovjetuniót, sőt, ezzel meg is nyerték a hidegháborút.

Nagy kérdés azonban Európa biztonságát illetően, hogy a jövőben fennmarad-e az amerikai védőernyő. Washington érezhetően Kína ellen csoportosítaná át az erőforrásait, míg Oroszország feltartóztatását az európai nemzetállamokra „hagyná rá”.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Washington az 1920-as évekhez hasonlóan visszavonulna az európai politikából (izolacionizmus). Inkább azt, hogy az új amerikai külpolitika csökkentené az Európában „elköltött” erőforrásokat és sokkal inkább a Közel-Keletre (Irán), illetve a Távol-Keletre fókuszálna. Az Egyesült Államok ereje abban rejlik, hogy támaszkodhat szövetségesekre, hiszen nélkülük Washington nem lenne képes ekkora erőkifejtési képességre szert tenni. Az Európai Unió, Izrael, Japán és Ausztrália egyértelműen ilyen szövetséges. Az izolacionizmussal nemcsak az európai autonómia nőne, hanem a kontinens felelőssége is.

Az Európai Unió tagállamainak emiatt nemcsak arra kell megoldást találniuk, hogy milyen erőforrásokból növeljék a katonai kiadásaikat, hanem arra is, hogy hogyan tudják átvenni az Egyesült Államok feltartóztató szerepét Ukrajnában.

Vagyis az Európai Uniónak a jövőben választania kell: vagy folytatja Oroszország megállítását Ukrajnában, vagy defenzívába szorul és lemond a posztszovjet térség országainak uniós integrációjáról. Persze, az európai soft power rendkívül erős (jólét), nem csoda, hogy a Balkán és a posztszovjet régió országai is az unió tagjai szeretnének lenni. Ez a fajta politika azonban Moszkva birodalmi-nacionalista ambícióval egyértelműen összeegyeztethetetlen.

Az Oroszországgal ápolt kapcsolat kérdésköre nemcsak a kontinens biztonságát határozza meg, hanem az energiapolitikát is. Az 1970-es évektől kezdődően Európa motorja (Németország – NSZK) erőteljesen közeledett a szovjet (orosz) energiahordozókhoz. Ez mind a két fél számára előnyös volt. Ráadásul nemcsak Németország, de a volt KGST tagállamai is a szovjet, majd orosz energiahordozókra építették gazdaságaikat. Az olcsó energia pedig sokat segített az európai versenyképességen. A két térség kereskedelmének sorsa a „szféra háborúval” (2008, 2014), majd Moszkva 2022-es agresszív politikájával gyakorlatilag meg is pecsételődött.

Az Európai Unió mindig a kényszerek hatására tett nagymértékű lépéseket a történelem során. Gyakorlatilag az ukrajnai háború volt az, amely előtérbe helyezte a biztonság kérdéskörét.

Az elmúlt két és fél évben a németeknek sikerült kiépítenie az LNG importhoz szükséges infrastruktúrát. Vagyis, ha Európa és Oroszország mégis megegyezne a jövőben, továbbra is kereskednének egymással (mint 2022 előtt), Moszkva már akkor sem lenne képes zsarolni Európát a gáz és olaj fegyverével. A hirtelen kínálati oldalon megjelenő sokkot a kiépített energetikai infrastruktúra (diverzifikáció) erőteljesebben mérsékelné. A probléma inkább ott van, hogy az unió tagállamai csak az elmúlt években ébredtek rá az energetikai és katonai biztonság fontosságára. Nem csoda, hogy a német gazdaság nem tudott nőni a 2024-es évben, viszont azt is hozzá kell tenni, hogy nem is zuhant akkorát, mint azt egyesek jelezték. Vagyis látható, hogy a kontinens legerősebb gazdasága képes túlélni az orosz energia nélkül. Azonban amellett sem szabad elmenni, hogy a megbízható és olcsó energia hiánya csökkentette a német ipar versenyképességét.

Habár fontos a biztonság, a kiszámíthatóság, érdemes rámutatni arra is, hogy Európa nem rendelkezik olyan képességekkel, mint az Egyesült Államok, vagy éppen Kína. A kontinens államai a méretgazdaságból fakadó problémák miatt sem tudtak olyan márkákat, multinacionális vállalatokat kitermelni, mint az amerikaiak. Európa nem épített ki olyan szintű infrastruktúrát, mint Kína. Mondhatni még mindig égető probléma az unió nyugati és keleti államai közötti vasúti összeköttetés, akár (ipari) gyorsvasutak képében. A keleti tagállamok felzárkózása az uniós átlaghoz a mai napig nem sikerült. Emellett a jelentős gazdasági szabályozások bevezetésével tovább romlott az unió versenyképessége. Ez a tényező komoly negatív hatással bír a termelékenységre. Az alacsony szinten járó központi támogatások nem képesek garantálni a technológiai szintugrást bizonyos ipari ágazatokban. Gondoljunk csak az autóiparra, ahol a német BMW és Mercedes ugyan úttörő az elektromos autók gyártásában, azonban az amerikai (Tesla) és kínai (BYD) versenytársak mellett labdába sem rúghat.

Where are electric vehicles produced and sold worldwide? ⚡🚗🌍

While China and the United States are the largest EV producers and markets, Germany is a big EV exporter.
90% of China’s EV production is sold locally.

📊Explore our data and infographics at https://t.co/Jnk1xkCAiD pic.twitter.com/JPH21ymQji

— The ICCT (@TheICCT) January 17, 2024

Fontos kiemelni, az erőteljesen növekvő GDP mutatók nem egyeznek meg azonnal a magas bérekkel és élhető környezettel. Az Európai Unió részben az idealizmusa, részben pedig az élhető környezet megteremtése miatt szabályozza az európai ipart. Azonban a túlszabályozás a versenyképesség rovására megy, ami a befektetési kedvre is negatívan hat.

Rengeteg kihívás éri Európát. Öregedő társadalom, rosszul levezényelt migrációs politika, elhanyagolt külpolitika és honvédelem, versenyképesség romlása, dráguló energiaárak. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az Európai Unió vagy éppen a tagállamok nem találnák meg a megoldást. Az 1970-es évek olajválságai sokkal nagyobb mértékben érintették a közösséget, amelyből sikeresen talált kiutat. Az Európai Unió GDP-je még mindig paritásban van a kínaival, azonban a két térség versenyképességét vizsgálva Európa alulmaradt. Ezek az okok pedig visszavezethetőek a már tárgyalt kül- és gazdaságpolitikai (strukturális) problémákra.

A kérdés azonban az, hogy az unió milyen irányba fog elindulni. Lehet akár a Mario Draghi által kijelölt utat is járni, amely központosítással járna együtt a külpolitikában (vétó megszüntetése) és a gazdaságpolitikában is (közös hitelezés). Vagy járható a nemzetállamok Európájának útja, amely szintén a versenyképesség fokozásában érdekelt, azonban az uniós jogkörök változtatása nélkül. Utóbbira szolgáltathat példát a magyar uniós elnökség tervezete. Az unió jövője így a tagállamok döntésén múlna, amelyekre nagy hatást gyakorolnak az olyan nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok, Oroszország, vagy éppen Kína.

Írta: Szabó Bence

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon