Oroszország háborús tervei 2022 februárjában egyértelműnek, hatékonynak és nem utolsó sorban hihetetlenül gyorsnak tűntek. A cél nem képezte titok tárgyát: Ukrajna totális lerohanása, illetve a politikai vezetés gyors leváltása, valamint – mellékszálként – Luhanszk és Donyeck megyék annexiója. Mára már látjuk, hogy az orosz vezetés eltaktikázta magát, így céljait kénytelen volt megváltoztatni. Az új orosz stratégia azonban jelentősen megváltoztatta a konfliktus dinamikáját, így a felek győzelmi esélyeit is, amit Dara Massicot, az amerikai RAND Corporation elemzője értékelt a Foreign Affairs hasábjain.
A háború kezdetén, Oroszország merészet lépve kezdett neki az Ukrajna ellen irányuló offenzívának: gyakorlatilag minden irányból támadta az ország kritikus infrastruktúráját, repülőtereit, valamint a nagyvárosokat, ideértve Harkivot, Mariupolt, valamint a fővárost, Kijevet. Már az első hetekben látszott, hogy Ukrajna nem „teljesítette” Moszkva várakozásait, hiszen megalkuvás helyett páncéltörő rakétákkal, nagy- és középhatótávolságú tüzérséggel, valamint állig felfegyverzett hivatásos és önkéntes katonákkal várta a behatoló orosz csapatokat. Összességében tehát az FSZB számításai, miszerint Ukrajna legrosszabb esetben is 2 héten belül elesik, nem bizonyultak valósnak.
Ennek következtében tehát a politikai akarat túl nagy elvárásokat támasztott a jelenlévő katonai erő képességeihez viszonyítva, amely már a háború első napjaiban nagy veszteségeket követelt az orosz fél részéről.
Miután Kijev ostroma sikertelenül zárult, Oroszország kénytelen volt ukrajnai céljait megváltoztatni, hiszen a főváros elfoglalása nélkül nem volt megvalósítható a politikai hatalomváltás kikényszerítése. A stratégiaváltás kulcseleme az volt, hogy a putyini politikai vezetés csupán azt a minimumot fogalmazta meg az ukrajnai háború céljaként – azaz az ukrán haderő kiszorítását a luhanszki és donyecki úgynevezett népköztársaságok területéről – amelytől elhatárolódni belpolitikai arcvesztést jelentett volna a kormányzat legfelsőbb szintjeinek. Ennek ellenére
nem szabad azt hinnünk, hogy Oroszország lemondott volna a többi terület annexiójáról:
mostanra mind a herszoni területeken, mind Zaporizsijja egy részén megkezdődött a civil szféra ruszifikációja – ahogy Massicot is említi, bevezették az orosz iskolai tananyagot, a lakosság kizárólag orosz szolgáltatótól kapja az internetet, valamint az orosz előhívókat is bevezették. Ezek azt mutatják, hogy Oroszország hosszú távon kíván berendezkedni a területen.
Colin Kahl, a Pentagon államtitkára szerint Oroszország 70-80 ezer halottat-sérültet számlálhat 6 hónap alatt. Más – meg nem nevezett – hivatalos személyek 20 ezer halálos áldozatról beszélnek, amelyhez kb. 60-80 ezer sérült tartozhat. (Szakértők szerint a halottak és a harctéri súlyos sebesültek aránya általában 1:3-1:4 között mozog)
A személyi állomány ilyen mértékű csökkenését még Oroszországnak sem egyszerű pótolni, hiszen a teljeskörű mozgósítás bevezetése beláthatatlan belpolitikai következményekkel járhat a putyini vezetés számára. Az orosz közvéleményben elterjesztett narratívák értelmében ugyanis Oroszország nem háborúban áll, hanem „különleges katonai hadműveletet” hajt végre Ukrajna területén – teljes mozgósítás pedig hadi állapotban rendelhető el. Ezen felül a helyzetet tetézné, hogy
az orosz átlagember nem csupán a szankciók hatásait érezné közvetlenül, de a férfi népesség jelentős része a mozgósítás nyomását is érzékelné – ami jelentős társadalmi feszültségekhez vezethetne, fenyegetve az orosz rezsim fennmaradásának biztonságát.
Az orosz erők mozgásterének korlátozottságából azonban nem következik közvetlenül, hogy Ukrajnának elég ereje volna a győzelemhez. Bár az ukrán veszteségekről keveset tudunk, feltételezhető, hogy az orosz offenzíva nem kímélte Ukrajna erőit sem személyi állomány, sem felszerelés szintjén. Ezzel szemben Ukrajna számára létfontosságú, hogy a háború folytatódjon, hiszen hosszú távon az idő nekik dolgozik. Ahogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is fogalmazott: „a konfliktus befagyasztása csupán lehetőséget adna az Orosz föderációnak, hogy megpihenjen”, majd újra támadásba lendüljön. Massicott szerint Ukrajnának muszáj okosan taktikáznia:
fenn kell tartani a frontvonalak folyamatos feszültségét, valamint a nyugati támogatást kihasználva szisztematikusan kell támadnia, hogy az orosz erőkben okozott kár elérje azt a kritikus szintet, hogy az adott erő ne legyen többé bevethető.
Emellett az időzítés is kulcsfontosságú az ukrán siker szempontjából – az orosz csapatok szisztematikus gyengítésének már folyamatban kell lennie, mire Oroszország megkezdené az annexiót, hiszen a parancsnoki láncban okozott kritikus károk ellehetetleníthetik Oroszország terveit.
Massicot véleménye szerint a világ nem készülhet rövid háborúra, hiszen a jelenlegi megszállt területek csupán részlegesen elégítik ki az orosz érdekeket Ukrajna viszonylatában. Összességében azonban az eredeti célok – leginkább a hatalomváltás – nem teljesültek, ami Ukrajna esetét lezáratlan üggyé teszi a putyini vezetés számára.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
