2024. augusztus 20. 09:00 - Danube Institute

Milyen irányt vehet Peking és Moszkva kapcsolata?

Az elmúlt években a geopolitikai helyzet jelentős változásoknak volt tanúja, különösen a világ nagyhatalmai közötti kapcsolatokban. Ennek az átalakulásnak az élén Kína és Oroszország erősödő szövetsége áll, egy olyan partnerség, amely gyorsan fejlődött a Nyugattal, különösen az Egyesült Államokkal szembeni feszültségek fokozódására adott válaszként.

shutterstock_2340466285.jpg

Az erősödő kínai-orosz szövetség egyik kritikus aspektusa a fokozódó katonai együttműködés. E partnerségben 2024-ben jelentősen megnőtt a közös hadgyakorlatok száma, amelyek nemcsak a katonai képességek demonstrációját jelentik, hanem a geopolitikai közeledés szimbolikus gesztusai is. Nevezetesen, Kína és Oroszország először hajtott végre közös nagy hatótávolságú bombázógépes járőrözést Alaszka közelében, és nyolc év szünet után újra éleslövészeti gyakorlatokat folytattak a Dél-kínai-tengeren. A júliustól újra elinduló manőverek stratégiai szempontból olyan érzékeny területek közelében zajlottak, mint Tajvan, Japán és Dél-Korea, de Európában is hajtottak végre gyakorlatot az utóbbi hetekben.  


Legutóbb kínai nukleáris képességű bombázókat telepítettek egy orosz bázisra, amely megkönnyítette az amerikai terület megközelítését egy alaszkai gyakorlat alkalmával. Ez is hangsúlyozza a két nemzet közötti katonai bizalom és koordináció mélységét. Ez a fejlemény

különösen aggasztó az USA számára, mivel a katonai együttműködés új szintjét jelenti, amely megváltoztathatja a csendes-óceáni térség stratégiai egyensúlyát.

Gazdasági szempontból Kína és Oroszország fontos partnerre talált a másikban, különösen az 2022-es ukrajnai inváziót követően bevezetett nyugati szankciók miatt. A két ország közötti kétoldalú kereskedelem 2023-ban elérte a rekordot jelentő 240 milliárd dollárt, és Kína kulcsszerepet játszik abban, hogy segítsen Oroszországnak enyhíteni a gazdasági elszigeteltség hatásait. A kölcsönös függőség különösen az energiaágazatban mutatkozik meg, ahol az olyan projektek, mint a Power of Siberia gázvezeték, a kölcsönös előnyök megtestesítői. Oroszország létfontosságú energiaforrásokat szállít, támogatva Kína ipari szükségleteit, míg Kína alapvető technológiai és ipari alapanyagokat biztosít Oroszország számára.

Ez a gazdasági partnerség túlmutat a puszta tranzakciós cseréken; része egy szélesebb körű stratégiának, amelynek célja a nyugati piacoktól és technológiáktól való függőség csökkentése.

Ez különösen fontos Oroszország számára, amely a szankciók miatt jelentős gazdasági kihívásokkal néz szembe, és egyre inkább Kínához fordul támogatásért.

A katonai és gazdasági területen túl Kína és Oroszország a globális kormányzási kérdésekben is összehangolja stratégiáit. Gyakran szorgalmazzák a nemzetközi intézmények reformjait, hogy jobban tükrözzék érdekeiket és alternatívát jelentsenek az USA által vezetett renddel szemben. Ez a stratégiai koordináció nyilvánvaló az Északi-sarkvidéken folytatott tevékenységükben, ahol mindkét nemzet növeli befolyását, mivel a régió az éghajlatváltozás miatt hozzáférhetőbbé válik. Az Egyesült Államok aggodalmát fejezte ki megnövekedett katonai és hajózási aktivitással kapcsolatban, attól tartva, hogy az destabilizálhatja a regionális helyzetet.

A szoros együttműködés ellenére azonban a kínai-orosz szövetség nem mentes a kihívásoktól és a korlátoktól. A kapcsolat nagyrészt pragmatikusnak és tranzakciós jellegűnek tekinthető, amelyet inkább az aktuális geopolitikai szükségletek, mint a mélyen gyökerező ideológiai igazodás vezérel.

Vannak például figyelemre méltó stratégiai eltérések, amint azt Putyin 2024. májusi, nem túl sikeres kínai látogatása is bizonyította.

A Kína és Oroszország közötti kapcsolatok erősödése jelentős változást jelent a globális hatalmi dinamikában, ami új kihívások elé állítja az Egyesült Államokat és szövetségeseit. Ez a szövetség átformálja a jövőbeni nemzetközi stratégiákról szóló vitákat, különösen mivel Kína közvetítőként igyekszik pozícionálni magát a globális konfliktusokban, mint például a folyamatban lévő ukrajnai háborúban. Az Oroszországgal való kapcsolatának kiegyensúlyozása az Európával és más globális szereplőkkel való kapcsolatok fenntartása mellett azonban továbbra is összetett és kényes vállalkozás Kína számára

Ezt a partnerséget több okból is érdekesnek és aggasztónak találom. Először is, a fokozott katonai együttműködés - beleértve a közös hadgyakorlatokat olyan stratégiai területek közelében, mint Alaszka és a Dél-kínai-tenger - riasztó. Ezek a manőverek nemcsak az egységet mutatják, hanem az USA befolyását is megkérdőjelezik, és potenciálisan olyan szintre fokozzák a feszültséget, amely veszélyeztetheti a globális stabilitást.

Gazdasági szempontból a szövetség mindkét nemzet számára előnyös, különösen az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók fényében. Oroszország számára ez a partnerség létfontosságú a gazdasági hatások enyhítése szempontjából, míg Kína számára az energiaellátás biztosítása és az orosz piacok megnyitása kulcskérdés. Az ilyen kölcsönös függőség azonban korlátozhatja az egyes nemzetek szuverenitását és politikai rugalmasságát.

Stratégiai szempontból a szövetség a nyugati dominanciával szemben áll, és együttműködést mutat be az Északi-sarkvidéken és a nemzetközi fórumokon, ami egy többpólusú világrend irányába való elmozdulásra utal.

Ez az átrendeződés kiszámíthatatlanságot hoz a nemzetközi kapcsolatokba, mivel az országok a változó nemzeti érdekek alapján gyorsan megváltoztathatják szövetségüket.

Összefoglalva, a kínai-orosz partnerség, bár pragmatikus válasz a geopolitikai helyzetükre, olyan összetettséggel jár, amelynek tartós globális hatásai lehetnek. Ez aláhúzza, hogy e dinamikák kezeléséhez erőteljes diplomáciára és nemzetközi intézményekre van szükség. A globális stabilitás fenntartása szempontjából kulcsfontosságú lesz a szövetség által támasztott kihívások figyelemmel kísérése és kezelése.

Szemlézte: Henez Botond

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása