2023. szeptember 07. 16:00 - Danube Institute

Kínai terjeszkedés a Kaukázusban: Tbiliszi és Peking stratégiai partnerségi megállapodást kötött

A Kínai Népköztársaság az elmúlt évtizedben a világ szinte minden részén igyekezett növelni gazdasági, politikai, valamint kulturális befolyását: ez megfigyelhető például a Perzsa-öböl térségében vagy a Balkán-félszigeten. Ezzel párhuzamosan Peking diplomáciája a Kaukázus területén is egyre megerősödni látszik, hiszen az orosz-ukrán háború után az eddigiektől eltérő külpolitikai irányvonalat választó Georgia (korábban Grúzia) szorosabbra fűzi a szálakat a Népköztársasággal. Emil Avdaliani, a European University professzora, valamint a grúziai Geocase kutatóközpont Közel-Kelettel foglalkozó csoportjának igazgatója a Carnegie Endowment for International Peace felkérésére értekezett a kínai-grúz együttműködés körülményeiről és annak lehetséges hatásairól.

shutterstock_2292985101.jpg

Július 31-én a grúz-kínai kapcsolatok új szintre emelkedtek: miután Garibashvili miniszterelnök pekingi látogatása során találkozott Hszi Csin-pinggel, a felek bejelentették a stratégiai partnerségi egyezmény létrejöttét.

A megállapodás a korábbi viszony fényében egyáltalán nem váratlan (a két ország közötti jó viszonyt a 2017-es szabadkereskedelmi szerződés is jelzi), sokkal inkább a Kaukázus déli részének geopolitikai vonatkozásai miatt ad okot meglepetésre.

Tekintve, hogy Peking terjeszkedésének stratégiája, illetve Tbiliszi rövidtávú érdekei egybeesnek, a megállapodás számos területre kiterjed, a többi között a politikai és gazdasági együttműködésre, de érinti az oktatás és az infrastrukturális fejlesztések területeit is.

Avdaliani szerint az egyezmény áttörést jelenthet a kínaiak számára a térség viszonylatában, hiszen az korábban „tabu” volt az orosz befolyási övezet következtében. Ennek ellenére a Fekete-tenger régiója kifejezetten nagy jelentőséggel bír a geopolitikai csatározásokat illetően – különösképp a Moszkva, illetve a Nyugat között folyó versengés esetében, amit jól mutat az ukrajnai háború is.

Ez az ellentét azonban – a szerző meglátásai szerint – termékeny lehet a kínaiak számára, hiszen Peking különutas politikát kínálhat a régió kisebb aktorainak, mint például Georgia.

Ez a különutasság a leggyakorlatiasabb kérdésekben is megjelenik, mint például az infrastruktúra fejlesztése. A Georgia irányába való nyitással Kína átalakíthatja a Közép-Ázsia és Európa összeköttetését biztosító infrastruktúrát, hiszen az korábban nagy mértékben függött Moszkvától. Ilyen alternatívát jelenthet a Kaukázus, tekintve, hogy ezen régión keresztül vezet a legrövidebb út a kínai Hszincsiang, valamint az EU- és NATO-tag Románia között.

Ezzel kapcsolatban különösen fontos a Middle Corridor („középső folyosó”) kezdeményezés, mert az végképp függetlenítené a Kína és Európa közötti összeköttetést Oroszországtól. A Közép-Ázsián, illetve a Kaszpi-, valamint a Fekete-tengeren és Törökországon keresztül húzódó kereskedelmi útvonal lehetőségével kapcsolatban azonban Peking korábban bizonytalan magatartást mutatott. Ezzel szemben 2023 első felében a Georgiába delegált kínai nagykövet támogatását fejezte ki a kezdeményezéssel kapcsolatban, valamint a Kirgizisztánt, Üzbegisztánt és Kínát összekötő vasútvonal kialakításában is előrelépés mutatkozott. Ezt jelzi továbbá, hogy kínai tárgyalásai után a grúz miniszterelnök kifejezetten a Middle Corridorral kapcsolatban tett látogatást Kazahsztánban.

Mindennek ellenére a kapcsolatok megerősítése nem csak a kínaiak, de a grúzok érdekeit is szolgálja. Az ukrajnai háború eszkalációját követően Tbiliszi – nyugati partnereitől eltérően – egyre közeledett Moszkva felé, hátráltatva ezzel az ország nyugati integrációját, így az EU-, illetve NATO-csatlakozást is.

Avdaliani szerint Georgia Kínával való együttműködése egyfajta bizonyíték Tbiliszi multivektoros diplomáciájának kialakulására, hiszen ezzel nyomást gyakorolva rákényszeríthetik az Uniót a csatlakozási folyamat felgyorsítására.

Ezzel szemben a stratégiai partnerségi egyezmény korántsem garantálja Peking befolyásszerzését a térségben. Tekintve, hogy Georgia az EU, illetve a NATO hosszútávú együttműködő partnere, Kína térnyerése akadályokba ütközhet, ami a Middle Corridor projektet is fenyegetheti. Ezzel együtt – mivel az oroszok figyelmét nagy mértékben leköti az ukrajnai háború – a térségben kialakuló hatalmi vákuum lehetőséget teremt más felemelkedő hatalmak befolyásának növelésére is.

Összefoglalva tehát a grúz-kínai együttműködés megerősítése egyértelműen jelzés értékű lépés a térség geopolitikai komplexitásának szempontjából, azonban hosszú távon továbbra is kérdéses a Kínai Népköztársaság kaukázusi térnyerése.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása