2024. június 24. 07:00 - Danube Institute

Brüsszel visszavonta a lengyelekkel szemben indított 7-es cikkely szerinti eljárást

Az Európai Bizottság visszavonta a Lengyelországgal szemben még 2017-ben indított 7-es cikkely szerinti eljárást. Láthatóan a frissen megválasztott Donald Tusk „politikai fordulata” elindította Varsó és Brüsszel megbékélését. A hirtelen fordulat rámutat, hogy egyértelműen politikai okai vannak a felek közötti nézeteltérések ellaposodásának.

shutterstock_1130257649.jpg

A korábbi lengyel szuverenista PIS (Jog és Igazságosság) kormányokkal szembeni Uniós bizalmatlanság egyre erősödött 2015-től kezdődően. A konfliktus akkor ért a tetőpontra, amikor Varsó megpróbálta megreformálni a lengyel (rendes és alkotmány) bírósági rendszert. Ráadásul a lengyelek 2015-öt követően a nemzeti jogot helyezték elsőbbségbe, amely szintén tovább rontott a PIS és a néppárti-liberális mainstream viszonyán.

2017-ben a bizottság által elindított 7-es cikkely szerinti eljárás a lengyel bírói reform miatt indult el. A varsói kormány az igazságügyi reformok keretében (nyugdíjazással és a Fegyelmi Tanács felállításával) megpróbálta „felszámolni” az államszocialista időkből megmaradt belső bírói köröket.

Ez a törekvés alapjaiban rontott a lengyel - uniós kapcsolatokon, ráadásul több európai szervezet (Velencei Bizottság) is komoly aggodalmát fejezte ki Varsó törekvéseivel szemben. Emellett az Európai Unió intézményei, így a Bizottság, a Parlament és a Tanács tagjai sem engedték el az „ügyet”.

A 7-es cikkely szerinti eljárás, egy rendkívül hosszú és körülményes lehetőséget biztosít az EU intézményei számára, hogy „megregulázzák” az uniós alapelveket be nem tartó országokat. Ezzel gyakorlatilag a kohéziós alapokból járó források is befagyaszthatóak, végezetül pedig még a Tanácsban meglévő szavazati jog is elvehető. Azonban a folyamat rendkívül hosszadalmas, ráadásul nehéz is „véghez vinni”, ugyanis a szavazati jog elvételéhez már a Tanácsban való minősített többség szükséges

Itt azonban érdemes rámutatni, hogy a „jogállamiság keretein belül” elindított eljárások igencsak kettős mércét képviselnek. Ugyanis valóban vannak olyan alapelvek, amelyeket sérthetett a lengyel reformtörekvés (bírói függetlenség), azonban más uniós tagországoknál nem vizsgálnak felül bizonyos jogi problémákat.

Érdemes hozzátenni, hogy vannak tagállamok, ahol például nincs is alkotmánybíróság (Finnország), vagy éppen a kisebbségvédelem nevezhető igencsak hiányosnak (Balti államok, Románia). Ellenük mégsem indult jogállamisági eljárás. Ez részben annak köszönhető, hogy az Európai Unió nem tudta kiépíteni a kisebbségvédelmi hálóját, hiszen ebben sok ország nem érdekelt (Spanyolország, Románia baltiak stb..).

Ebből kirajzolódik előttünk, hogy nincsen konkrét példája a „minta demokráciáknak”. Az európai nemzetállamok sajátos történelmi fejlődésének eredménye lett, hogy minden egyes tagállam más és más demokrácia mintát képvisel. Vannak liberális (korlátokra építő), konszociális (konszenzus orientált) és többségi demokráciák (részvétel orientált).

A balti államokban a szovjet korszakban kialakult oroszellenesség miatt szinte másodrendű állampolgárként kezelik az orosz kisebbségeket. Nyilván ez annak tudható be, hogy a hidegháború során a balti népek komoly sérelmeket halmoztak fel az orosz/szovjet birodalmi törekvésekkel szemben (tömeges kitelepítés, GULÁG stb..). Jelenleg semmilyen uniós jogi mechanizmus nem létezik, amely a kisebbségvédelmre összpontosítana. Ezen kérdéskör már csak a külhoni magyarság helyzete miatt is meghatározó lenne.

Ilyenkor fel szokott merülni az a vád, hogy politikai okok is lehetnek egy-egy eljárás mögött. A Magyarország és Lengyelország ellen indított 7-es cikkely szerinti eljárás is ide sorolható. A jogállamiság nevében indított mechanizmus igencsak nehezen megfogható, mivel nincsen egzakt módon definiálva, hogy mi a jogállam, milyen kritériumok illenek rá egy európai demokráciára.

Lengyelországban a 2023-as választás nagy fordulatot eredményezett, ugyanis egy européer politikus került a korábban szuverenista varsói kormányfői pozícióba. A váltásnak meg is lett az eredménye, ugyanis a Donald Tusk vezette Polgári Koalíció azonnal visszahelyezte az uniós jog primátusát a nemzetivel szemben. Ráadásul az igazságügyi reformról is lemondott. „Brüsszel” azonnal reagált a lengyel kezdeményezésekre, ugyanis már érzékelhető volt, hogy a lengyelek megkapják az őket megillető forrásokat. Ráadásul még a 7-es cikkely szerinti eljárást is visszavonta az Európai Bizottság.

Tusk mondhatni tartotta a szavát, ugyanis a választások idején az uniós források hazahozatalával kampányolt, amely a szuverenista narratíva feladásán keresztül sikerült is. Lengyelország jelenleg az unión belül a harmadik legfontosabb tagként könyvelhető el, ugyanis Tusk bekormányozta magát a „nagyok” (németek, franciák) közé. Az ukrajnai háború pedig kiemelt tagállammá teszi Lengyelországot, így bizonyos szempontból fontosabbá vált Varsó, mint a nagyobb gazdasággal rendelkező Róma.

Szemlézte: Szabó Bence

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása