2023. június 01. 07:00 - Danube Institute

Egy szovjet ideológia visszatérése: az Amerika-ellenesség áthatja a Putyin-rendszer mélységeit

Miután a Kreml épületét dróntámadás érte május elején, az amerikai ellenségkép jelenléte méginkább megerősödött a putyini rezsim propagandájának fórumain. Ez azonban nem újkeletű jelenség, hiszen a gyökerei az első világháborút követő időszakra, valamint a náci Németország feletti győzelem utánra nyúlnak vissza. Az orosz messianizmus feltámadásáról, valamint az Amerika-ellenes narratívák múltjáról és jelenéről Andrej Kolesznyikov, a Carnegie Endowment for International Peace vezető kutatója értekezett a Foreign Affairs hasábjain.

shutterstock_1476474221.jpg

Az Ukrajna elleni orosz invázió során számos alkalommal megtapasztaltuk, hogy az orosz állami kommunikációs gépezet mely narratívákat adoptál az – egyébként nemzetközi jogilag igazolhatatlan – háború legitimációjához. Moszkva propagandájának üzenete azonban nem jelent nóvumot az orosz történelemben.

A putyini vezetés az orosz rendszerben évszázadokkal ezelőtt meghonosodott messianizmust használta fel az agresszió jusztifikációjára. A Katechon elmélet szerint – amelyre Maria Engström is rámutat 2014-es tanulmányában¹ - Oroszországnak feltartóztató szerepe van a „gonosz erőivel” szemben, melynek következtében a Kreml az ukrajnai háborút az Egyesült Államok, illetve annak „szatellitjei” ellen vívott „honvédő harcként” interpretálja. Ennek eredetére világít rá Kolesznyikov.

Az első világháborút követően – amely során Németország jelentette a fő ellenséget Moszkva számára – a szovjet vezetés a franciák, illetve az Egyesült Királyság ellen fordult.

Ebben az időszakban az Egyesült Államokra csupán mint lelketlen, de távoli kapitalista civilizációra tekintettek, amelynek technológiai vívmányait a Szovjetunió is meg akarta szerezni.

Bár a második világháború alatt a szovjet társadalom kifejezetten pozitív attitűdöt tanúsított Moszkva szövetségesei felé, a Kolesznyikov által idézett történész, John Gaddis szerint a győztesek között már a náci Németország kapitulációját megelőzően is belső hatalmi harcok dúltak. Ezen versengés a geopolitikai befolyásszerzésért folyt, amit Sztálin későbbi Egyesült Királyság-, illetve Amerika-ellenessége is mutat, amely „az új stratégiai célt, azaz a Nyugat által a szovjet befolyási övezetekre jelentett fenyegetés elhárítását szolgálta.”

Az orosz kommunikációs szférában tehát a nyugatellenesség megegyezik az Amerika-ellenességgel, amely a múlt század gyakorlatából származik.

Kolesznyikov szerint a hidegháború során a KGB aktívan terjesztett olyan narratívákat az orosz társadalom köreiben, amelyek szerint az amerikaiak, különösképp Allen Dulles akkori CIA-igazgató konkrét tervet hozott létre a Szovjetunió elpusztítására.

Ez a mentalitás még a Gorbacsov-éra alatt sem csillapodott, hiszen például Filip Bobkov korábbi KGB-ügynök a Szovjetunió megsemmisítésének tervéről beszélt, amelyet a belső ellenségnek tekintett Alekszandr Jakovlev (a peresztrojka megalkotója) hajtott volna végre amerikai támogatással. Ezen „mestertervek” mellett azonban a mai orosz propaganda gyakran tekinti a nyugatot „félkegyelműnek”. 

Mindezzel együtt egyértelműen megfigyelhető az orosz kommunikációban a nyugati gazdasági erővel kapcsolatos rögeszme. Kolesznyikov szerint ez is a sztálini időszakra vezethető vissza, amikor az erőszakos iparosítás megvalósításához a Kreml nyugati szakértőket is alkalmazott, akik a burzsoáziához tartoztak. Ez a hatvanas években is folytatódott, amit jól példáz, hogy a szovjet vezetés az amerikai hús- és tejtermelés szintjét akarta elérni, vagy éppen az 1959-es Amerikai Nemzeti Kiállítás Moszkvában, ahol Hruscsov és Nixon lefolytatták a híres konyhai vitát.

Ezt követően, a Szojvetunió széthullásával egyidőben kialakuló unipoláris rendben Moszkva méginkább dependens viszonyt alakított ki a Nyugattal. Kolesznyikov szerint ebből ered, hogy Moszkva Nyugathoz való viszonya egyidőben mutatja az orosz alsóbb- és felsőbbrendűség elemeit.

Összefoglalva tehát az aktuális orosz propaganda narratívái az előző évszázad eszközeihez nyúlnak vissza, és ezeket használják fel az Ukrajna elleni agresszió igazolásához.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása