Sokan arra számítottak, hogy az orosz-ukrán konfliktusban az orosz légierő (VKS) már az első napoktól jelentős fölényt fog kivívni, s hogy az orosz gépek dominanciája megkérdőjelezhetetlen lesz. Ez azonban nem így történt, s továbbra is kétséges, hogy ki is uralja a légteret Ukrajna felett. Az oroszok kudarcáról és az azt kiváltó okokról Justin Brok elmélkedik a RUSI nevű védelmi-és katonai politikai think-tank honlapján.

A szerző kifejti, hogy a szakértők mind arra számítottak, hogy a VKS már az első naptól kezdve igen komolyan részt vesz a harcokban, s hogy az orosz gépek garantálják majd a légifölényt.

Azonban már az első nap tanulságaiból is látszott, hogy az orosz légierő mégsem annyira működő, mint az sokat vélték.

Brok szerint a kezdeti nehézségekben nagy szerepet játszott, hogy a precíziós támadásokhoz nem állt rendelkezésre kellő tapasztalattal és repülési órával rendelkező pilóta, valamint mennyiségben elégséges precíziós bomba és/vagy rakéta. Ezek az indokok továbbra is relevánsak, azonban csak ezzel nem lehet megmagyarázni, hogy hogyan nem sikerült még kivívni az orosz légi dominanciát.

A szakértők az utóbbi években nagyon sokat foglalkoztak az egyre modernebb és nagyobb orosz légi gépparkkal, de a pilóttákkal és a kiképzésükkel már kevésbe A VKS-nek jelenleg több modern és bevethető géptípusa van (Su-35S, Su-30SM, Su-34 stb.), illetve több régebbi modellt is elkezdtek modernizálni már. A lap szerint az orosz nyugati és keleti katona körzeteknek csaknem 300 gép állt rendelkezésre az invázió megindulásakor. A pontos számokat nem lehet ismerni, de egyes becslések szerint a különböző átcsoportosításokkal

akár 500 harci repülő is az orosz inváziós erők rendelkezésére áll(t).

Az orosz kudarcokat a szerző a precíziós eszközök hiányával magyarázza. Azt azonban Brok is megjegyzi, hogy ez maximum az invázió kezdeti szakaszában lehetett volna magyarázat, amikor is az orosz fél igyekezett elkerülni a magas civil áldozatokat és a civil infrastruktúra elleni támadásokat. Azóta megváltozott az orosz stratégia, s ma már a sűrűn lakott nagyvárosok is célpontok az orosz tüzérség szemében. Épp emiatt a fentebbi szempontok már nem tudják kellően megmagyarázni a VKS kudarcait.

A legjobb indok Brok szerint az, hogy az orosz légierőnek egyszerűen nincs meg a kapacitása összetett és nagy volumenű stratégiák és tervek végrehajtásához.

Ezt több magyarázattal kívánja alátámasztani. Az egyik közülük az, hogy az orosz légierőben élesben és kiképzési szinten is csak kevés gép hajt végre közösen missziókat (általában párokban vagy 3-4 fős csoportban). Ezt bizonyítja a szíriai orosz stratégiai is, ahol szintén csak páros akciókban vettek részt az orosz pilóták. Ezáltal nincs kellő tapasztalatuk, hogy milyen az, amikor akár több tucat gép hajt végre támadást. A második magyarázat szerint az orosz pilóták nem kapnak megfelelő kiképzést, hisz nincs kellő minőségű szimulációjuk vagy elégséges éles repülési idejük. Évente ugyanis alig 100 órát töltenek a levegőben, amely a NATO átlag fele. Harmadik indok az ukrán légvédelem lehet, amelyet úgy tűnik nem sikerült teljesen likvidálniuk az oroszoknak. Ehhez hozzá jön az is, hogy az orosz légierőnek egyik nagy hiányossága az úgynevezett SEAD rendszerek (Suppression of Enemy Air Defenses) széleskörű alkalmazásnak az elmaradása.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!