2022 februárját követően az Oroszországi Föderáció eddig nem látott diplomáciai izolációt szenvedett el, hiszen a nemzetközi közösség nagy része explicit módon ítélte el az Ukrajna ellen indított inváziót. Ezt mutatja, hogy egy évvel a „különleges katonai művelet” megindítása után 141 ország támogatta az ENSZ Közgyűlésének azt elítélő határozatát. A határozatot nyíltan ellenző országok egyike azonban 2023 júliusában az eddiginél szorosabbra fűzte viszonyát Moszkvával: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság július 25-én fogadta Szergej Sojgu védelmi minisztert az ország fővárosában. Arról, hogy a találkozó mennyiben növelheti a két állam közötti együttműködést, illetve azt milyen érdekek befolyásolhatják, arról Fjodor Tertitszkij, a szöuli Kookmin Egyetem Észak-Koreával foglalkozó vezető kutatója írt a Carnegie Endowment for International Peace felkérésére.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Oroszország közeledése az ukrajnai konfliktus eszkalációját követően nem váratlan jelenség az újonnan kialakult geopolitikai status quo-t tekintve. Az Ukrajna elleni offenzíva nemzetközi jogi igazolhatatlanságának következtében Moszkvának új szövetségeseket kellett keresnie az általa indított háború fenntartásához és a diplomáciai elszigeteltségből való kilépéshez. Ezt mutatja például az orosz-iráni-tandem kialakulása, vagy éppen a Kreml afrikai befolyásszerzésre irányuló kísérlete.
Tertitszkij szerint Sojgu phenjani látogatásának fő üzenete a két ország közötti kapcsolatok elmélyítésének szándéka, illetve az ukrajnai háborúban való együttműködés volt. Ezt támasztja alá az is, hogy Kim Dzsongun személyesen mutatta be az ország legfejlettebb fegyverrendszereit a védelmi miniszternek.
U.S. Officials believe that the primary reason for the recent State Visit by Russian Minister of Defense, Sergei Shoigu to North Korea was to Negotiate the Delivery of additional Weapons and Munitions to the Russian Armed Forces for the ongoing War in Ukraine. pic.twitter.com/CxwFOeeo5f
— OSINTdefender (@sentdefender) July 29, 2023
A hirtelen egymásra találás ellenére az észak-koreai - orosz kapcsolatok nem rendelkeznek régre visszanyúló múlttal.
A Szovjetunió felbomlását követően az új Oroszország nem alakított ki különösebb, Észak-Koreára szabott stratégiát: a gazdasági kapcsolatok elenyészőek voltak, a nemzetközi közösséget érintő ügyekben pedig – így a nukleáris programmal kapcsolatban is - Moszkva követte a kínaiak által meghatározott hozzáállást.
Ennek ellenére az észak-koreai rezsim az invázió első napjaitól támogatta az Ukrajna elleni orosz offenzívát, amely annak inkább explicit megnyilvánulásaiban mutatkozott meg, mintsem az Oroszországnak nyújtott gyakorlati támogatásokban. Ezt méginkább árnyalja, hogy – a szerző információi szerint – a támogató üzenetek főként a külső szemlélők számára elérhető médiaplatformokon jelentek meg, míg a lakosság felé a rezsim semmilyen kommunikációt nem intézett a háborúval kapcsolatban. Mindezzel együtt nincs nyílt forrású bizonyíték arra, hogy Észak-Korea fegyverekkel támogatná Moszkvát, bár Tertitszkij szerint ennek lehetősége továbbra is fennáll – különösen Sojgu látogatásának kontextusában.
Az Észak-Koreával való együttműködés kezdeményezése annak következtében sem meglepő, hogy Moszkva az invázió megindulását követően nagy mértékben vesztett befolyásából a Koreai-félszigeten. Korábban, Szöul nyugati elkötelezettsége ellenére, Dél-Korea prosperáló kapcsolatokat épített ki az oroszokkal, azonban az offenzíva következtében ezek nagyban sérültek. A dél-koreai elnök júliusban például Kijevbe is ellátogatott, ahol további pénzügyi támogatásokat jelentett be. Tertszkij szerint Sojgu látogatása akár az erre adott diplomáciai válaszlépésként is értelmezhető, hiszen arra a koreai háborút de-eszkaláló fegyverszünet hetvenedik évfordulójának alkalmából került sor, amit az északi rezsim az „amerikai imperializmus déli bábjai” feletti győzelem napjaként emleget.
Bár az észak-koreai történelemben eddig nem volt példa arra, hogy az ország sikeresen legyen képes gazdasági kapcsolatokat kiépíteni bármely állammal a Kínai Népköztársaságot leszámítva, Sojgu látogatása azt mutatja, hogy Phenjan és Moszkva rövidtávú érdekei egybeesnek.
Míg a hadianyaghiányban szenvedő oroszok számára az Észak-Koreától kapott fegyverek, az észak-koreai állampolgárok számára a Moszkvától kapott humanitárius segély biztosíthatja a túlélést. A megállapodás a nemzetközi közösség számára pedig egy labilis, ideiglenes érdekegyezésen alapuló szövetséget hozhat, ami azonban hatást gyakorolhat a Koreai-félsziget geopolitikai status quo-jára is.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
