Vlagyimir Putyin szeptember 21-én jelentette be a részleges mozgósítást Oroszországban. Az intézkedés nem csupán a harci cselekmények, de a humanitárius kérdések és az orosz belpolitika szintjén is fordulatot hozott. A társadalmi hatások kihívást és egyben lehetőséget jelentenek a nyugati országok számára.

A részleges mozgósítás bejelentése nem csupán a Nyugat, de az orosz társadalom számára is sokkot jelentett. Az ezt követő napokban orosz férfiak ezrei igyekeztek szomszédos országokba menekülni, elkerülve a behívó lehetséges érkezését. A médiában leginkább a grúz határon kialakuló helyzet jelent meg: a Washington Post cikke szerint több, mint 10 mérföldes (16 km-es) sor alakult ki.

⚡️The queue on the Russian-Georgian border. Video from social media.

� Follow @Flash_news_ua pic.twitter.com/6jIsg9yBQS

— FLASH (@Flash_news_ua) September 28, 2022

Emellett tüntetéshullám söpört végig Oroszországon, amely toborzóirodák és egyéb katonai létesítmények elleni támadásokkal, valamint vandalizmussal járt együtt.

Ezek az incidensek leginkább az Oroszországi Föderáció nyugati területeit, illetve a nagyarányú kisebbségek által lakott területeket jellemezte. Ahogy korábbi cikkünkben is említettük, ezen etnikai csoportokat, és a nyugati, illetve a központi katonai körzetben élőket érintik leginkább a mozgósítás hatásai.

Mozgósítás elleni tüntetések Oroszországban Szeptember 21-26.
Forrás: Institute for the Study of War

Az orosz férfiak tömeges menekülése komoly biztonsági kockázatot jelent az Európai Unió számára, azonban ez egyben lehetőség az információs hadviselés, illetve a soft power használatára is, ezzel gyengítve az agresszort.

Irina Borogan, valamint Andrej Szoldatov, az Agentura.ru újságírói a Foreign Affairs hasábjain rávilágítottak, hogy az Európába menekült oroszok lehetőséget adnak a kontinens nyugati részének arra, hogy valódi hatást gyakoroljon az orosz társadalmi gondolkodásra.

Az emigrációban élő oroszok története a 20. századra nyúlik vissza, amikor a Szovjetunióból tömegek vándoroltak nyugatra. Az így kialakuló közösséget Borogan és Szoldatov „másik Oroszországnak” nevezi, amely szerintük jelentős hatást gyakorolt a szovjet területeken élőkre. Ezt támasztja alá, hogy Putyin már a hatalomra kerülésekor fenyegetésként tekintett a Nyugat-Európában élő emigránsokra.

Az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének jelentése szerint az OK Russians non-profit szervezet adatai alapján

csaknem 300 ezer orosz állampolgár hagyta el hazáját a háború kitörése óta.

Nyugati irányba ezen kivándorlás leginkább a balti országokat, illetve Lengyelországot érinti.

Az oroszok kivándorlásának irányai
Forrás: EUAA

Az orosz állampolgárok számára azonban a határátlépés jelentősen megnehezült, hiszen egyre több ország, köztük a balti államok és Lengyelország – azaz az orosz emigráció fő irányai – szeptember 19-től tiltják számukra a belépést. A Borogan-Szoldatov szerzőpáros szerint

az Európában élő oroszok szerepe a továbbiakban nem csupán a demokratikus Föderáció létrehozásáról szól, hanem az agresszor győzelmének megakadályozásáról – és ennek tekintetében a Nyugat rövidesen kifut az időből.

Mindenesetre az emigrációban élő orosz állampolgárok, illetve az ide készülő társaik esetében az európai vezetőknek mérlegelniük kell az ezen csoportok megjelenésében rejlő lehetőségeket, valamint a probléma társadalmi megítélését. Utóbbit a politikai párbeszéd növelésével, és reális érvekkel lehet formálni, előbbit viszont elmulaszthatja Európa – gyorsabban, mint gondolnánk.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon