Az utóbbi időben meglepően kevés hír látott napvilágot az Egyesült Államok hadseregmodernizációs programjáról, különösen a haditengerészet jelentősége szorult relatív háttérbe. Ugyanakkor az elmúlt napokban ismét napirendre került a Kína és az USA közötti fegyverkezési verseny.

Az elmúlt évtizedben nyilvánvalóvá vált, hogy a mindeddig de facto hegemón Egyesült Államok legfőbb riválisává Kína válhat a világpolitikában. Válaszul az USA kapacitásai jelentős részét a távol-keleti óriásra összpontosította: így kialakult egy olyan verseny, amely ugyan hasonló a hidegháborúhoz, ám szerencsére mindeddig csupán erőfitogtatás és nem valódi konfliktus. Az amerikai-kínai kapcsolatokról és rivalizálásról számtalan cikk született már, amelyek legfőképp gazdasági kérdésekre helyezték a hangsúlyt. Bár ez kétségtelenül egy fontos terület, meglepően kevés szó esik arról, hogy

a hard-power, vagyis a hagyományos hadászat is kulcsfontosságú a két ország számára.

Amikor hadászatról van szó, gyakori előfeltevés, hogy az Egyesült Államoknak nincsen kihívója a nemzetközi porondon. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy az USA többet költ haderőfejlesztésre, mint a rangsorban őt követő kilenc ország összesen. A világ vezető katonai hatalmait tekintve ez igencsak szembetűnő adat.

A hadsereg fejlettsége terén is páratlan amerikai dominanciáról beszélhetünk, így tehát sokan tételezhetik fel, hogy az USA-nak katonai értelemben nincs mitől tartania. Ez részben igaz, viszont felszínes megközelítése egy rendkívül komplex problémának, ezt a Pentagon és a Kongresszus legújabb kitűzött céljai is felfedik.

Ahogy arról a Reuters beszámolt, 2023. augusztus 2-án a republikánus többségű Képviselőház elfogadott egy törvényjavaslatot, amely egyértelműen az Egyesült Államok csendes-óceáni pozícióinak megerősítésére irányul. A névtelenül nyilatkozó döntéshozók egyöntetűen leszögezték, hogy

az USA jelenlegi célja rakétái hatótávolságának meghosszabbítása, amelyet egy új kémiai anyaggal szeretnének elérni.

A CL-20 nevű anyag (China Lake Compound #20) a szakértők szerint elegendő ahhoz, hogy más módosításokkal együtt akár 20%-kal is megnövelje a rakéták hatótávolságát. Az 1980-as években felfedezett anyagot a kínaiak már használják a tömeggyártásban, és most az USA tervezi ugyanezt megtenni.

Ez azért is lényeges, ahogy azt Michael Gallagher republikánus képviselő is leszögezte, mert Kína flottájának mérete és a térségbeli nagy távolságok miatt az Egyesült Államoknak képesnek kell lennie messzi célpontok elérésére. Továbbá, a Képviselőház Kínával foglalkozó bizottságának elnöke egy tweetjében azt is kiemelte, hogy a Pentagon az 1940-es évekbeli technológiát használ, amely komoly hátrányt jelent a harctéren.

The Pentagon has grown complacent using 1940s-era energetics that put us at a disadvantage on today's battlefield.

Rep. Gallagher is pushing DoD to modernize our energetics so our missiles go farther and keep our servicemembers out of harm's way.https://t.co/tBkr9rKaIF

— Rep. Gallagher Press Office (@RepGallagher) August 2, 2023

A nyilatkozat megerősíti azt az álláspontot, amely szerint a kínai flotta fejlesztése egyre nagyobb gondot okoz az amerikai haditengerészetnek. Az USA jelenlegi nehézségei ellenére is katonai szuperhatalomnak számít, ám korántsem biztos, hogy Kína fejlődésének üteme és technológiai fejlesztései nem ejthetnek kisebb csorbát az Egyesült Államok katonai felkészültségén.

Szemlézte: Ferencz Attila Norbert

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon