A BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) szövetsége a nemrég befejeződött ülésén globális befolyása kiterjesztésén dolgozott. A Nyugat által uralt világrend átalakítása azonban jóval nagyobb falat lesz, mint ahogy az optimista BRICS-nyilatkozatokból és a nyugati félelmekből gondolnánk.
Kína globális befolyásának egyik fontos eszköze a BRICS-államok szervezete, amely alapvetően a világ feltörekvő gazdaságait hivatott összefogni 2009 óta, Ázsia mellett Afrikába és Dél-Amerikába is kinyúlva. Nyilván nem egy teljesen Peking által uralt szervezetről van szó, hiszen nagy gazdaságok szövetségéről beszélünk. Viszont nyilvánvalóan Kína a „legnagyobb hal” az együttműködésben. És mivel a globális Dél nagy országainak is szerepe van a csoportban, ezért jóval nagyobb iránta a bizalom, mint például a Sanghaji Együttműködési Szervezettel szemben.
Úgy tűnik, az Ukrajnában zajló orosz agresszió miatt lekötött és energiafronton megszorult Nyugattal szemben
Kína és Oroszország most ezen a szervezeten keresztül kívánja megvetni a lábát a globális Délen és egy új hálózatot építeni, az euroatlanti világrenddel szemben.
A The Diplomat beszámolójából kiderül, hogy a június 23-án befejeződött idei csúcstalálkozó után Irán és Argentína hivatalosan is kérte felvételét a szervezetbe. Magán a csúcstalálkozón pedig rekordszámú megfigyelő vett részt. Nigéria, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Kazahsztán és még számos más ország diplomatái érkeztek Pekingbe, kifejezve az új tömörülés erejét. A BRICS Fejlesztési Banknak pedig sorakoznak az új, dél-amerikai és afrikai tagjai.
Komoly jelei vannak annak, hogy az eurázsiai nagyhatalmak – Kína és a jóval gyengébb Oroszország – a globális Dél segítségét megnyerhetik a Nyugat ellen folytatott világhatalmi vetélkedésben.
Az el nem kötelezett mozgalomnak egy késői fellobbannása lehet ez, és meglepő végszó abban a vetélkedésben, amit éppen Moszkva, Peking és Washington kezdett el ezen országcsoport megnyeréséért. Szaúd-Arábiáról, mint azt a magyar sajtó is megírta, nemrég derült ki, hogy olcsó orosz olajat vásárol, hogy a sajátját drágán adhassa el; India és Oroszország között is fellendült a kereskedelem; és ha visszatekintünk, az oroszok ukrajnai invázióját is kevesen ítélték el Afrikából és Dél-Amerikából. India, Brazília és Dél-Afrika valamennyien a tartózkodók között voltak. Azonban vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy
nem Kína és Oroszország önkényes sakkjátszmájáról van szó,
és a végeredmény sem lesz olyan egyértelmű, mint ahogy látszik. Elég csak ránézni a résztvevőkre. Kazahsztán és Oroszország között komoly feszültségek vannak, hiszen a közép-ázsiai ország tart az ukrajnai invázió precedensértékétől, vagyis attól, hogy nagy északi szomszédja legközelebb esetleg keletre fordulhat. Egyiptom biztonságának egyik építőköve a Nyugattal való kapcsolata, ez garantálja, hogy a szintén az Egyesült Államoktól függő militarista állammal, Izraellel nem kell konfliktustól tartania. Az új jelentkező Argentína pedig mindig markánsan független, önálló középhatalomként pozicionálta magát, jelentkezése inkább az USA-val való szembeszállás, mint a tömbbe tagozódás.
Alapvetően úgy tűnik, arról van inkább szó, hogy Nyugattal konfliktusos helyzetük miatt a globális Dél államainak nagyobb lehetőségei vannak arra, hogy a két eurázsiai hatalom helyzetéből hasznot húzzanak.
Oroszországnak és Kínának több szüksége van most a globális Délre, mint fordítva.
Oroszország is a BRICS-be kapaszkodik, hogy fitogtathassa globális elfogadottságát a súlyos szankciókkal szemben.
#Russia Cites New Popularity Of #BRICS As Proof That Russia Is Not Economically Isolated – Audio of report here https://t.co/djKXa4d4Ei #MEMRI pic.twitter.com/uB0AHkaGu6
— MEMRI (@MEMRIReports) July 18, 2022
Ez jelenthet mind anyagi, mind diplomáciai, szövetségi előnyöket. Kitűnik ez a csúcstalálkozó zárónyilatkozatából, amely lelkesen bizonygatja a BRICS elkötelezettségét egy multipoláris világ mellett, amelyben a feltörekvő kis államoknak komoly szerepe van.
A tömbépítésnek sokkal többet kellene jelentenie. Mint láttuk több példából, a BRICS-hez csapódó országoknak gyakran nincs olyan külpolitikai pályája, amely egy ilyen új tömbbe vezetné őket. Sokkal inkább az előnyök besöpréséről és általában a szuperhatalmi láncok lazításáról van szó, mint egy új, monolitikus tömb mögé való beállásról.
Kína és Oroszország globális potenciálja messze nincs azon a szinten, hogy a tömbösödést ki tudná kényszeríteni, az Afrikán és Dél-Amerikán átívelő szövetség kialakítása pedig kényszer nélkül nem megy.
Volt olyan történelmi pillanat, a 70-es évek elején, amikor a Nyugat ideiglenes meggyengülése és a gyarmati államok tömeges felszabadulása után lehetségesnek tűnt egy közös, gyarmatosítás-ellenes alapon a globális Dél összefogása. Azonban jött az energiaválság, majd (ettől függetlenül) a hidegháború vége, és a Közel-Kelet, Afrika és Dél-Amerika régiói külön-külön utakat választottak. Egy ennyi országot összekovácsoló, akár érdekszövetséget megvalósítani majdhogynem lehetetlennek mondható. A globális Dél nem elveszett a Nyugat számára, hanem egy egyre függetlenebb, kiszámíthatatlanabb, és számtalan lehetőséggel kínálkozó külpolitikai játéktérré vált. Ráadásul nem is feltétlenül Kína és Oroszország az előny birtokosai ezen a diplomáciai területen. Még mindig a Nyugat a legpotensebb, legtöbbet kínálni tudó játékoscsoport.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
