Bassár el-Aszad csaknem két és fél évtizedes uralmának a lezárulta egy új kezdet reményét is jelenthetné a sok éves konfliktus által erősen megtépázott ország számára. Azonban a rezsimet megdöntő fegyveres csoportok dzsihádista múltja a szír társadalom szélsőséges megosztottságának tükrében komoly kétségeket hagy egy sikeres demokratikus átmenet lehetőségével kapcsolatban, tovább fokozva Szíria keresztény közösségeinek kiszolgáltatottságát és fenyegetését.

Szíria ad ottont a világ talán legősibb keresztény közösségeinek, köztük az antiókiai ortodox egyháznak, a maronita egyháznak, az asszír keleti egyháznak, a melkita görögkatolikus egyháznak, valamint számos örmény egyháznak is. A térség kiemelkedő jelentőséggel bír a kereszténység történetében, elég példaként Pál apostol jól ismert, drámai megtérését megemlíteni a Damaszkusz felé vezető úton, vagy a kereszténység elterjedésében középponti szerepet betöltő antiókiai közösségre gondolni, ahol először nevezték keresztényeknek Jézus Krisztus követőit. A „kereszténység bölcsője”-ként is számon tartott ország az I. századi kereszténység központja lett, számos zsinatnak adott otthont, egyes kisebb falvakban pedig még mindig a Megváltó által is beszélt ősi nyelvet, az arámit használják.

A polgárháború kitörését megelőzően a lakosság kb. 10 %-a tartozott valamelyik keresztény irányzathoz. Az így csaknem kétmillió fős kisebbség elsősorban a nagyobb városokba tömörült, úgy, mint Damaszkusz, Aleppó, Homsz vagy Hama városai.

A polgárháborúban azonban a keresztények száma drasztikusan lecsökkent Szíriában, az iszlamisták által elfoglalt területekről pedig szinte teljesen eltűntek. 

Eltérőek a becslések a megmaradt közösségek méretére nézve, de az optimistább vélemények is 3-400 ezresre teszik a keresztények jelenlegi összlétszámát, amely kevesebb, mint a lakosság 2%-a. Aleppóban, ahol a harcok különösen intenzívek voltak, akár 85%-ot is zuhanhatott a korábban 200 ezer fősre tehető közösség. Pontos népszámlálási adatok nem állnak rendelkezésre, de a keresztények által üzemeltetett segélyszervezetek, iskolák és kórházak szolgálhatnak erre vonatkozó bizonyítékokkal.

Forrás: The Syrian Observer

A keresztényeket rendszeresen vádolták azzal, hogy az Aszad-rezsim haszonélvezői és támogatói, azonban a helyzetük Szíriában évek óta kimeríti a keresztényüldözés kategóriáját,

tehát túlmegy a puszta vallási alapú diszkrimináción. Bár a korábbi vezetés részéről viszonylagos védelemben részesültek és elsősorban a polgárháború során fellépő iszlám-fundamentalista fegyveres milíciák jelentettek fenyegetést rájuk. Ezeket a körülményeket leszámítva a keresztények helyzete sokban hasonló más környező arab országokéhoz. Az iszlámról a kereszténységre való áttérés, illetve a térítés tilos, ezen kívül a keresztények és a muszlimok közötti házasságkötés lehetősége is különféleképpen korlátozott.

Azokon a területeken azonban, ahol az iszlamista felkelők szerezték meg az irányítást, a keresztényeknek további nehézségekkel kellett szembenézniük.

A mostani felkelés élén álló, iszlamista HTS (Hajat Tahrir Al-Sham) által felügyelt Idlib városában például számos keresztényt ellehetetlenítettek abban, hogy visszaszerezze a háború elől való meneküléskor hátrahagyott tulajdonát, földjét és ingatlanját.

Ezen kívül a nem muszlim népességet különadó, az ún. ’dzsizje’ fizetésére kötelezték, ami a magyar olvasóknak a török hódoltság idejéről lehet ismerős, így tovább csökkentve a keresztények arányát. 

Az Aszad-rezsim bukását követően több szempontból is rendkívül kérdéses Szíria jövője. Bár a változás magában hordozza a sokak által régóta óhajtott demokratikus fordulat lehetőségét, a realitások talaján kevésbé kedvező a helyzet. Az ország rendkívül súlyos pénzügyi és gazdasági válságban van, a sok éves háborúskodás következtében romokban van az infrastruktúra, Szíria különböző területeit pedig továbbra is eltérő fegyveres milíciák ellenőrzik. Ez folyamatosan magában hordozza egy újabb konfliktus fellángolásának lehetőségét, az instabil állapotot pedig még tovább fokozza, hogy a szír társadalom mind etnikailag, mind vallásilag rendkívül mélyen megosztott.

A diktatúrát megdöntő felkelők villámtámadása élén álló HTS szervezetnek jó esélyei vannak arra, hogy az átmenetben az ország élére kerülhessen. Ez a lehetőség azonban magában hordozza Szíria erőteljes iszlamizálódásának lehetőségét. A HTS ugyanis az elsősorban An-Nusra Frontként ismert (Dzsabat an-Nuszra), Al-Kaidával szövetséges szervezet utódja, több országban, köztük az Egyesült Államokban, valamint az ENSZ-ben is terrorszervezetként tartják számon. Vezetője, Abu Mohammed al-Jabali évekig harcolt Irakban az iszlamista felkelők oldalán, majd Szíriában, a polgárháború alatt az Iszlám Állam terrorszervezettel is kapcsolatba került. A polgárháború során a vezetése alá került Idlibből csaknem teljesen eltűntek a keresztények. 

A közelmúltban azonban al-Jabali láthatólag mérsékelt fordulatot vett. Aleppo elfoglalását követően a lázadok élén amnesztiát hirdetett a rezsim kiszolgálóinak és házról házra járva biztosította a keresztényeket, hogy nem lesz bántódásuk.

A hatalom megdöntését követően is a kisebbségek védelmét hangsúlyozta, arról biztosítva őket, hogy nem áll szándékában szigorú iszlám törvénykezést bevezetni.

Annak érdekében, hogy hangsúlyozza radikális múltjával való szakítását, al-Jabali lehetséges, hogy politikusként visszatér eredeti polgári nevéhez is, Ahmed al-Sharaa-ként írva be magát Szíria történelmébe.

A HTS nemrégiben tanúsított fordulata elsősorban politikai okokkal magyarázható, pragmatikus irányváltás: az összefogás érdekében a szunnita-iszlamista program helyett nacionalista irányzatot próbálnak képviselni. Kérdéses azonban a folyamat mögött álló meggyőződés valódisága és tartóssága. A megosztott, romokban álló ország csekély és törékeny fundamentumot képes nyújtani egy demokratikus berendezkedéshez, az instabilitás pedig idővel újra kedvezhet a radikalizmusnak. A rezsim elnyomása az évek alatt összegyűlt sérelmek egy részét is elfojtotta, amelyek most bármikor a felszínre kerülhetnek, tovább mélyítve a meglévő törésvonalakat.

A hirtelen keletkezett hatalmi vákuum instabil helyzetbe hozhatja a háborúba belefáradt szír lakosság kisebbségeit.

Szíria keresztény közösségei egy szekuláris állami berendezkedésben reménykednek, ahol garantálva lehetnek a jogaik. Egyelőre azonban sok a kérdés és nagy a bizonytalanság. Félő, hogy a harcok esetleges kiújulása, vagy az iszlamista uralom jelentette, növekvő fenyegetés hatására még több keresztény hagyja el Szíriát, kritikusan lecsökkentve a keresztények számát az egykor virágzó vallási központban.

Szemlézte: Szigeti Eszter Virág

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon