2022. szeptember 14. 07:00 - Danube Institute

Erzsébet öröksége: hogyan tovább 70 év után?

II. Erzsébet királynő 2022 szeptember 8-án hunyt el, amellyel nem csupán a britek, de a Nemzetközösség tagjai is elvesztették az államfőjüket. A királynő 70 évet felölelő uralkodása nem csupán a második világháborút, de a bipoláris világrendet, valamint a rengeteg áldozatot követelő koronavírus járványt is túlélte, azonban túlélhet-e a monarchia nélküle?

shutterstock_515973451.jpg

Kőkemény szilárdság és kontinuitás

„Az Erzsébet-jelenség”: így nevezte a királynő különleges pozícióját és szerepvállalását Owen Matthews a Foreign Policy hasábjain megjelent cikkében, amely az elmúlt 70 év örökségét igyekezte összefoglalni. Az uralkodó fenoménja azonban nem csupán a monarchia megítéléséből és szimbolikus szerepéből származott, inkább abból, hogy maga Erzsébet jelentette a britek számára a Monarchiát. Ahogy Owens is említi,

a brit nép személyes kötődést érzett az uralkodó irányába, ami többek között annak köszönhető, hogy a népesség több, mint 31%-a találkozott már vele valamilyen eseményen.

Ezt a kapcsolatot az is megerősítette, hogy Erzsébet az „uralkodik, de nem kormányoz” elv mintája volt, hiszen politikai pártatlansága példaként szolgált az alkotmányos monarchiák bármely államfője számára.

Erzsébet két értelemben is generációs szimbólummá vált – amelynek köszönhetően népszerűsége trónon töltött idejének utolsó éveiben is 70% körül mozgott. A folyamatosan változó globális- és belpolitikai helyzet, válságok és háborúk közepette

a királynő volt az egyetlen olyan biztos pont, amely a kontinuitást jelképezte a nemzet számára.

II. Erzsébet igazi jelképpé vált, hiszen a mostani felnőtt és jelenleg felnövő generációk nem ismertek más uralkodót.

Egy másik értelmezésben szintén generációs szimbólumként jelenik meg a királynő, hiszen ő egy olyan, legendásnak is nevezhető nemzedék tagja, amely a második világháború során megküzdött a fasizmussal. A megítélését az is erősíti, hogy a volt uralkodó a brit hadseregben is szolgált, így aktívan kivette a részét a háborús győzelemből.

A folytonosság problémája Erzsébet gyermekeiben, főképp a mára királyként uralkodó III. Károly, valamint András yorki herceg szerepében rejlik. Owens szerint Károly királyból hiányzik édesanyjának pártatlansága, míg András herceg – kétes ügyeivel, valamint az elítélt Jeffrey Epsteinnel való kapcsolatával - jelentősen megrengette az emberek bizalmát a monarchiában, valamint annak szükségességében. A kérdés tehát, hogy az öröklés után fennmaradhat-e a királyi család szerepe, azaz hogy a nemzet Erzsébet királynő személyében, vagy magában a monarchiában látta-e a megnyugtató kontinuitást.

 

A diplomácia láthatatlan eszköze: a Nemzetközösség

Erzsébet királynő nem csupán az Egyesült Királyság belpolitikájában, de a brit diplomáciában is szerepet játszott, amely jelentőségével meghaladta saját reprezentetatív jogkörét. Philip Murphy, a londoni Institute of Historical Research igazgatója cikkében a Nemzetközösség fejlődésének történetének kontextusában elemezte Erzsébet örökségét.

A második világháború szövetséges győzelme kis fellélegzést hozott a briteknek, azonban ezt nem élvezhették sokáig. A harcok befejeződése után az ország gazdasági ereje romokban hevert, amelyet tetézett egy, a nemzet szeme előtt összeomló birodalom képe. Ez a válság mind bel-, mind külpolitikai szempontból megrengette a brit nagyhatalmi pozíciót.

A Nemzetközösség, ahogy Murphy is említi, annak érdekében jött létre, hogy a britek fenn tudják tartani befolyásokat az egyre inkább önállósodni kívánó domíniumok felett, amely a köztársasággá váló India esetében is így volt.

II. Erzsébet fiatal királynőként újító nézőpont szerint, lehetőségként tekintett a Nemzetközösségre, amellyel „az Egyesült Királyság számára megkönnyítette a birodalom elvesztését, ezzel szemben világszerte barátokra lelt”.

Az uralkodó - látogatásain és személyes kapcsolatain túl - kiállt a Nemzetközösség államai mellett – akár otthon is. Ezt példázza, hogy pártatlanságát megtartva finom hangvétellel, de jelezte aggodalmát, amikor Margaret Thatcher miniszterelnök ellenezni kezdte a Dél-afrikai Köztársaság elleni, apartheid miatt bevezetett szankciókat.

A királynő halála után azonban kérdéses a Nemzetközösség helyzete. Ennek oka, hogy a csoportosulás gyakorlatilag semmilyen politikai funkcióval nem rendelkezik, amelynek reformjára voltak kísérletek, azonban ezek elbuktak. Ezt tetézi, hogy a királyi család legikonikusabb alakjának elhunytával a monarchia befolyása tovább csökkenhet.

Erzsébet királynő halálával egy korszak zárult le, nem csupán a brit-, de a világtörténelemben is. 70 éves uralkodása során megőrizte mindazon értékeket, amelyek az alkotmányos monarchia rendszerét demokratikussá teszik, így személye valódi kovácsa volt a nemzet egységének.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása