2025. április 19. 09:00 - Danube Institute

Szólásszabadság csak szavakban? – mit üzen Wera Hobhouse esete?

2025 tavaszán, amikor a világ figyelme egyre inkább a globális kereskedelmi kapcsolatok, a technológiai verseny és a biztonságpolitikai kihívások felé fordul, egy látszólag egyszerű incidens mélyebb repedést tárt fel a nyugati demokráciák és Kína kapcsolatában.

Wera Hobhouse, brit parlamenti képviselő, nem léphetett be Hongkongba, amikor családjával együtt unokáját szerette volna meglátogatni. A hongkongi hatóságok visszafordították a repülőtérről, különösebb magyarázat nélkül - bár a politikus régóta ismert Kína emberi jogi politikájának kritikusaként.

Hobhouse nem biztonsági kockázatot jelentett, nem hírszerző, nem aktivista. Egy nagymama volt, aki családi látogatásra érkezett. Mégis, korábbi felszólalásai Tibet és Hongkong emberi jogi helyzete kapcsán elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy belépését megtagadják – ez pedig sokkal többet árul el, mint amennyit elsőre gondolnánk.

Az évek során, Hongkong gyakorlatilag elvesztette jogi és politikai függetlenségének nagy részét. A mostani eset is bizonyítja, hogy mára már a város nem különb, mint bármelyik kínai metroopolisz – jogilag és politikailag egyaránt.

Hobhouse esete túlmutat egyéni sérelmén: szimbolikus üzenet. Azt üzeni a világ parlamenti képviselőinek, hogy aki bírálja Kínát, annak korlátozhatják a mozgásterét – nemcsak az ország területén, hanem annak befolyási övezetében is.

Az eset különösen kényelmetlen időzítéssel történt: a brit kormány tagjai épp akkor látogatták meg Kínát és Hongkongot, hogy gazdasági és befektetési kapcsolatokat erősítsenek meg. A brit külügyminiszter, David Lammy, az esetet „mélyen aggasztónak” nevezte és Wera Hobhouse kérésére ígéretet tett, hogy magyarázatot kér a hongkongi és pekingi hatóságoktól. A kérdés azonban továbbra is a levegőben lóg:

hogyan lehet kereskedelmi kapcsolatokat építeni egy olyan rendszerrel, amely politikai cenzúrával válaszol a kritikára?

Ez a dilemma nem újkeletű, de most új kontextust kapott, ugyanis ha egy demokratikus állam hivatalban lévő parlamenti képviselője már nem látogathatja meg a világ bármely pontját saját véleménye miatt, az nem csak a diplomáciát érinti – hanem a demokrácia alapelveit is.

Wera Hobhouse Hongkongba történő belépésének megtagadása számomra megrázó emlékeztető arra, hogy a szólásszabadság nem univerzális érték, hanem kiváltság, amelyet meg kell védenünk. Nem a konkrét politikai nézete a fontos, hanem az, hogy egy olyan világban élünk, ahol egy választott képviselő a véleménye miatt nem léphet be egy városba.

Amennyiben a világ vezető hatalmai nem reagálnak határozottan ilyen esetekre, akkor a jövőben az ilyen és hasonló volumenű ügyek végkimenetele még ennél is tovább durvulhat.

Nem tagadhatom azt sem, hogy érzek némi csalódottságot a Nyugat reakciójában. A külpolitikai nyilatkozatok udvariasak, de erőtlenek. Az, hogy a brit külügyminiszter „magyarázatot kér” egy ilyen súlyú ügyben, nem tűnik elégséges válasznak. Hol van a határozott kiállás, hol van a következmény? Abban a helyzetben, ha bármelyik ország visszaél a hatalmával, akkor arra nem szavakkal, hanem tettekkel kell reagálni. Amennyiben az egyes államok nem védik meg saját képviselőiket, hogyan várhatjuk el, hogy kiálljanak az egyszerű állampolgárokért?

Szemlézte: Grizner Vivien

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása