A The Economist című lap elemzést tett közzé azzal kapcsolatban, hogy a közép-kelet-európai országokba egyre több külföldi befektetés érkezik. Mindenkinek megérné, ha ez a trend folytatódna, viszont kérdés, hogy mit nyer ebből a régió? A külföldi cégek csak nagyon keveset adóznának az adott országban, és a munkásokat is többnyire egy harmadik országból kell majd hozni.
Három oka van annak, hogy a közép-kelet-európai országok ipari kapacitása újra fellendül. Elsősorban a “klímasemlegesség”, mint gazdaságpolitika azt eredményezi, hogy több szélturbinát, akkumulátort és hőszivattyűt kell gyártani. Mivel a térségben viszonylag olcsón lehet földhöz jutni, illetve az itteni bérek csupán a 44%-át teszik ki a nyugat-európai átlagnak. Továbbá a politikai környezet stabil és kiszámítható.
Másodsorban a kínai gazdaság is kezd túlterheltté válni. Ahhoz, hogy Kína gazdasága növekedni tudjon és geostratégiai értelemben versenyezhessen az USA-val, magas hozzáadott értékű munkára van szüksége. Az EU az egyetlen olyan nyugati piac, amely még viszonylag nyitott a kínai elektromos-autó import előtt, ami növeli a versenyt az európai gyártók számára. Ez a cégeket alacsonyabb költségű régióiba tereli. A Volkswagen vezetősége németországi gyárak bezárását fontolgatja, mivel a cég alacsonyabb profitráta mellett jóval többet kell invesztáljon a fejlesztésekbe, hogy versenyképes maradhasson.
Országonként a legnagyobb külföldi közvetlen befektetők származás szerint, millió $-ban számolva
Harmadrészt az USA és Kína közti geopolitikai rivalizálás nagy fenyegetést jelent a kritikus ellátásláncokra.
Amennyiben az ellentétek tovább éleződnek, az EU-nak azzal a problémával kell szembesülnie, hogy akár egyik napról a másikra megszűnhetnek létfontosságú kereskedelmi kapcsolatok Európa és Kína között. Az orosz gázról való gyors áttérés jóval költségesebbé tette az ipari termelést, de egy hasonló leválás a kínai gazdaságról, akár végzetes is lehet.
Habár kecsegtetően hangzanak a lehetőségek, a helyi munkaerőpiac nem biztos, hogy képes kielégíteni a növekvő igényeket. Évtizedes tendencia, hogy ezekből az országokból nyugatra vándorolnak az emberek, illetve a kutatásba és fejlesztésbe igen keveset fektetnek a kormányok. Továbbá a munkanélküliségi ráta is alacsony maradt az elmúlt években, tehát munkaerőt bevonni leginkább külföldről lehet.
In 2023, government budget allocations for R&D (research and development) in the EU stood at €275.6 per person. 🔬💰
— EU_Eurostat (@EU_Eurostat) August 6, 2024
Highest:
🇱🇺Luxembourg (€646.6 per person)
🇩🇰Denmark (€552.4)
Lowest:
🇷🇴Romania (€21.2 per person)
🇧🇬Bulgaria (€33.1)
Learn more➡️https://t.co/QCRZP9FybZ pic.twitter.com/jM475o8dSc
2023-ban az Európai Unióban kiadott első tartózkodási engedélyek száma meghaladta a 3,7 milliót, ami 4,7%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Az engedélyek kiállításának elsődleges oka továbbra is a munkavállalás volt, az összes papír 33,8%-át e célból adták ki, noha a foglalkoztatással kapcsolatos igények száma enyhén csökkent.
Tartózkodási engedélyekre vonatkozó 2023-as statisztikák
Forrás: Eurostat
Az EU-ban az átlagéletkor 42,6 év, a közép-kelet-európai országok lakossága pedig rohamosan csökken. Ahhoz, hogy gazdaságilag versenyképes maradjon az unió, kénytelen más országokból munkásokat befogadni. Amennyiben viszont a különböző országok kormányai nem képesek a külföldi cégeket és külföldi munkavállalókat a helyi közösségek szövetébe beépíteni, könnyen a társadalmi elégedetlenség középpontjába kerülhetnek. Ehhez pedig az kell, hogy minden érintett világosan lássa, hogy milyen közvetlen haszna származik az ilyen jellegű beruházásokból.
Szemlézte: Vencz Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
