A kanadai konföderáció 150. évfordulója alkalmából II. Erzsébet királynő, aki a 100. évfordulón is köszöntötte észak-amerikai alattvalóit, arra kérte a kanadaiakat, hogy továbbra is álljanak ki az értékeik mellett és ezekre emlékeztessék is a világot.
„Obama még mindig nem vállalja a felelősséget Hillary vereségéért” – írja George Neumayr a The American Spectatorben. Szerinte az elnökválasztáson nem csupán Clintont, de a demokraták „sértő ideológiáját” is elutasították az amerikaiak.
Donald Trump vezetése alatt az USA nemzetbiztonsági rendszere a vállalatok igazgatóságaihoz hasonlóan működhet. Nikolas K. Gosdev a National Interest hasábjain azt elemzi, hogy az amerikai külpolitika hogyan fog alakulni, és ebben milyen szerepe van a kormányzat felépítésének, az elnöki csapat, a minisztériumok és a kongresszus kapcsolatainak.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által egyhangúan elfogadott, Izraelt elítélő határozat az amerikai-új-zélandi kapcsolatokra is hatással lehet, azonban a wellingtoni kabinet a közel-keleti béke megteremtéséhez vezető fontos lépésként értékeli a szavazás eredményét.
A szabad versenyre épülő kapitalizmus példátlanul sikeresnek bizonyul a politikai és a gazdasági életben egyaránt: megerősítette a szabadságra és a fejlődésre épülő társadalmi szerveződés oszlopait. De mi történik akkor, ha az emberek nem látják tovább ennek a modellnek az előnyeit? − teszi fel a kérdést Daniel Finkelstein a City Journal oldalán megjelent cikkében.
A politika világa még a legszilárdabb alapokon nyugvó rendszerek esetében is egyre irányíthatatlanabbá és kiszámíthatatlanabbá kezd válni. Az új világrendben az amerikai külpolitika irányvonalának alapvető megváltoztatására volna szükség, a posztkommunista hatalmak regionális törekvéseinek elismerése mellett, írja Stephen H. Balch a The American Conservative oldalán megjelent terjedelmes elemzésében.
Semmivel nem tartozik a régi gárdának, látja a bátor reformok lehetőségét, és tudja, hogy kik az ellenségei, miközben friss arcok, új gondolatok törnek maguknak utat – jellemzi Donald Trumpot John Fund a National Review-ban.
A nyugati világ politikája meglepő és kiszámíthatatlan folyamaton megy keresztül. Ezt támasztja alá a kolumbiai béketárgyalásokról szóló és a brexittel kapcsolatos népszavazás, és persze Donald Trump győzelme is. Ebbe a tendenciába illeszti Francois Fillon és Marine Le Pen francia elnökségért folytatott versenyét Fred Siegel a City Journalba írt elemzésében.
Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának korábbi vezetője szerint ő komoly szolgálatot tehetne Nagy-Britanniának az Egyesült Államokba akkreditált nagyköveteként.
Kína rendelkezik a legnagyobb katonai, partőrségi és tengerészeti haderővel a térségben; miközben megfélemlíti a térségbeli országokat. Ausztráliának stratégiát kell váltania Peking dél-kínai-tengeri terjeszkedő politikájának feltartóztatása érdekében.
Ideje átgondolni az önkormányzatiságot és a választásokat Új-Zélandon, hiszen sokan a helyi politikusokba vetett hit eróziójára vagy a demokratikus deficitre hivatkozva maradnak távol egyre nagyobb mértékben a választásoktól.
A hagyományos olasz politikai erők tévesen hitték azt, hogy a reformok elutasítása ellenére a politikai rendszer sértetlen marad, és az establishment tagjai is megőrzik hatalmi pozícióikat. Azonban ennek ellenkezője történik Olaszországban, írja Antonia Colibasanu és Jacob L. Shapiro a Geopolitical Futures honlapján.
Ahogy a török kormány tovább folytatja véget nem érő offenzíváját a Kurdisztáni Munkáspárt ellen, egyre szűkül a politikai tér az alkotmányos reformok nemzeti szinten történő megvitatására, miközben növekszik a média elnyomásának valószínűsége, írja Roy Gutman a Politico Europe oldalán megjelent elemzésében.
Folytatódik az irányváltás a német menekültpolitika terén. Angela Merkel tovább enged a nyomásnak, a tanulságokat pedig láthatóan levonta: A jó szándék nem feltétlenül jelent jó politikai döntéshozatalt – írja a Washington Post cikkében Charles Lane.
Példátlan szakadás következett be a brit kormányon belül, amikor Boris Johnson külügyminiszter Szaúd-Arábiára vonatkozó kritikus megjegyzéseit Theresa May szóvivője nem a kormány hivatalos álláspontjaként értékelte.
A magánvállalkozásokba vetett állampolgári bizalom növelését célozza az a gazdaságpolitikai intézkedéscsomag, aminek a bevezetését tervezi a brit kormány.
A világszintű szárazföldi jelenlét vagy a tengerentúli hatalmi egyensúly lenne az Egyesült Államok ideális külpolitikai stratégiája? Hal Brands és Peter D. Feaver az előbbi mellett érvelnek, míg a realista John Mershaimer és Stephen Walt a liberális hegemónia ellen foglalnak állást a Foreign Affairs legújabb számában.
Miközben az olasz népszavazás eredménye hosszú távon megrendítheti az eurózóna tagországait, az Uniót elhagyni készülő Nagy-Britanniában megkezdődött a legfelsőbb bírósági tárgyalás, mely a May-kabinet Brexit-stratégiáját határozhatja meg.
Az ausztráliai Victoria állam kormánya bejelentette, hogy egy új törvénytervezetet fognak benyújtani, ami azokat a felnőtteket büntetné, akik gyerekeket bujtanak fel bűncselekmények elkövetésére. Tovább szigorítanák a fiatalkorúak bűnmegelőzési rendszerét és büntetését is – számol be az ABC News.
John Key új-zélandi miniszterelnök a november 20-i limai APEC-csúcson azzal viccelődött, hogy át kéne nevezni a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményt. Key szerint a TPP-ellenes Donald Trumpot meggyőzné, ha Trans-Pacific helyett Trump-Pacific Agreementnek hívnák a szerződést.
December 2-án Tajvan januárban megválasztott első női elnöke, Tsai Ing-wen történelmi jelentőségű telefonhívás során gratulált Donald J Trumpnak a megválasztásához, majd gazdasági, politikai és biztonsági együttműködésükről is szó esett.
François Fillon négy hét alatt két – a francia politikát évtizedekig domináló – riválisával számolt le, és vált december 27-én a jobbközép beállítottságú francia republikánus párt első számú elnökjelöltjévé, és ezzel egyenes előtte az út az elnöki szék felé – írja Christine Ockrent a Washinton Post november 30-i cikkében.
A demokraták most elveszítették a hatalmat: az egyetlen erőt, ami eddig összetartotta őket. A republikánusok pragmatikusabbá váltak, míg a demokraták dogmatikus, ideológiai irányt vettek fel. A pártok „stílusbeli közeledése” a konzervatívoknak kedvez. A gazdag, fehér, idős hölgyek vezette progresszivisták jövőjét a sötétebb bőrszínű bázisuk fogja meghatározni – írja Kevin D. Williamson a National Review-ban.
Az elit globális szerepvállalást, a tömegek izolacionizmust szorgalmaznak. A washingtoni politikai elit elveszítette a tömegekkel való kapcsolatát: nem értik többé, hogy mi az emberek legfőbb vágya – írja Bonnie Kristian az American Conservative-ban.
Az amerikai elnökké választott Donald Trump arról értekezett, „sokan Nagy-Britannia képviselőjeként szeretnék látni Nigel Farage-et”, aki „nagyszerű munkát végezne”. A brit konzervatív kormányt érzékenyen érintette Trump beleszólása a brit diplomáciába.
A multikulturalizmus gyengülése és a nacionalista populizmus növekedése a poszt-szekuláris korszak hajnalát jelenti. A toleranciát és a befogadást elutasító nacionalista-populista mozgalmak növekvő száma és mérete a jobboldalon, illetve a multikulturalizmus által előidézett rendszerkritikák a szekuláris társadalmak összeomlását idézik elő – írja Stephen Turley az Imaginative Conservative oldalán megjelent elemzésében.
Bejelentette a Clinton-kampány ügyvédje, hogy csatlakozni fognak a Zöld Párt elnökjelöltjeként induló Jill Stein Wisconsin államot érintő újraszámlálási kérelméhez.
Donald Trump győzelmét döbbenettel fogadta a transzatlanti kozmopolita elit. Szerintük az amerikaiak az „egyetlen, igaz, liberális világnézet” ellen szavaztak és ezzel a „posztfaktuális éra apokaliptikus hajnala” következett be – írja Claire Fox a Spectator magazinban. „Ne legyünk annyira lekezelőek!” – írja Fox az „igazság utáni politika” gondolatát kritizálva. Szerinte érthető, hogy az emberek a Brexit és az amerikai elnökválasztás során a „tények” helyett a szívükkel szavaztak.
Az atlanti térségben paradigmaváltás zajlik a posztliberális jövő felé. Donald Trump és a Theresa May vezette londoni kabinet a változás lényegét megragadva nem annak előidézői, hanem immár képviselői – írja Rod Liddle a Spectator honlapján megjelent írásában.
Malcolm Turnbull ausztrál kormányfő bejelentette, hogy Ausztrália és az Egyesült Államok menekültek letelepítéséről egyezett meg. Az Egyesült Államok azokat a menekülteket fogadja be, akiket nem engedtek be Ausztráliába és közeli szigetországok börtöntáboraiban tartanak – számol be az Al Jazeera.