A 2023. június 4-én elkezdődött ukrán ellentámadás előtt a média és a nyugati várakozások akarva-akaratlanul is, de magasra tették a lécet az ukrán védelmi erők előtt. A helyzetet bonyolítja, hogy mind az ukránok, mind az oroszok saját területként tekintenek a háborús övezetre. Igaz, a nemzetközi jog és a nemzetközi közösség egyértelműen Ukrajnához sorolja a műveleti területeket, viszont az oroszok ugyanezen megyéket „népszavazások” révén magukhoz csatolták. Kijev eddig elért eredményei nem éppen fényesek: a csaknem három hónapja tartó ellentámadás során az ukrán erők eddig nem voltak képesek áttörni az orosz védelmi állásokat, ez pedig hatással lehet a nyugati támogatásokra is, hiszen egyre többen kételkednek az ukrán „mindent vissza” stratégiában – írja a Le Monde.

A nyár elején indult ellentámadás eddig nem hozott akkora átütő sikert, mint azt sokan remélték. Alapvetően már azt is egyfajta előnyként lehetett elkönyvelni, hogy Kijevnél volt a kezdeményező szerep, vagyis ők döntötték el, hogy hol és mikor támadjanak. A művelet kezdete előtt ezt nem jelenthettük volna ki, akkor ugyanis az oroszok voltak a kezdeményezők. Ennek ellenére tudunk ukrán sikerekről beszámolni a háború korai szakaszából, elég, ha Kijev sikeres védelmére, a harkivi ellentámadásra, illetve Herszon visszavételére gondolunk. Habár (az elsőt leszámítva) ezen harctéri cselekményeket inkább csak részsikerekként lehet elkönyvelni. Az ukrán előnyt erősítette a nem megfelelő orosz hírszerzési és katonai tervezés is.

A sikereken felbuzdulva a nyugati támogatók, továbbá az ukrán belpolitikai szereplők arra ösztönözték Kijevet, hogy további területeket próbáljanak visszaszerezni.

Bizonyos felmérések arra mutatnak rá, hogy a lakosság a háború hevében meg van győződve Kijev sikeres hadjáratáról az elveszített területek visszaszerzésével kapcsolatban (még a Krímet is ideértve).

Természetesen az orosz katonai vezetéshez is eljutott az ukrán ellentámadás híre. Nyilván egy offenzíva megtervezéséhez elég jelentős időre van szükség, ez pedig lehetőséget adott az oroszoknak egy többlépcsős mélységi védelem kiépítésére.

Nem kellett sokat várni az „Armageddon tábornok” nevével fémjelzett Szurovikin-vonal elkészültére. A mélységi védelmi vonal az egész déli frontot lefedi. Az ukrán cél nagy valószínűséggel pont az lenne, hogy a vonal áttörését követően először Tokmak, majd Melitopol irányában elvágják a Herszontól keletre állomásozó orosz csapatok utánpótlását. Továbbá a különösen fontos Krím-félsziget is egy könnyebb célponttá válhat, főleg ha a nyugati hatalmak által szállítandó ATACMS és Storm Shadow rakéták zavarhatják a Kercsi-szorosi hídon való utánpótlást.

Az oroszok egyáltalán nem vették félvállról a támadást. Jelentős átcsoportosításra, mozgósításra, lövészárkok és műszaki akadályok kiépítésére, továbbá elaknásításra is sor került.

Az egyik jele annak, hogy az orosz vezetés komolyan veszi az ukrán fenyegetést, az, hogy az elit egységeket, azaz VDV alakulatokat (légideszantosok) is átvezényelték a keletiről a déli frontra.

Ezzel viszont visszavetették a keleti fronton történő orosz potenciális ellentámadás esélyét.

A jelenlegi ukrán támadással kapcsolatban eddig rendkívül visszafogott „sikerekről” lehet beszámolni. Az ukrán haderő ide valóban komoly csoportosításokat hajtott végre. Elvégre a nyugati támogatásokból Ukrajnába került harckocsik (Leopard 2 A4 és A6, továbbá Challenger 2) és gyalogsági harcjárművek (M2 Bradleyk és Marder 1 A3-k) a déli frontszakaszra összpontosított egységekhez kerültek.

Ennek ellenére egyes sajtóértesülések arról számoltak be júliusban, hogy az Ukrajnának nyújtott nyugati eszközök több, mint 20%-a már elveszett. Természetesen azóta ez az arány tovább nőhetett.

Eddig egyetlen látványosabb beékelődésről lehet beszámolni, így az ukrán erők megközelítették Tokmak városát közel 10 km-re.

A jelenlegi ukrán offenzíva több okból kifolyólag is fontos lehet a jövőre nézve. Egyik részről a nyugati támogatások minősége és mennyisége is a támadás kimenetelétől függhet.

Egy esetleges sikertelen ellentámadás pedig a nyugati támadó eszközök szállításának csökkenését eredményezheti.

Európa így is jelentősen leszerelte magát a fegyverszállításokkal (akár eszközállomány, akár lőszer tekintetében). Ezen változás pedig gyengítheti az ukrán „mindent vissza” koncepciót. Másik részről az ukránoknál fogy az idő. Az időjárás a hadműveletek során rendkívül fontos, így ha jelentős esőzésekre kerülne sor (raszputyica), az alapvetően a védekező félnek kedvezne. Végezetül pedig az idő egy másik kérdést is feszeget. A nyugati országok valóban jelentős összegeket fordítottak Ukrajna megmentésére, ami egyes esetekben a lakosság jólétébe is került. Így megjelentek olyan belpolitikai erők Nyugaton, amelyek Ukrajna elengedéséről szólnak.

Sokan Trump vagy DeSantis esetleges győzelme esetén is hasonlót diagnosztizálnak, habár vannak olyan szakértők (mint Kaiser Ferenc), akik szerint Ukrajna támogatása a legjobb és legolcsóbb lehetősége Amerikának, hogy meggyengítse Oroszországot. Vagyis ez egy amerikai érdek.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Szabó Bence

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon