Az Egyesült Államok és Izrael aggódnak, hogy az Afganisztánból való csapatkivonás lehetővé teszi Teherán számára, hogy titokban nukleáris képességeit fejlessze - olvashatjuk a figyelemfelkeltő első sort a Foreign Policy honlapján megjelent cikkben.

Mindez az írás szerzője szerint abból következik, hogy Joe Biden amerikai elnök sietve kivonult Afganisztánból - majd rövid idő leforgása alatt megtörtént a tálib hatalomátvétel is -, jelezve Amerika ellenfeleinek és szövetségeseinek, hogy Washington már alig várta, hogy a “kínai veszélyre” összpontosíthassa erőit. Egyesek ezt „afganisztáni hatásnak” nevezik, utalva arra, hogy a döntés súlyosan rontotta az USA hitelességét a Közel-Keleten.

Mind az amerikai, mind más nemzetközi források rámutatnak arra, hogy az iráni kormány felismerte: évek óta először fölényben van a Közel-Keleten, így szándékában áll úgynevezett ,,nukleáris küszöbállammá” válni, amely rendelkezik az atomfegyver előállításához szükséges tudományos-műszaki ismeretekkel és anyagokkal és így bármikor képes elindítani saját atomprogramját. A Biden-kormány reményét fejezte ki aziránt, hogy sikerül felújítani a tárgyalásokat a Teheránnal kötött 2015-ös nukleáris megállapodásról, azonban számos magas rangú amerikai tisztviselő attól tart, hogy

Irán már elővette a „B-tervét”: folytatja a tárgyalásokat, miközben rohamosan fejleszti atomprogramját.

Dennis Ross, közel-keleti amerikai diplomata kimondta a fájó igazságot, amely szerint az irániak már nyilvánvalóan nem tartanak Amerikától. 2018-ban az akkori izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu lelkes támogatásával Trump kilépett az úgynevezett közös átfogó cselekvési tervből, vagyis a nukleáris egyezményből. Trump ezt követően elrendelte, az úgynevezett „maximális nyomásgyakorlási” kampányt, amelynek része volt egy sor új szankció annak érdekében, hogy Teheránt vissza lehessen ültetni a tárgyalóasztalhoz. Ez azonban már nem valósult meg.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség értékelése szerint Irán jelenleg közelebb van az atombomba készítéséhez, mint valaha.

Egyes szakértők úgy vélik, hogy Teherán akár egy hónap múlva elegendő hasadóanyagot tud előállítani a bomba megépítéséhez. Nemrég Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó Szaúd-Arábiába repült, hogy foglalkozzon az irániak és a szaúdiak között zajló jemeni háborúval; jelezve, hogy Washington továbbra is szerepet kíván vállalni a térségben. Csakhogy a szaúdi tisztviselők számára az inkább jelzésértékkel bírt, amikor a Pentagon pár hónappal korábban kivonta a Patriot rakétákat és vadászgépeket Szaúd-Arábiából. Ráadásul Rijád már korábban jelezte, hogy Szaúd-Arábia kifejleszti saját nukleáris képességét, ha Irán közel kerül ahhoz, hogy nukleáris fegyvert gyártson.

Előfordulhat, hogy az USA a térségből való hirtelen kivonulással megalapozta azt, amitől mindenki tartott: a közel-keleti nukleáris fegyverkezési verseny kezdetét.

Naftali Bennett izraeli miniszterelnök az ENSZ közgyűlésen elmondott beszédében kúgy fogalmazott: „Irán nukleáris programja vízválasztó pillanathoz érkezett - és a toleranciánk is….” Az izraeliek, akárcsak a szaúdiak és más amerikai szövetségesek, mint például az Egyesült Arab Emírségek, mélységesen aggódnak, hogy Washingtontól a biztató szavakon túl mást már nem fognak kapni. Amos Harel, a Haaretz című izraeli lap nemzetbiztonsági rovatvezetője szerint Amerika prioritásai most Kína, a COVID-19 járvány és a klímaváltozás leküzdése, vagyis Irán nem tartozik az első három legfontosabb kérdés közé. Harel szerint Netanyahu a kemény retorikája ellenére sem készítette fel az izraeli hadsereget az Irán elleni támadásra, ami miatt jelen pillanatban az izraeli biztonsági szakértők sietve próbálnak új lehetőségeket találni, beleértve a további szabotázs tevékenységeket, például az iráni nukleáris tudósok meggyilkolását.

Amir-Abdollah új iráni külügyminiszter és a keményvonalas iráni elnök, Ebrahim Raisi is kijelentette, hogy Teherán kész visszatérni a bécsi JCPOA-tárgyalásokhoz a közeljövőben. A külügyminiszter ismertette, hogy jelenleg felülvizsgálják a bécsi tárgyalási aktákat és hamarosan újrakezdődhetnek a megbeszélések a „négy plusz egy országgal”. Ez utalás volt a Nagy-Britanniával, Kínával, Franciaországgal, Németországgal és Oroszországgal folytatott tárgyalásokra, hiszen amióta Trump kilépett a paktumból, Teherán nem volt hajlandó közvetlenül tárgyalni Washingtonnal.

Több diplomata azonban attól tart, hogy Irán csupán az időt szeretné húzni, amíg elegendő dúsított uránt tudnak szerezni egy bombához.

A közel-keleti szakértők szerint az egyetlen remény most az lehet, hogy az Egyesült Államok és a nyugati nemzetek bizalmatlansági határozatot fogadnak el a NAÜ kormányzótanácsában, amit megpróbálnak az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsához is felterjeszteni, miszerint Irán dacol a JCPOA-val. A nyugati konszenzus azonban csorbát szenvedett az AUKUS megállapodás miatt.

Irán magabiztosságát erősíti, hogy Kína jelezte, kész újra üzletelni Teheránnal, miután újraindította az onnan származó kőolaj felvásárlást. Az elmúlt néhány napban Peking teljesítette Teherán kérését, hogy csatlakozhasson a Sanghaji Együttműködési Szervezethez, amely egy Kína és Oroszország által uralt eurázsiai szövetség, és magában foglalja Indiát, Pakisztánt, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt is.

Ali Vaez, az International Crisis Group munkatársa úgy véli, az irániak abban bíznak, hogy az idő mellettük áll - mind a szövetségi hálózat kiépítéséhez, mind a dúsított urán beszerzéséhez -, és amikor a tárgyalások folytatódnak, már olyan pozícióban lesznek, hogy a Nyugatnak nem lesz más lehetősége, mint elfogadni a szankciók feloldására vonatkozó követeléseiket.

Szemlézte: Spiesz Bianka