Ki lesz az Európai Parlament új elnöke? Milyen változásokat és személycseréket hozhat az Uniós intézmény félidei választása? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a Politico európai kiadásának cikkei alapján.
Az Uniós intézményekben a demokrácia és a népakarat nevében általában titkos megállapodásokat szoktak kötni, hogy bizonyos ciklusokban kik töltsék be a legfontosabb pozíciókat. Nincs ez másképp az Európai Parlament elnöki tisztségével sem. A szocialisták és a Néppárt legutóbbi megállapodása szerint ugyanis, míg egy EPP-s ül a Bizottság elnöki székében (Ursula von der Leyen), addig az EP-t egy szocialista (David Sassoli) vezeti. E megállapodás keretében azonban a parlamenti ciklus felénél Sassoli-nak nem szabadna újra indulnia a tisztségéért, hanem egy néppárti „kollegának” kellene átadnia a helyét. A Brüsszelből érkező információk és megnyilvánulások azonban arra mutatnak, hogy az olasz baloldali politikusnak esze ágában sincs feladnia a jól fizető helyét.
A szocialisták ezzel nyíltan szembe mennek a már előre megkötött megállapodásokkal.
Igen, tudjuk: mindenki nagyon meglepődött ezen. A szocialisták trükkös módon próbálják meg ezt megmagyarázni: szerintük az eredeti megállapodás szerint a néppárti frakcióvezetőnek, Manfred Webernek kellene lennie az új elnöknek. A német politikus azonban inkább az EPP elnöki címére pályázik. Ennek elsősorban két oka van. Az első, hogy az eddigi elnök, a lengyel Donald Tusk „hazatért”, és inkább már a lengyel belpolitikára koncentrál, nem a pártcsalád életére. Ezzel tulajdonképpen megüresedett egy hely, amelyet Weber úgy látszik szívesen betöltene. A második indok a német választások eredménye. Szinte borítékolható volt, hogy az uniópártok (a CDU és a CSU) borzalmas eredményt érnek el és alig van esélyük a kancellári szék megszerzésére.
A szociáldemokraták győzelmével pedig felborult az Uniós erőegyensúly is, s így szinte nincs semmilyen esély arra, hogy még egy uniópárti politikus töltsön be egy újabb top pozíciót az Uniós intézményekben.
Az EP liberális frakciója pedig egyelőre tanácstalan. Egyesek szerint támogatniuk kellene az EPP-t (az eredeti megállapodások alapján), hisz ha ezt nem teszik meg félő, hogy a Néppárt megfúrja a liberális Charles Michel (Európai Tanács elnök) pozícióját.
A verseny tehát nyitottá vált, de kik lehetnek az esélyes jelöltek Sassolival szemben?
A listán „természetesen” csak néppárti politikusok szerepelnek, hisz úgy igazán demokratikus és nyílt egy verseny, ha a többi pártcsaládot szinte teljesen kizárják. Az Uniós politikában jártasok szerint Sassoli legesélyesebb kihívója a máltai női képviselő Roberta Metsola lehet. Metsola egy klasszikus européer, aki a legtöbb munkatapasztalatát a brüsszeli buborékban szerezte. Metsola mellet elsősorban furcsamód a neme szól, hisz az identitáspolitikával megfertőződött képviselők szerint az EP-nek mindenképp egy női elnökre van szüksége. Jelöltsége a liberális frakciónak is megfelelne. Ellene szól azonban, hogy Málta csupán 6 képviselőt delegál, s az ország súlya nem tükrözi e pozíció fontosságát.
A második potenciális jelölt így nem meglepően egy jóval nagyobb és alapító országból kerül ki. Egyesek szerint a holland CDA-s politikus, Esther de Lange lenne az EPP tökéletes jelöltje. De Lange előnye szintén a neme, valamint az erős beágyazottsága a Néppárton belül. Ellene szól azonban, hogy a baloldalon nem túlságosan kedvelik személyét, valamint a déli tagállamok képviselői sem látnának szívesen egy pénzügyi értelemben megszorításpárti politikust az EP élén. Ellenérv még vele szemben, hogy pártja, a CDA a hazai botrányok miatt jelenleg is csak junior partner az ügyvivő kormányban, és nagy valószínűséggel az is marad.
A harmadik potenciális jelölt a spanyol néppárti (Partido Popular) Esteban González Pons. Pons Weber után a második ember jelenleg a Néppárton belül, így a támogatottsága nem megkérdőjelezhető. „Hibája”, hogy nem nő és hogy nem élvezi a saját spanyol pártjának a teljes támogatását. Pons egyelőre hezitál az indulással kapcsolatban, egy interjúban úgy fogalmazott, hogy még nem jött el az ő ideje. Egyes források alapján azonban a spanyol politikus továbbra is fontolgatja, hogy megméretteti magát az EP elnöki székéért. Az EPP egyelőre hivatalosan még egyetlen egy jelöltet sem mutatott vagy jelentett be. A párt közlése szerint november 24-én hozzák majd nyilvánosságra a döntésüket.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
