Az elmúlt hetek Oroszországban ünnepi készülődéssel teltek, ugyanis Moszkva május 9-én tartja a Nagy Honvédő háború (1941-1945) emléknapját. A Nagy Honvédő háború a második világháború 1941-ben, a Barbarossa hadművelettel, tehát náci Németország Szovjetunió ellenes offenzivájával elkezdődő időszakára utal. 1941 – 1945 között a Szovjetunió 27 millió emberéletet vesztett a nácik elleni háborúban (több mint az akkori népességének a 15%-a). A nagy háború emléke korábban is fontos szerepet játszott az orosz emlékezetpolitikában, ám a putyini időszakban az orosz nemzeti identitás fundamentumává vált. Helyszíni riport a győzelem napi ünnepségekről.

Míg a híres-hírhedt Vörös téren megtarott katonai parádé nem nyitott az átlagember számára (Putyin is jelen van, így biztonsági okokból a környező utcák és utak le vannak zárva), Moszkva többi közterein rengeteg program elérhető az ünneplőknek. A legnagyobb eseményre, a Halhatatlan ezred (Бессмертный полк) felvonulásra idén a szervezők több mint egy millió résztvevőt vártak. A felvonulók nagy többsége a háborúban meghalt vagy harcolt ősei képeit lobogtatva vonult végig Moszkva utcáin. A hangos tömeg zászlókat lengetett ’Oroszország’ és ’hurrá’ kiáltások közepette. Rengetegen öltöttek katonai egyenruhát, vagy a szovjet egyenruhához hasonló színekbe öltöztek.

A résztvevők felének az öltözékén a fekete-narancssárga Szent György szalag is megjelent – ez a katonai jelvény eredetileg a háborús győzelmet szimbolizálta, de 2014 óta új jelentést is kapott – az Ukrajna elleni háború támogatását és az ukrajnai népi demokratikus tüntetések, illetve mozgalmak ellenzését.

Mivel a jelen politikai helyzetben május 9-e politikai jelentősége igen nagy, az emberek által viselt jelvények közé idén a hírhedt Z is bekerült.

Az ünneplőket nézve becslésem szerint a jelenlévők 5-10%-a hordja a Z-t kabátján, pulcsiján. Érdekes módon a kisgyerekeken jelenik meg ez a szimbólum a legtöbbször – rengeteg 8-10 éves kisfiú és kislány van teljes katonai öltözékben, mind Z-vel, mind pedig Szent György szalaggal a szíve fölött.

Mivel a győzelem napja erősen nacionalista érzésekre épít, az elmúlt napokban az ukrán és balti-állam ellenesség érezhetően megerősödött a fővárosban. A Halhatatlan ezred felvonulásának szervezői figyelmeztettek, hogy nácik, közöttük ukrán nácik esetleg megzavarhatják a menetet. Május 8-án pedig (tehát egy nappal az ünnepség előtt) tüntetést szerveztek az észt nagykövetség előtt (fenti kép). A főleg fiatalokból álló demonstrálók azt kiabálták, hogy Észtország (azzal, hogy Ukrajnát támogatja) a nácik oldalára állt. Ezzel szemben Oroszország most is és az 1940-es években is a nácik ellen harcolt, és „az igazságot és ennek emlékezetét nem lehet megváltoztatni” – legalábbis ezt kantálták a tüntetők.

A helyzet komikuma, hogy a tüntetők egy üres épülettel kiabáltak, hiszen az észt nagykövetség diplomatái és dolgozói a háború elején elhagyták Oroszországot.

Kicsit másképp ugyan, de az ünnepi készülődésbe a magyarságot is belekeverték. Mihail Dron, az „Új Karélia" tveri regionális közszervezet elnöke levélben fordult a Magyar Köztársaság oroszországi nagykövetéhez, azt kérve, hogy Magyarország foglalja el Kárpátalját. A karél kisebbség (balti-finn népcsoport, a levél szerint finn-ugor nyelvük miatt éreznek történelmi és kulturális kapcsolatot a magyarsággal, illetve felelősséget a kárpátaljaiak biztonságáért) vezetőjeként Dron azt írta, hogy attól tart, a káoszba süllyedő Ukrajna esetleg etnikai tisztogatást tartana a Kárpátaljai magyarság körében. A karélok úgy vélik, hogy a magyar állam biztonságot és „rendet” teremthet „Szent István koronájának eme ősi földjén” (Kárpátalján). A levél második fele a Trianoni nemzeti tragédia leírását tartalmazza, és lényegében arra szólít fel, hogy ideje a magyaroknak a kezébe venniük a dolgokat és ’igazságot’ szolgáltatniuk maguknak. A levél ezzel a mondattal fejeződik be: „A seb, amelyet a trianoni békeszerződés ejtett Magyarországon még nem gyógyult be, és aligha gyógyul be, amíg Magyarország újjá nem születik történelmi határain belül.” („Рана, нанесённая Венгрии Трианонским договором, не заживает до сих пор, и вряд ли заживёт, пока Венгрия не возродится в своих исторических границах.”). Szinte belegondolni is nehéz, hogy egy ilyen MIÉP-et meghazudtoló szöveg egy oroszországi karéltól származik.

Szentpétervár és Moszkva is a karácsonyi díszeknél sokkal komolyabb ünnepi öltözetet kapott a mostani emléknapra. A nagyvárosok parkjaiban május 9-én rengeteg korhű, II. Világháborús és modern fegyvernemet vonultatnak fel – a képen látható tank például a moszkvai Gorkij parkban van kiállítva.

Minthogy a tankon és az autón is látszik, a szovjet szimbolika szerves része az ünnepségnek, rengeteg ember lobogtat egyik kezében orosz a másik kezében pedig szovjet zászlót. Néhány évvel ezelőtt legalább az állami dekoráció elválasztotta a szovjet és orosz szimbólumokat (lásd az utolsó képet, ahol csak a szovjet jelvények látszanak), de újabban a szimbólumok teljesen összekeverednek. Ezt fedezhetjük fel az utolsó előtti képen, ahol az orosz zászló (modern Oroszország), a sarló és kalapács (Szovjetunió) és a Szent György szalag (főleg Szovjetuniós jelkép, de a cári Oroszország is használta) teljesen együtt jelenik meg.

A két korszak összemosása, az orosz identitás egyre erősebben a szovjet múltra való építése egyre jobban jellemzi a putyini Oroszországot.

Szentpétervár forgalmas történelmi központjában, egész pontosan az Ermitázs palotakomplexum felé vezető úton az ünnepi öltözethez az Orosz Honvédelmi Minisztérium és az Orosz Hadsereg Információs Központjának a kiállítása is hozzájárult. A kiállítás egy megrázó fotósorozat volt „Donbasz gyermekeiről”.

A fotók 25 gyermek arcképét mutatják, akik a szakadár területeken az ukrán hadsereg bombázásától szenvednek. A képeken lebombázott épületek és szétlőtt gyermekjátékok, babák is láthatóak – az utolsó kép, ami lezárja az utcai kiállítást azt írja „’hagyjátok, hogy mindig legyenek anyák, hagyjátok, hogy mindig legyek én’ – Donbasz gyermekei”. A kiállítás nagyjából össze is foglalja, hogy azon orosz állampolgárok, akikhez csak a központi propaganda jut el, mit tudnak a háborúról: csak úgy, mint a Szovjetunió vörös hadserege, amely nagy emberáldozatok árán mentette meg Európát a nácizmustól, most az orosz hadsereg az ukrán hadicsapásoktól szenvedő, orosz anyanyelvű gyerekeket szabadítja fel.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: ZLN

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon