Az év végéig kritikus fontosságú útvonalak készülnek el a Nyugat által egyre erőteljesebben presszionált keleti nagyhatalmak közé beékelődő ország területén.

Amióta a Nyugat nagy erőfeszítésekkel igyekszik elszigetelni az Ukrajnát megtámadó Oroszországot, a nemzetközi közvélemény kiemelt figyelemmel követi a Kínai Népköztársaság reakciót. Rengeteg szó esik ugyanis arról, hogy a hatalmas nyersanyagigényű távol-keleti ország pótolhatja-e a stratégiai partnere előtt bezáródó felvevőpiacokat. A politikai hajlandóság egyelőre adottnak tűnik, a megfelelő infrastruktúra azonban még kevésbé.

A fejlesztések ugyanakkor folyamatosak. A Foreign Policy hasábjain a mongol külpolitikával foglalkozó Bolor Lkhaajav és Malcolm Turnbull egykori ausztrál miniszterelnök fia, Alex Turnbull szedték össze, hogy a két keleti óriás között szárazföldi fogságba zárt Mongóliában mely projektekre kell biztonságpolitikai szempontból is figyelni. Mint írják, az országban

év végéig három kiemelkedő jelentőségű vasúthálózat is átadásra kerül, ami masszívan fog hatni egyes árucikkek piacára, lehetővé téve Kína és Oroszország számára, hogy fellendítse szárazföldi kereskedelmét.

Elsősorban az olyan nyersanyagok területén nő meg a szállítási kapacitás, mint az EU által már embargó alá helyezett szén vagy a különböző fémfélék. A szerzőpáros szerint ez javítani fogja a két ország energiabiztonságát, és ellenállóbbá teszi őket a szankciókkal szemben.

A háború kitörése után egyébként a kínai olajimport megcsappant, mivel a kínai bankok a szankciós félelmek miatt eleinte ódzkodtak a nyersanyagvásárlások finanszírozásától; ám miután látszott, hogy nyugaton sem sietnek felhagyni az orosz energiahordozók beszerzésével, áprilisban már rekordok dőltek – derül ki a CNN híradásából. 

A külpolitikai magazin cikke számos további megaprojektet említ, amely javítani fog Mongólia és Kína vasúti összeköttetésén, és nem mellesleg előbbi számára is megnyitja a lehetőséget, hogy bányászati kapacitásait jobban kihasználva szállítson déli szomszédjába nyersanyagokat. A szerzők hozzáteszik ugyanakkor, hogy a Peking által kitűzött klímacélok, amelyek keretében közepes távon csökkentenék a kőszén felhasználását, kérdésessé teszik, hogy lesz-e tartós kereslet ennyi szénre. Mindenesetre arra következtetnek, hogy

a mongol vasúti fejlesztések remek ízelítőt adnak a kínai-orosz infrastruktúra-fejlesztési tervekről.

A szerzőpáros röviden említést tesz a rendkívül fontos, ám még a kivitelezés előtt álló Szibéria Ereje 2 gázvezetékről is, amely az első, már megépített vezetéktől eltérően Mongólián keresztül érné el Kínát, valamint az Európába irányuló hálózatokkal egyetemben a Jamal-félsziget gázmezőivel lenne összeköttetésben. Ezt illetően ugyanakkor orosz szempontból komoly problémát okoz a háború elhúzódása és a kulcsfontosságú elemek beszerzését megnehezítő szankciók – jelzik a cikk írói.

Lkhaajav és Turnbull ezt követően kifejtik, hogy az infrastrukturális fejlesztések szerintük mindenképp hatással lesznek Kína tengeri stratégiájára, mondván a szárazföldi összeköttetés erősítésével jobban el tudja viselni, ha esetleg valamiféle blokád alá próbálják vonni. Ehhez szorosan kapcsolódik Tajvan helyzete is, hiszen a sziget elleni esetleges invázió során egy stabil kontinentális ellátási lánccal rendelkező Peking jóval könnyebben tudná biztosítani az utánpótlását, mint Tajpej.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Irlanda Balázs

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon