2024. április 11. 07:00 - Danube Institute

Növekvő terrorizmus, avagy ki veszített többet az afganisztáni kivonuláson?

Az Egyesült Államok 2021 szeptemberében egy rendkívül rosszul kivitelezett akció során kivonult Afganisztánból. Ennek hatására a tálibok visszatértek a hatalomba, mondhatni újra a 2001 előtti állapotok uralkodnak. Legalábbis Afganisztánon belül. Azonban a Nyugat rengeteget költött az afganisztáni fiaskóra, míg a szomszédos Kína és a térséget maga mögött tudó Oroszország joggal aggódhat a növekvő radikalizmus veszélye miatt.

shutterstock_2027334521.jpg

Afganisztán mára nem éppen a stabilitásról vagy éppen a békéről híres. Azonban a belső-ázsiai ország a ’70-es évek elejéig kimaradt a hidegháborús nagyhatalmi játszmákból.

Afganisztánt Zahir uralkodó megbuktatása tette a geopolitika fontos játékterévé. A sah távollétében egy belső kör megfosztotta hatalmától, innentől pedig Afganisztán elindult abban az eszkalációs spirálban, amelyből máig sem tudott kilépni.

A puccsot követően megkezdődött egy centralizációs kísérlet, amely figyelmen kívül hagyta az afgánok sajátos törzsi, kulturális és vallási sokszínűségét. A politikai elitbe bevonták az afgán kommunistákat is, akik még inkább a központosítás hívei voltak. 1978-ra meg is buktatták korábbi szövetségeseiket. Azonban a kommunisták elszámolták magukat és egyedül nem voltak képesek az egész országra kiterjedő hatalmat kiépíteni. Ráadásul a térségben egyre inkább megjelentek az iszlám fundamentalista mozgalmak.

A szomszédos Pakisztánban a hadsereg puccsot hajtott végre, míg Iránban a síita iszlamista erők megbuktatták az amerikai szövetséges Reza Pahlavi sah uralmát.

Moszkva láthatóan a növekvő iszlamizmustól való félelme miatt a beavatkozás mellett döntött. 1979-ben szovjet csapatok indultak meg Kabul ellenében. Az elit ejtőernyős alakulatok órákon belül el is foglalták a központi intézményeket és végeztek az akkori vezetéssel. Megpróbálták egyesíteni a kommunista irányzatokat és létrehozni egy kommunista afgán államot, sikertelenül. Afganisztán törzsi társadalma ugyanis nem tűrt ekkora centralizációt, továbbá a hidegháborúban megszokottak szerint az ellenpólus, vagyis az Egyesült Államok azonnal reagált a konfliktusra. Az amerikaiak ugyanis a felkelők támogatásáról tettek tanúbizonyságot. A mudzsahedek, akik felkeltek a megszálló szovjet és kommunista hatalom ellen, az amerikaiak fegyverszállítmányának köszönhetően fel tudták venni a kesztyűt. Moszkva egy csaknem 10 évig tartó konfliktusba keveredett, ami hatalmas összegeket vett el a költségvetésből. Ráadásul a Vörös Hadsereg jelentős veszteségeket is elszenvedett. Az enyhülő szovjet vezetés végül Gorbacsov vezetése alatt a kivonulás mellett döntött.

Ennek hatására hatalomra kerültek a tálibok, vagyis innentől számít Afganisztán a radikális iszlamizmus melegágyának.

A szovjet kivonulással Afganisztán a tálibok kezén maradt. Pakisztán számára ezen fordulatot pozitívan lehetett értelmezni, hiszen a tálibok egy jelentős részét Iszlamabad előszeretettel támogatta. A talibánok (jelentése: tanítvány) iskolája (deobandi) Pakisztánon belül helyezkedik el. Látható, hogy Pakisztán a 90-es években így ki tudta terjeszteni befolyását a térségben, ami megismétlődött 2021-ben.

Az amerikaiak, akik a ’80-as években segítették a mudzsahedek felkelését a szovjet csapatokkal szemben, gyorsan szembekerültek a radikális afganisztáni szervezetekkel. Ilyen volt az Al-Kaida is. Az Oszama bin Laden által irányított terrorszervezet a világon elsőként hajtott végre egy jelentős csapást a hidegháború nyertesének területén.

A 2001. szeptember 11-én végrehajtott támadás 2977 halálos áldozatot követelt.

A Bush adminisztráció harcias végrehajtói (Dick Cheney, Donald Rumsfeld) mondhatni azonnal bosszúért kiáltottak. Még ebben az évben megindult Afganisztán ellen az amerikai vezetésű akció, amelynek alapvető célja az Al-Kaida vezetőjének (Oszama bin Laden) és kiképző központjának likvidálása volt.

Ezek mellett természetesen felmerült Washingtonnal szemben a vád, hogy az amerikaiak a demokrácia exporttal próbálják kiterjeszteni befolyásukat a térségben.

Az Egyesült Államok mellett a NATO is részt vett a misszióban. A 2001-es esemény volt az egyetlen a szövetség történetében, amikor aktiválták a híres 5. cikkelyt. Ennek hatására a németek, britek, lengyelek és magyarok is segítettek a békefenntartásban. Amerika azonban története leghosszabb háborújában sokat veszített.

Afganisztánban 3606 szövetséges katona esett el, amelynek a legnagyobb részét amerikaiak tették ki. Ráadásul Washington és a nyugati országok az afganisztáni akcióra 2,26 billió amerikai dollárt (USD) költöttek.

Csak összehasonlításul, Washington éves katonai kiadása mára 800 milliárd USD-re nőtt. Ez azt jelenti, hogy csaknem 3 évnyi katonai költségvetés ment el a misszióra, ez pedig rendkívül komoly tétel.

2011-ben sikerült Oszama bin Ladent likvidálni (méghozzá Pakisztánban), ekkortól pedig már el is indult a diskurzus az amerikai afganisztáni misszió további sorsáról. Ugyanebben az évben megközelítőleg 140 ezer katona volt jelen az országban. Ez 2020-ra 20 ezerre csökkent. Már Trump elnök is lebegtette az afganisztáni misszió felhagyását. Ugyanis a célhoz csoportosított eszközök összege messze nem érte meg a kijelölt célt, vagyis Afganisztán pacifikálását. És az érdekesség, hogy nem is Trump, hanem Biden lépte meg a kivonulást.

Ráadásul nem is akárhogy történt meg Afganisztán magára hagyása, ugyanis az akciót rendkívül rosszul kivitelezték. Az amerikaiak még a szövetségeseikkel sem osztották meg a kivonulás terveit, ez látható is volt, ugyanis az evakuálás kaotikusan zajlott le.

Amerika hátrahagyta Afganisztánt 2021-ben, amelyet 2001 óta próbált egy „demokratikus” rendszerré faragni. Ez nem sikerült, ráadásul hatalmas árat fizettek. Dollármilliárdok égtek el az országban, több ezer kiképzett katona, sok eszköz és az amerikaiak hírneve is megcsorbult.

Sokan állítják, hogy az afganisztáni kivonulás elősegítette Moszkva még nagyobb étvágyát, hiszen sokan azt gondolták, hogy az amerikaiak gyengék. Viszont azt fontos leszögezni, hogy teljesen más műfaj megdönteni egy rendszert és felállítani egy újat. Előbbi az amerikaiaknak sikerült, míg utóbbi csúfos kudarcot vallott.

Azonban, ha a térképre tekintünk, láthatjuk, hogy Kínának és az oroszoknak is aggasztó volt a fejlemény. Ugyanis a számukra „szomszédos” radikális állam megléte életveszélyes jelenség. Kína számára alapvető kérdés az ujgurok lakta területek pacifikálása, hogy a muszlim lakosságú kisebbség ne radikalizálódjon akár a tálibok, akár az ISIL által.

Moszkva számára is kellemetlen az amerikai kivonulás. Ugyanis Afganisztán szomszédos Tádzsikisztánnal, amely tagja az oroszok vezette KBSZSZ szervezetnek. Nem csoda, hogy a tálibok visszatérésének hírére az oroszok hadgyakorlatokat tartottak erődemonstráció céljából.

Fontos leszögezni, hogy a tálib vezetés sem egységes. Vannak, akik a stabilizáció hívei, akik „realistán” szemlélik a térséget. Láthatóan a jelenlegi vezetés nem szorgalmazza a radikális iszlám exportját. Azonban akik csalódtak, azok átálltak az Iszlám Államhoz.

Afganisztánban a radikális csoportok között vannak még radikálisabbak. Az Iszlám Állam pedig ki is használta a törzsek közötti ellentéteket. A Horászán Brigád a mai napig aktív mind Afganisztánban, mind pedig Belső-Ázsiában. A tálibok pedig nem nézik jó szemmel az eseményeket, ugyanis egyáltalán nem szeretnék, hogy az ISIL akciói egy esetleges katonai beavatkozást váltsanak ki.

A 2024 március 22-én Moszkvában végrehajtott terrortámadásért is az Iszlám Államhoz tartozó Horászán Brigád vállalta a felelősséget. Az orosz vezetés pedig láthatóan nem akar foglalkozni az afganisztáni szállal, ugyanis sokkal inkább Kijevre mutogat. Kérdés, hogy Moszkva felhasználja-e a terrortámadást a mozgósításra, vagyis az ukrajnai háború fokozására. Ha igen, Kijev komoly nehézségekkel nézhet szembe, ugyanis ami a legkevésbé kell most a megtámadott országnak, az még több orosz katona a fronton.

Az afganisztáni kivonulással rengeteget veszítettek az amerikaiak. Elképesztő összegek mentek el a törzsi ország pacifikálására, demokratizálására, méghozzá feleslegesen. Ugyanis a tálibok 2021-ben visszatértek a hatalomba. A kivonulás pedig jelentősen rontott az amerikaiak hírnevén.

Az afgán példa alapján, Ukrajna esetében is felmerülhet a kivonulás kérdése. Ugyanis, ha a washingtoni döntéshozók úgy látják, hogy Oroszország feltartóztatása már sikerült, akkor felmerül a lehetőség, hogy „hátrahagyják” Kijevet. Nyilván a Biden adminisztráció számára Ukrajna fontosabb, mint a 40 milliós afgán állam, mivel az európai szövetségesek megnyugtatása forog kockán. Vagyis Amerika hírnevének helyreállítása. Azonban nem biztos, hogy a következő amerikai adminisztráció is így fogja látni az eseményeket, lehet, hogy sokkal inkább Iránra és Kínára fog fókuszálni. Donald Trump elnökjelöltsége pedig sejtet efféle változásokat.

Szemlézte: Szabó Bence

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása