Március 22-én több robbantás rázta meg Brüsszelt. A belga fővárosban két héttel korábban fogták el a négy hónapja a párizsi merényletek miatt keresett Salah Abdeslamot. Matthew Levitt az ismét az események központjának számító Molenbeek városrészben tett utazása során szerzett tapasztalatairól, az ISIL európai terjeszkedésének okairól a Politico honlapján megjelent cikkében ír.
„A szomorú valóság az, hogy a terroristák búvóhelye az Európai Unió központjának szívében fekszik, és senki sem tudja, mi legyen vele” − írja bevezető soraiban a szerző. Levitt Brüsszelben tartózkodásának első napján Molenbeekbe vezetett az útja, ahol találkozott a polgármester-asszonnyal, a rendőrfőnökökkel, a helyi rendőrség radikalizáció-megelőző csoportjával. A szintén ott tartózkodó civil „megelőző tisztek” feladata a visszatérő terroristák reintegrálása a társadalomba és a fiatal muszlimok távol tartása az Iszlám Államtól.
A szerző úgy látja, Molenbeek egy teljesen másik világ, másik kultúra a Nyugat szívében. A 114 imámból mindösszesen nyolc beszéli a helyi nyelvek, a francia és a flamand egyikét a belga fővárosban. Továbbá nehézséget jelent a százezres muszlim közösség számára, hogy nagy részük az ország legszegényebbjei közé tartozik, magas a munkanélküliségi és bűnözési ráta.
Mindezen adatok fényében nem tartja meglepőnek a cikk írója, hogy Molenbeek ideális helyszín az Iszlám Állam számára a tagtoborzásra. Irakba és Szíriába lakosságszám-arányosan Belgiumból mentek a legtöbben a dzsihadista szervezet oldalán harcolni. Az elemzésben idézett belga miniszterelnök szerint majdnem minden esetben valamilyen szál Molenbeekhez vezet. És ez így volt a legutóbbi robbantásoknál is.
„A toborzók közösséget ajánlanak a kitagadottaknak; a társadalomból kirekesztetteknek. (…) Amit az Iszlám Állam ad, röviden, gyors út a semmiből a hőssé válásig.” A szerző szerint a molenbeeki szélsőségesek nem a sztereotípiákban szereplő iszlamisták: isznak, drogoznak, szerencsejáték függők. A rendőrség sokszor ismeri az Abdeslamhoz hasonló gyanúsítottakat, de csak kisebb bűncselekmények elkövetése miatt.
Belga tisztviselők többször hangsúlyozzák, hogy a vallási extrémizmus csak egy összetevő, azonban az csak a felszín. Az írás rámutat, hogy a gyanúsítottak legtöbbször bűnözők, akiket vonz valami, ami „identitást ad számukra. Radikalizálódnak a gondolattól, hogy az IS több mint az Iszlám”.
Molenbeek a kormányzati figyelem hiányának áldozata. Levitt elemzéséből kiderül, hogy a kormányzat szintjén zavar van arra vonatkozóan, hogyan oldják meg a problémát. A hatóságok szerint a terrorelhárítás a szövetségi rendőrség feladata lenne, ahol 670 személyt tartanak nyilván terrorizmus gyanújával. Ugyanakkor a szerző az Europol adataira támaszkodva azt írja, körülbelül 5 ezer személy utazott Szíriába és Irakba, akik radikalizálódtak, s közülük néhányan már vissza is tértek.
A brüsszeli robbantásokat követően a hatóságok nem csak az elkövetők és bűntársaik elfogására összpontosítottak, hanem az Iszlám Állam terroristáinak belgiumi hálózatának felderítésére is. Ez nagy kihívást jelent, ám a szerző véleménye szerint a siker a biztonságot állíthatja vissza nem csak Belgiumban, de Európában is. A határvédelem megerősítése, a hírszerzési adatok megosztása fontos eszközök, „de nem oldják meg a holnap problémáit”.
A belga hatóságok a Charlie Hebdo elleni támadás után egy héttel elkezdtek egy megelőző programot felépíteni, melynek keretében megerősítették a kormány radikalizáció-megelőző tervét (Plan R). A molenbeeki hatóságok létrehozták a Plan Molenbeeket, amely intézményes keretek között próbálja megoldani a helyi problémákat. A cikk rámutat, hogy habár a személyi-állomány nem elegendő, így is hétszáz embert képeztek ki abból a célból, hogy a radikalizálódás jeleit megfigyeljék, valamint hogy a hatóságokkal együttműködve minden esetben közbeavatkozzanak.
A novemberi párizsi támadásokat követően a szélsőségesek felkutatása csak nehezebbé vált. A beáramló információmennyiség megnehezítette az így is kevés emberrel dolgozó hatóságok munkáját.
Abdeslam elfogását követően a szerző úgy véli, „a munka csak most kezdődik.” A rendőrtisztek úgy nyilatkoztak, hogy mindennap új módszereket találnak ki a megelőzésre. „Amire szükségük van: több forrás és több idő.”
Árpási Botond
