Will Knowland a távoktatás áldozataként az egyik leghíresebb tanár lett Angliában, miután elbocsátották a világ egyik legelitebb középiskolájából, az Eton Colllege-ból azért, mert online tartott óráján megkérdőjelezte a radikális feminizmust. Az elbocsátási folyamat nem ment gördülékenyen, hiszen a diákok kedvenceként ismert Knowland mellett osztálya és volt diákjai kitartóan harcolnak. Cameron Hilditch írása a National Review-ban.
„Egyáltalán nem döbbentett meg, hogy milyen sok diákja áll ki Will Knowland mellett. Öt évvel ezelőtt részesülhettem abban a szerencsében, hogy egy kis ideig a Tanár Úr keze alatt tanulhattam. Mindössze két hét alatt képes volt teljesen megváltoztatni a tanuláshoz való hozzáállásomat, és meggyőzött arról, hogy amit és ahol tanulni szeretnék, elérhető közelségben van a számomra. Sokként hatott a hír, amikor megtudtam, hogy kirúgták azért, mert egy órán, ahol ’vitatott témákról’ kellett beszélnünk, a véleményszabadságát kihasználva röviden megkérdőjelezett egy elméletet” – írta Cameron Hilditch írásának bevezetőjében.
Az Eton College-et a világ egyik leghíresebb iskolájaként tartják számon. Az intézményt VI. Henrik alapította 1440-ben, azóta húsz későbbi miniszterelnök járt a kizárólag fiú tanulók számára fenntartott magániskolába, valamint 37 olyan tanuló, akiket utóbb Viktória-kereszttel tüntettek ki. A cikk írója így folytatta: „Ha fegyvert szorítanának a homlokomhoz, hogy mondjam meg, hol tartanak ki legtovább a kirekesztéskultúrával szemben, habozás nélkül azt válaszolnám, hogy Etonban. Ezért, ha Will Knowland elbocsátását nem vonják vissza, akkor kijelenthetjük, miszerint a kulturális baloldal hosszú menetelése Anglia intézményeiben befejeződött. Lehet, hogy Eton tanulói egykor megnyerték a waterlooi csatát, de a kulturális háborút ma elvesztette osztálytermeiben.”
Azonban az Etonban történő eseményeket nem csak a kulturális háború szemszögéből érdemes szemlélni. A történet központjában nem egy ügy, hanem egy személy áll, és az eseményeket a professzornak a diákjaira és a közösségére gyakorolt hatása legalább annyira befolyásolja, mint a nagyobb külső társadalmi erők. Knowland nem a „cancel culture” (kirekesztéskultúra) jelensége, hanem a jelenkor szerencsétlen áldozata. Személye és szakmai kiválósága nagy tiszteletet váltott ki a szülők, támogatók, kollégák és legfőbbképpen diákjai részéről. Egy Etonban végzett hallgató, aki ismeri a jelenlegi diákok szüleit, a következőket nyilatkozata a diákok reakciójáról: „A fiúk szinte úgy küzdenek tanárjukért, mint a híres Holt költők társasága című filmben: nagyon óvatosan bántak a petíció beterjesztésével, és addig nem bocsátották nyilvánosság elé, míg az ügy nem ütötte meg felháborodott tömegek ingerküszöbét. Nem tették volna ezt, ha csak politikailag érdekelte volna őket az ügy. A szeretett tanárukat ért igazságtalanság ellen harcolnak.”
Egy merészebb diák azonban már felfüggesztésre került és bocsánatkérő levél megírására kényszerítették, miután az igazgatónak címzett levelében leírta, mennyire elégedetlen a döntéssel, sőt, azt kérte tőle az Eton közösség nevében, hogy mondjon le.
Simon Henderson az iskola igazgatója, akit progresszív kulturális hozzáállása miatt „trendi Hendy” becenévvel illetnek, tevékenységeivel súlyos helyzetbe sodorta az iskolát. A korral haladó igazgató céljául azt tűzte ki, hogy megváltoztassa az Etonról alkotott közvéleményt, miszerint az intézmény „a társadalmi és férfi elitizmus régimódi oszlopa”. Elméletben ez a cél jól hangzik, gyakorlatban azonban a módszer koránt sem tekinthető demokratikusnak: a fiúknak növelni kívánják a „nemi intelligenciáját” az „Everyday Sexism Project” (magyarul: Mindennapi Szexizmus Projekt) beszélgetésein való részvétel kötelezővé tételével, ahol megtanulhatják, változtathatatlan jellemzőik milyen erkölcsi terheket jelentenek. Mindez ártalmatlan lehetne, ha mértékkel történne, azonban az Etonban tanuló diákok nem így élték ezt meg. „Henderson döntéseivel felidézte a diktatúrát’, ahogy világnézetét ráerőltette a diákokra és személyzetre” – írta a volt etoni hallgató.
Az igazgató még az iskola belső fegyelmi struktúráját is radikálisan átrendezte úgy, hogy azt még az egykori kelet-német Stasi megirigyelte volna. A diákok fölé egyfajta „politikai bizottságot” neveztek ki. Ez a „közösségi vezető csoport” az Állatfarm történetébe illő módon saját épülettel, titkárnőkkel és külön juttatásokkal rendelkezik.
Végül a Henderson és az akadémiai szabadság közötti elkerülhetetlen konfrontációt Will Knowland órája váltotta ki. Az idősebb diákok számára Etonban egy „Perspektívák” című szemináriumon különböző nézetek alapján aktuális kérdéseket tekintenek át. Knowland az online tartott óráján levetítette saját videóját, melynek címe a „Patriarchátus paradoxona” volt. Órája során azt állította, hogy férfiak és férfiasság nélkülözhetetlenek voltak az emberi civilizáció fejlődéséhez, továbbá a férfi és női nem alapvető pszichológiai és biológiai szinten különbözik egymástól. Ezt követően óráját lelkiismeretesen továbbította a „Perspektívák” szeminárium többi tanárának, akik egyike névtelenül fel is jelentette a professzort. Diákjai számára elérhetetlenné tették, hogy az iskola honlapján hozzáférhessenek az órához, valamint az igazgató azt is megkövetelte, hogy vegyék le Knowland privát YouTube csatornájáról az említett videót. Miután Knowland nem kapott magyarázatot a lépésekre, nem volt hajlandó cenzúrázni videóját. Ezt követően szintén indoklás nélkül kirúgták az intézményből.
Lord Waldegrave, az Eton iskola elöljárója, egyben Henderson támogatója és cinkostársa, egy levelet írt az iskola védelmében, melyben azt állítja, hogy a tanárt nem csak az órán elhangzottak miatt bocsátották el, hanem azért is, mert Knowland nem engedelmeskedett az igazgató többszöri figyelmeztetésének. Ugyanakkor a Daily Mail úgy közölte le a levelet, hogy kihagyta belőle a részt, ahol Lord Waldegrave azt írta, miszerint az órán elhangzottakért csak szankció járt volna.
Az iskola igazgatója, Simon Henderson és Lord Waldegrave úgy tálalják az ügyet, hogy a nyilvánosság számára jogosnak tűnjön Will Knowland elbocsátása. Wadegrave a diákokat is megvádolta azzal, hogy hamis híreket terjesztenek.
Will Knowland az Eton közösség tagjainak címzett levelében a következőket írta: „Valójában a videómban elhangzottakért rúgtak ki. Mivel soha nem volt semmilyen fegyelmi vétségem, ezért első vétség esetében csak akkor bocsáthatnának el, ha az ’durva kötelességszegés’ lett volna. Ilyen tett az intézmény belső rendészete szerint a ’szexuális alapon történő zaklatás’. A videót pont ilyennek minősítették.”
Levelét így folytatja: „Nem egyértelmű, hogy a 2010-es Esélyegyenlőségi Törvény, amelyre Waldegrave hivatkozott, a YouTube felhasználókra is érvényes-e. Ha ez így lenne, akkor az interneten fennlevő videók több mint felét lekéne szedetni. Ezért kijelenthető, hogy ideológiai okok miatt bocsátottak el, hiszen kiálltam az véleménynyilvánítás szabadsága mellett, nem csak a magam, hanem legfőképpen a diákjaim érdekében.”
Knowland az iskola igazgatójával ellentétben megadná a lehetőséget, hogy a diákok mérlegelhessék az információkat és érveket, majd saját maguk dönthessék el, melyiket találják meggyőzőnek.
Az Eton College-ban fél évezreden át virágzó akadémiai szabadság útjában az új vezetés törekvéseinek az útjában áll, amellyel az ott tanuló fiúkat szeretnék gyenge akaratúakká formálni, akik szégyent és bűntudatot éreznek ahelyett, hogy örülnének a természettől és a társadalmi tradíciótól kapott identitásuknak.
Az iskola személyzetéből többeknek megrendült a bizalmuk Henderson igazgatóban. A botrány után néhány nappal egy újabb tanár írt levelet a vezetőségnek a Knowlandot ért igazságtalanság miatt. Luke Martin az iskola vezetése által tett radikális lépések miatt felmondott, és immár kívülállóként a következőket írta: „Az utóbbi években egy aggasztó tendenciára lettem figyelmes. Egyre népszerűbb lett az úgynevezett ’progresszív’ ideológia, amely befogadónak, toleránsnak és kedvesnek állítja be magát. Ez az ideológia természetesen más intézményekben is jelen van napjainkban. De valójában az utóbbi években ez az ideológia nagyon is hasonlítani kezdett a vallási fundamentalizmushoz: ha nem értesz vele egyet, kirekesztett vagy, ha máshogyan gondolkodsz, akkor nem fogadnak el, és ha kifogásolod, akkor kigúnyolnak, vagy fenyítésben részesítenek.”
„A szeminárium célja az volt, hogy a diákok megtanuljanak aktuális kérdésekről kritikusan gondolkozni az iskola azon központi céljával összhangban, amely kimondja, miszerint a diákokat segíteni kell elsajátítani a ’rendszeres önálló gondolkodást’. A vitaórák célja, hogy a fiúk nyílt vita során megtanuljanak intelligensen ellenkezni az előadó álláspontjával ... Knowland tanár úr megkért egy vele ellenkező nézetű Etonban tanító professzort, hogy segítse az óra sokszínűségét, de az elutasította” – folytatta a volt tanár.
Cameron Hilditch egy személyes történettel zárta az írását: „A legnagyobb irónia az, hogy Will Knowland mindenki másnál többet tett azért, hogy oldja az Etonnal kapcsolatos előítéleteket. Családomból rajtam kívül senki se járt egyetemre, és amikor gimnáziumi tanáraimnak megemlítettem, hogy az oxfordi Magdalen College-be szeretnék menni, úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, hogy a Marsra készülök. ’Csak flancos fiúk mennek ilyen helyekre, Cameron. Válasz egy jelentéktelen szakot és egyetemet és örülj, ha oda bekerülsz’ – mondták. Az első ember, aki tinédzser koromban meghallgatott és komolyan vett, éppen Will volt. Nem csak leosztályozta az esszéimet, hanem foglalkozott is velük. Bemutatott egy professzornak is, aki később Oxfordban tanított is, valamint tanácsot adott hogyan lehet sikeres a jelentkezésem az egyetemre, és gratulált, amikor végül felvettek. Will Knowland egy született pedagógus.”
Knowland elbocsátásának megerősítése egy olyan intézményi önromboló lépés lenne, amelyre Eton történelme során egyszer sem került sor. Az intézményben valóban szükség lenne vezetőség váltásra – különösen az említett vezető szerepben levő két személy esetében – de semmiképen sem Will Knowland lecserélésre.
Szemlézte: Morvay Sáron
