A globális felmelegedés és a klímaváltozás hatásai állandóan tetten érhetőek, a világ minden pontján. Pusztító hurrikánok, természeti katasztrófák, aszályok, erdőtüzek, kihaló állat- és növényfajták. Nem kérdés, hogy mennyire központi, világszintű problémát jelent, ami határokat nem ismerve söpör végig mindenütt, drasztikus módon leépítve a környezetet. Keveset hallunk azonban arról, hogy a klímavédelem és a felmelegedés elleni ’zöld mozgalom’ is hoz magával negatív következményeket – a POLITICO egy elemzése szerint mindezen intézkedések a svéd rénszarvaspásztorok ősi, nagy hagyományra visszatekintő mesterségének fennmaradását fenyegetik.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem során a világ válaszúthoz érkezett, ahol a tiszta energiára való áttérés nemes célja ütközik a marginalizált közösségek megélhetésével és kulturális örökség védelmével. A svéd Inger-Ann Omma és számi rénszarvaspásztor társai esetében az éghajlatváltozás elleni küzdelem nem elvont, megfoghatatlan globális probléma, hanem közvetlen fenyegetés hagyományos életmódjukra. Ugyanakkor a világszintű erőfeszítések a környezetvédelem nevében számukra veszélyt jelentenek, hiszen tradicionális megélhetésüknek alkalmazkodnia kell a változó globális rendszerhez, annak jogi és fizikai következményeihez.

A számi nép, egy őslakos csoport, amelynek gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza, egzisztenciális fenyegetéssel néz szembe az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítések járulékos veszteségei miatt. Omma történetében a tiszta energiára való átálláshoz elengedhetetlen bányászati erőforrások szükségességéből eredő kihívások megjelenésének lehetünk tanúi.

A kobaltban és nikkelben gazdag rönnbäckeni bánya ugyanis közvetlen fenyegetést jelent a számi rénszarvaspásztorok vándorlási és terelési útvonalaira.

A rénszarvasterelő terület a Norvégia határán lévő hegyektől a tengerig terjed. A rönnbäcki lelőhely bányavállalatok, a svéd kormány és az Európai Unió által egyaránt áhított kincs. A bánya közvetlenül a rénszarvasok terelőterületének szélén helyezkedik el.

Ahhoz, hogy teljesen megértsük a helyzet komolyságát, ismernünk kell a számi néppel szemben elkövetett történelmi igazságtalanságokat. A gyarmati alárendeltségtől az erőszakos áttelepítésekig és diszkriminatív politikákig a számik a hagyományos nomád életmódjuk erodálását célzó tevékenységeket szenvednek el a mai napig. A múlt igazságtalanságainak visszhangja újra felszínre kerül, ahogy a számik új kihívás elé néznek, ezúttal a tiszta energia-infrastruktúra formájában.

A tiszta energiatermelés globális előnyei és a számikhoz hasonló közösségek vagy kisebbségek által viselt helyi költségek közötti dichotómia éles.

Európa évszázadokon át lényegében exportálta a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésével jelentkező környezeti károkat távoli, gyakran gazdaságilag hátrányos helyzetű országokba. Most, amikor egyre sürgetőbbé válik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, az energiaválság mérséklése és a karbonsemlegesség célja, a következmények újra hazatérnek Európába. A szél- és napenergia-farmok, adótornyok felállítása és az alapvető ásványi anyagok bányászata és kitermelése olyan csataterekké válnak, ahol a Nyugat energiaigénye ütközik a helyi közösségek megélhetésével és fennmaradásával.

Omma küzdelme túlmutat a hagyomány megőrzésén; magába foglalja a gazdasági túlélés és a hasonló kis közösségek kiszolgáltatott helyzetét a globális érdektulajdonosok játszmájában.

A Vapsten Sameby, - rénszarvaspásztorok egy kis kollektívája -, évente 1.500-2.000 szarvas húsára és bőrére támaszkodik háztartásaik fenntartásához, fő jövedelemforrásként. A gátépítés, az utak és az erdőgazdálkodás okozta zavarok most arra kényszerítették őket, hogy a rénszarvasokat teherautókon szállítsák, tovább bonyolítva hagyományos migrációs mintáikat.

A svéd állam kizárólagos jogot adott a számi rénszarvastulajdonosoknak, hogy állataikat gondosan meghatározott köz- és magánterületeken terelhessék, amelyek Svédország szinte teljes északi harmadát lefedik. Azonban az olyan állattartó közösségek, mint a Vapsten Sameby, valójában nem birtokolják a földet - így amikor más felhasználást javasolnak, a bíróságoknak hatalmukban áll eldönteni, hogy mit kell prioritásként kezelni. Mivel a bíróságok gyakran a fejlesztőknek és klímabarát innovátoroknak kedvezve előnyben részesítik a földhasználat szabad piacát és versenyét, a számi állattartó közösségek marginalizálódnak a túlélésüket közvetlenül befolyásoló döntésekben – pert indítaniuk saját fennmaradásuk érdekében tehát valójában értelmetlen.

2013-ban a svéd kormány úgy döntött, hogy az ásványkitermelésnek elsőbbséget kell élveznie, és a rénszarvaspásztoroknak meg kell találniuk a módját, hogy a bánya mellett éljenek és tevékenykedjenek: ezt a határozatot a pásztorok azóta vitatják, és többször fellebbeztek – eddig eredménytelenül.

Nagyobb távlatból, a tisztaenergia-technológiák szempontjából kritikus fontosságú ásványok felkutatása megmutatja az Európa és Kína közötti geopolitikai küzdelmet. A rönnbäckeni bánya és más hasonló projektek Európa kísérletét szimbolizálják, hogy csökkentse Kínától való függőségét, amely így kevésbé ellenőrizheti az alapvető nyersanyagok globális ellátási láncát.

Ez a geopolitikai verseny azonban súlyosbítja azokat a kihívásokat, amelyekkel a globális energiapolitika kereszttüzében lévő őslakos közösségeknek szembe kell nézniük.

Az EU 70 "kritikus fontosságú nyersanyagot" azonosított – a jól ismert magnéziumtól a furcsa elnevezésű itterbiumig –, amelyek létfontosságúak az iparágak számára, és ellátási kockázatoknak vannak kitéve a blokk importfüggősége miatt. Kína, Európa versenytársa és néha riválisa, 49 ilyen nyersanyag fő globális ellátója – ideértve ironikus módon az európiumot is. A többi esetében, köztük a kobaltnál is, Kína ellenőrző szerepet épített ki az ásványi anyagok globális piaci előkészítésében és finomításában.

A konfliktusok, amelyeket a világ ezen erőforrások iránti növekvő igénye okoz, egész Észak-Skandinávia területén tetten érhetőek. A ritka ásványok hatalmas lelőhelyének felfedezése Kiruna városában, Tärnabytól északra, mára a „leszámolás” legjelentősebb helyszínévé vált. Nem meglepő módon, itt is az energetikai megfontolások győzedelmeskednek.

Az Európai Unió kulcsszerepet játszik a környezetvédelmi követelmények és az őslakosok jogai közötti egyensúlyt diktáló jogszabályi keret kialakításában. Anneli Wirtén, a Svéd Geológiai Szolgálat főigazgatója megjegyzi: "A kobaltlelőhelyek Svédországban a legnagyobbak." Nyilatkozata hangsúlyozza a Rönnbäcken-térség stratégiai jelentőségét a kritikus fontosságú ásványok belföldi ellátási láncának biztosítására irányuló uniós törekvésben. Az erről szóló uniós jogszabály központi szerepet játszik ebben a törekvésben.

Novemberben született egy végleges megállapodás a von der Leyen által szorgalmazott új törvényről, amely megkönnyítené a bányavállalatok számára, hogy engedélyt szerezzenek új projektekhez, ha ritka ásványokról van szó.

A Brüsszelben folytatott tárgyalások során Svédország és Finnország harcolt a civil társadalom azon törekvése ellen, hogy az őslakosok jogait törvény védje: ez arra késztette a számi parlamentet – egy választott testületet és svéd kormányzati ügynökséget, amely az őslakos kisebbséget képviseli – hogy mély aggodalmának adjon hangot.

A Svédországban folyó küzdelem kérdéseket vet fel az éghajlatváltozás mérséklésének etikai dimenzióival kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy a marginalizált közösségek hangját milyen mértékben veszik figyelembe a politikai döntéshozatalban. A számi parlament aggályai az őslakosok jogainak a kritikus nyersanyagokról szóló törvényben való védelmével kapcsolatban kiemelik egy olyan átfogó megközelítés szükségességét, amely védi mind a környezetet, mind az őslakos lakosság kulturális örökségét.

Week 269. Today I’m joining Sámi youth to blockade and shut down the Norwegian state due to their violations of human- and indigenous rights. Read more on @NaturogUngdom and @nsr_nuorat (instagram) pic.twitter.com/PsGryfHkQN

— Greta Thunberg (@GretaThunberg) October 13, 2023

A kérdés egészen az ENSZ-ig jutott, ugyanis még 2020-ban született egy szakbizottsági vélemény a bányaprojekt leállításáról. Az ENSZ Faji Megkülönböztetés Megszüntetésével Foglalkozó Bizottsága (CERD) mérföldkőnek számító döntésében

a svédországi Västerbottenben található Rönnbäcken vitatott bányászati projekt azonnali leállítására szólított fel.

A bizottság azzal érvelt, hogy a projekt súlyos károkat okozna a rénszarvastartó közösségnek, és hangsúlyozta, hogy a számik beleegyezését kellett volna kérni a projekt engedélyezése előtt. Ezenkívül állította, hogy a svéd jog nem biztosított valódi lehetőséget a számi rénszarvastartó közösségnek arra, hogy a nemzeti bíróságok előtt megtámadhassa a bányászati projekt jogszerűségét, ezáltal megsértve a faji megkülönböztetés kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt. Ugyanakkor a konfliktushelyzet továbbra is fennáll és egyre komolyabb fenyegetést jelent a közösség számára.

A fenntartható és éghajlatbarát jövő érdekében a világnak nem szabad figyelmen kívül hagynia azokat a helyi vonatkozásokat és gyakran aránytalan következményeket, amelyekkel a számikhoz hasonló őslakos közösségeknek szembe kell nézniük. Inger-Ann Omma harca a rönnbäckeni bánya ellen emblematikus a globális éghajlati célok és a kulturális örökség, a gazdasági stabilitás és az őslakosok jogai közötti szélesebb körű konfliktus között. Miközben a világ az éghajlatváltozás mérséklésének összetettségével küzd, döntő fontosságú egy olyan inkluzív megközelítés elfogadása, amely a környezeti fenntarthatóságot helyezi előtérbe anélkül, hogy feláldozná az éghajlatváltozás elleni küzdelem frontvonalában lévők jólétét, megélhetését és hagyományait.

Szemlézte: Pálházi-Nagy Fanni

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon