A politika világa még a legszilárdabb alapokon nyugvó rendszerek esetében is egyre irányíthatatlanabbá és kiszámíthatatlanabbá kezd válni. Az új világrendben az amerikai külpolitika irányvonalának alapvető megváltoztatására volna szükség, a posztkommunista hatalmak regionális törekvéseinek elismerése mellett, írja Stephen H. Balch a The American Conservative oldalán megjelent terjedelmes elemzésében.
Semmivel nem tartozik a régi gárdának, látja a bátor reformok lehetőségét, és tudja, hogy kik az ellenségei, miközben friss arcok, új gondolatok törnek maguknak utat – jellemzi Donald Trumpot John Fund a National Review-ban.
A nyugati világ politikája meglepő és kiszámíthatatlan folyamaton megy keresztül. Ezt támasztja alá a kolumbiai béketárgyalásokról szóló és a brexittel kapcsolatos népszavazás, és persze Donald Trump győzelme is. Ebbe a tendenciába illeszti Francois Fillon és Marine Le Pen francia elnökségért folytatott versenyét Fred Siegel a City Journalba írt elemzésében.
Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának korábbi vezetője szerint ő komoly szolgálatot tehetne Nagy-Britanniának az Egyesült Államokba akkreditált nagyköveteként.
Kína rendelkezik a legnagyobb katonai, partőrségi és tengerészeti haderővel a térségben; miközben megfélemlíti a térségbeli országokat. Ausztráliának stratégiát kell váltania Peking dél-kínai-tengeri terjeszkedő politikájának feltartóztatása érdekében.
Ideje átgondolni az önkormányzatiságot és a választásokat Új-Zélandon, hiszen sokan a helyi politikusokba vetett hit eróziójára vagy a demokratikus deficitre hivatkozva maradnak távol egyre nagyobb mértékben a választásoktól.
A hagyományos olasz politikai erők tévesen hitték azt, hogy a reformok elutasítása ellenére a politikai rendszer sértetlen marad, és az establishment tagjai is megőrzik hatalmi pozícióikat. Azonban ennek ellenkezője történik Olaszországban, írja Antonia Colibasanu és Jacob L. Shapiro a Geopolitical Futures honlapján.
Ahogy a török kormány tovább folytatja véget nem érő offenzíváját a Kurdisztáni Munkáspárt ellen, egyre szűkül a politikai tér az alkotmányos reformok nemzeti szinten történő megvitatására, miközben növekszik a média elnyomásának valószínűsége, írja Roy Gutman a Politico Europe oldalán megjelent elemzésében.
Folytatódik az irányváltás a német menekültpolitika terén. Angela Merkel tovább enged a nyomásnak, a tanulságokat pedig láthatóan levonta: A jó szándék nem feltétlenül jelent jó politikai döntéshozatalt – írja a Washington Post cikkében Charles Lane.
Példátlan szakadás következett be a brit kormányon belül, amikor Boris Johnson külügyminiszter Szaúd-Arábiára vonatkozó kritikus megjegyzéseit Theresa May szóvivője nem a kormány hivatalos álláspontjaként értékelte.
A magánvállalkozásokba vetett állampolgári bizalom növelését célozza az a gazdaságpolitikai intézkedéscsomag, aminek a bevezetését tervezi a brit kormány.
A világszintű szárazföldi jelenlét vagy a tengerentúli hatalmi egyensúly lenne az Egyesült Államok ideális külpolitikai stratégiája? Hal Brands és Peter D. Feaver az előbbi mellett érvelnek, míg a realista John Mershaimer és Stephen Walt a liberális hegemónia ellen foglalnak állást a Foreign Affairs legújabb számában.
Miközben az olasz népszavazás eredménye hosszú távon megrendítheti az eurózóna tagországait, az Uniót elhagyni készülő Nagy-Britanniában megkezdődött a legfelsőbb bírósági tárgyalás, mely a May-kabinet Brexit-stratégiáját határozhatja meg.
Az ausztráliai Victoria állam kormánya bejelentette, hogy egy új törvénytervezetet fognak benyújtani, ami azokat a felnőtteket büntetné, akik gyerekeket bujtanak fel bűncselekmények elkövetésére. Tovább szigorítanák a fiatalkorúak bűnmegelőzési rendszerét és büntetését is – számol be az ABC News.
John Key új-zélandi miniszterelnök a november 20-i limai APEC-csúcson azzal viccelődött, hogy át kéne nevezni a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményt. Key szerint a TPP-ellenes Donald Trumpot meggyőzné, ha Trans-Pacific helyett Trump-Pacific Agreementnek hívnák a szerződést.
December 2-án Tajvan januárban megválasztott első női elnöke, Tsai Ing-wen történelmi jelentőségű telefonhívás során gratulált Donald J Trumpnak a megválasztásához, majd gazdasági, politikai és biztonsági együttműködésükről is szó esett.
François Fillon négy hét alatt két – a francia politikát évtizedekig domináló – riválisával számolt le, és vált december 27-én a jobbközép beállítottságú francia republikánus párt első számú elnökjelöltjévé, és ezzel egyenes előtte az út az elnöki szék felé – írja Christine Ockrent a Washinton Post november 30-i cikkében.
A demokraták most elveszítették a hatalmat: az egyetlen erőt, ami eddig összetartotta őket. A republikánusok pragmatikusabbá váltak, míg a demokraták dogmatikus, ideológiai irányt vettek fel. A pártok „stílusbeli közeledése” a konzervatívoknak kedvez. A gazdag, fehér, idős hölgyek vezette progresszivisták jövőjét a sötétebb bőrszínű bázisuk fogja meghatározni – írja Kevin D. Williamson a National Review-ban.
Az elit globális szerepvállalást, a tömegek izolacionizmust szorgalmaznak. A washingtoni politikai elit elveszítette a tömegekkel való kapcsolatát: nem értik többé, hogy mi az emberek legfőbb vágya – írja Bonnie Kristian az American Conservative-ban.
Az amerikai elnökké választott Donald Trump arról értekezett, „sokan Nagy-Britannia képviselőjeként szeretnék látni Nigel Farage-et”, aki „nagyszerű munkát végezne”. A brit konzervatív kormányt érzékenyen érintette Trump beleszólása a brit diplomáciába.
A multikulturalizmus gyengülése és a nacionalista populizmus növekedése a poszt-szekuláris korszak hajnalát jelenti. A toleranciát és a befogadást elutasító nacionalista-populista mozgalmak növekvő száma és mérete a jobboldalon, illetve a multikulturalizmus által előidézett rendszerkritikák a szekuláris társadalmak összeomlását idézik elő – írja Stephen Turley az Imaginative Conservative oldalán megjelent elemzésében.
Bejelentette a Clinton-kampány ügyvédje, hogy csatlakozni fognak a Zöld Párt elnökjelöltjeként induló Jill Stein Wisconsin államot érintő újraszámlálási kérelméhez.
Donald Trump győzelmét döbbenettel fogadta a transzatlanti kozmopolita elit. Szerintük az amerikaiak az „egyetlen, igaz, liberális világnézet” ellen szavaztak és ezzel a „posztfaktuális éra apokaliptikus hajnala” következett be – írja Claire Fox a Spectator magazinban. „Ne legyünk annyira lekezelőek!” – írja Fox az „igazság utáni politika” gondolatát kritizálva. Szerinte érthető, hogy az emberek a Brexit és az amerikai elnökválasztás során a „tények” helyett a szívükkel szavaztak.
Az atlanti térségben paradigmaváltás zajlik a posztliberális jövő felé. Donald Trump és a Theresa May vezette londoni kabinet a változás lényegét megragadva nem annak előidézői, hanem immár képviselői – írja Rod Liddle a Spectator honlapján megjelent írásában.
Malcolm Turnbull ausztrál kormányfő bejelentette, hogy Ausztrália és az Egyesült Államok menekültek letelepítéséről egyezett meg. Az Egyesült Államok azokat a menekülteket fogadja be, akiket nem engedtek be Ausztráliába és közeli szigetországok börtöntáboraiban tartanak – számol be az Al Jazeera.
Boris Johnson brit külügyminiszter korábban nem tartotta az elnökségre alkalmasnak Donald Trumpot, ma viszont már pozitívan értékelte a republikánus jelölt győzelmét. Theresa May telefonon beszélt Trumppal, míg a UKIP-es Nigel Farage az első brit politikus, aki először találkozott a választások óta a következő amerikai elnökkel.
Az amerikaiak egy jelentős része érzi azt, hogy eljött az ideje a változásnak, azonban megoszlik a véleményük azzal kapcsolatban, hogy pontosan minek is kellene változnia. Trump markáns változást indított el, de ez a változás a baloldalt is tettekre sarkallja.
A nagyvállalati „rabszolgatartók” a nyugati civilizáció fokozatos erodálásának folyamata közben rájöttek, hogy a munkásosztály nem fellázadni fog, hanem belenyugszik fogyasztói szerepébe, és segíteni fogja az új kapitalista világrend fennmaradását – fogalmaz Gene Callahan, az American Conservative-ban megjelent cikkében.
Az emberről és az emberi közösségről alkotott eszméjének magasabb rendűségét alátámasztani nem hajlandó vagy képtelen Európa a 21. században valószínűleg nem fogja tudni megvédeni magát a külső fenyegetésekkel szemben, illetve kezelni azokat a nehézségeket, amelyek egykor külső, de ma már belső problémaként jelentkeznek − írja George Weigel az Ethics and Public Policy Center oldalán megjelent elemzésében.
Donald J. Trump megválasztásával egy új korszak köszönthet be az Amerikai Egyesült Államokban. Az amerikai kontinens többi országa nincsen ettől elragadtatva.