Azim F. Shariff és Ara Norenzayan a Psychological Science hasábjain jelentették meg hittel kapcsolatos tanulmányuk, melyben azt vizsgálták, vajon a vallásos emberek önzetlenebbek-e, mint ateista társaik. A kutatásról, illetve a konklúziókról a Hungarian Conservative számol be.

A tanulmány korábbi kutatásokra épül, amelyek elsősorban a kollégistákra irányultak, illetve azt kívánták bemutatni, vajon csalni fognak-e a teszteken, ha úgy hiszik, valaki figyeli őket. Az eredmény egyértelműen azt támasztotta alá, hogy azok esetén, akik úgy tudták, nincsenek egyedül, lényegesen lecsökkent a segédeszközök használatának esélye tesztíráskor.

Hasonló célkitűzéssel született meg egy másik, szintén diákokat vizsgáló becsületkasszás felmérés is. Az alapelgondolás szerint italra és nassolnivalóra gyűjtöttek, az összeget pedig mindenki saját meglátása alapján határozta meg. Azonban - hogy ne legyen annyira egyszerű dolguk - a kasszára nyomtatott szemek kerültek, így növekedett azon diákok aránya, akik a korrekt összeget fizették be, nem pedig kevesebbet.

Ezen kutatásokra épülve Shariff és Norenzayan is hasonló vonalon indultak el, annyi különbséggel, hogy

ők elsősorban az Istennel kapcsolatos koncepciókra fókuszálva vizsgálták az emberek önzetlenségét egy anonim gazdasági játékban.

A kutatás első részében az 50 vizsgált alanynak 10 darab, egyenként öt szavas mondatból kellett kiválasztania a nem odaillő szót. A résztvevők egyik fele olyan mondatokat kapott, melyekben Isten, vagy hozzá köthető fogalmak (például próféta) szerepeltek, a másik csoport mondatai pedig nem tartalmaztak semmilyen utalást Istenre.

Miután teljesítették ezt a feladatot, a résztvevők tíz darab egy dolláros érmét kaptak, így ők lettek az adományozók, akik annyi érmét tarthattak meg, amennyit csak szerettek volna. Ugyanakkor, itt kap fontos szerepet az őket követő csoport, aminek tagjaié lehet a maradék pénzösszeg, feltéve ha az adományozók hagynak nekik valamennyit. Az „adakozás” teljes mértékben név nélkül történt, így senki hírnevén nem esett csorba, és senki sem tudta meg, ki mennyi érmét hagyott az asztalon.

A tanulmány rávilágított, hogy azon résztvevők, akiknek az első feladat szavai között szerepelt Istennel kapcsolatos kifejezés, sokkal több pénzt hagytak az asztalon, mint azok, akik másmilyen mondatokat kaptak.

Pontos számokban kifejezve az „önzőbb csoport” 1,84 dollárt ítélt az utánuk következő résztvevőknek: az ebbe a csoportba tartozók több mint fele csupán egyetlen érmét hagyott az asztalon, ötnél több dollárt pedig senki sem.
Az „önzetlenebb” egyének esetén ez a szám átlagosan 4,22 dollár volt, közülük pedig 64% 5 dollárnál többet hagyott az asztalon.

Nagyon érdekes megvizsgálni azon egyéneket, akik magukat ateistának vallják: azok, akik nem hisznek Istenben, mégis vele kapcsolatos mondatokkal kellett operálniuk, hajlandók voltak adományozni.

Fontos kiemelni, hogy a kutatás elsősorban nem arra összpontosított, hogy az Istenbe vetett hit megváltoztatja az embereket. Ezért volt döntő szerepe az Istennel kapcsolatos mondatoknak, hiszen azokat olvasva gyakorló hívők és ateisták egyaránt hajlandóak voltak adakozni.

A tanulmány végső konklúziójaként Shariff és Norenzayan azt a következtetést vonták le, hogy

egy mindenhol jelenlévő, természetfelettibe vetett hit az embereket az önzetlenebb viselkedésre sarkallja, vagyis összetartó ereje van a hitnek is: ez pedig nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy idegen emberek is harmóniában élhessenek.

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon