2024. június 6-9. között lesznek az Európai Parlamenti választások, amely során a 27 tagállam állampolgárai döntenek a testület összetételéről a következő öt évre. Bár 2024 a kulcsfontosságú választások éve, az öreg kontinensen kétségkívül a júniusi lesz meghatározó, több okból is. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, hogy alig pár hónap távlatából mi határozhatja meg az eredményeket és mire lehet számítani?

A júniusi választásokra és azok eredményére több tényező is hatással lehet. Az első ilyen kétségkívül a több mint két éve tartó orosz-ukrán háború. Az EU tagállamainak megoldást kellett találniuk az ukrán menekültek kérdésére, az Ukrajnának nyújtott civil és katonai támogatásokra, valamint a megváltozott geopolitikai helyzetre is. Ezek olyan kihívások voltak, amelyek markánsan megosztották a közvéleményt, és az EU országait is, gondolhatunk itt a tüntetésekre vagy Magyarország vétójára a tavaly decemberi EU-csúcson. Ebben az értelemben az Európai Parlament számított az uniós intézmények közül a leghangosabbnak, részben azért is, mert a képviselőknek a többihez képest itt áll módjában a leginkább és legmarkánsabban kifejezni a választópolgáraik véleményét. A júniusi választások tehát, ha nem is alapjaiban, de befolyásolni tudják az EP vitáit és azok intenzitását, amelynek egyes országok haszonélvezői lehetnek.

A második tényező, amely hatással lehet a választásokra, az a gázai konfliktus. Az október 7-i terrortámadás és az azt követő nyugat-európai tüntetéssorozatok megmutatták, hogy a tagállamok milyen súlyos belpolitikai megosztottsággal kell megküzdjenek ezen a téren. A választások szempontjából az a kérdés, hogy az egyes tüntetések résztvevőit melyik politikai erő tudja megszólítani és milyen mértékben.

Általánosságban elmondható, hogy erre leginkább a szélsőséges pártoknak van esélye, mivel ezeknek a felvonulásoknak volt egy jól felismerhető, a jelenlegi politikai vezetés elleni éle.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a szélsőjobboldali pártok tudnak szavazókat gyűjteni az elégedetlenek közül.

A gyakran radikálisként és szélsőjobboldaliként jellemzett ,,Új Jobboldal” az elmúlt években több tagállamban is emelkedő pályán volt. Ezeknek a pártoknak közös jellemzője, hogy ún. anti-establishment erőként a jelenlegi politikai status-quo megváltoztatását és megdöntését tűzik ki célul. Az utóbbi idők válságai, vagyis a Covid-19 és a háborús konfliktusok nyomán kialakult gazdasági és politikai válságok kedveztek az ilyen pártoknak, ugyanakkor kérdéses, hogy ezt mennyire lehet egy hosszabb távú trend részeként értelmezni.

A szélsőjobboldali pártok erősödésével arányosan nő az összefogásra való hajlam a mérsékeltebb, a politikai palettán inkább a középhez tartozó pártok között.

Ahogy azt Franciaországban az elmúlt elnökválasztások során látni lehetett ennek a megvalósulását, úgy hasonló jelenség megfigyelhető Romániában is, ahol az eredendő riválisoknak számító PNL és PSD összefogott a szélsőséges, magyargyűlölő AUR-ral szemben. Emellett azokban az országokban, ahol csak a közelmúltban erősödtek a radikálisok, mint például Németországban, ott már a tüntetéseket is összekapcsolták a szélsőségek elleni fellépéssel.

A hagyományos, mérsékelt jobboldali pártoknak ugyanakkor az a feladatuk, hogy megszólítsák azokat a választópolgárokat, akik hajlandóságot mutatnak szélsőséges pártokra is szavazni a változás érdekében (erre már történtek próbálkozások).

Mindezek alapján kérdéses, hogy beszélhetünk-e általános jobboldali felemelkedésről Európa-szerte, ugyanakkor az EP-választások erre biztosan választ fognak adni.

A főbb tendenciák és központi témák tehát többé-kevésbé meghatározhatók, ugyanakkor mit jelent ez a gyakorlatban? Természetesen nem lehet megjósolni a júniusi választások eredményeit, a közvéleménykutatások alapján azonban kaphatunk egy viszonylag pontos képet a jelenlegi erőviszonyokról. Egy friss, 2024. február 19-i közvéleménykutatás alapján még mindig az Európai Néppárt (EPP) a legnépszerűbb frakció, 40 mandátummal vezetve a Szocialisták és Demokraták (S&D) előtt. A felmérés szerint, ha akkor szavaztak volna a választók, akkor így állt volna fel az új Európai Parlament.

Az Európai Parlament jogköreiből adódik, hogy az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökének is szükséges a Parlament többségének támogatását elnyernie. Ilyen értelemben fontos, hogy a jobboldali vagy baloldali pártok kerülnek többségbe a választások után.

Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a jobboldali pártok sokszor nem tudnak megegyezni egymással, vagy más ideológiát képviselő pártokkal kötnek kompromisszumokat.

A választások után tehát az sem kizárható, hogy a jelenlegi pártcsaládok felbomlanak vagy összeolvadnak, amely valóban megdöntené az eddigi egyensúlyi állapotot.

A 2024. júniusi európai választások tehát nagy jelentőségűek lesznek, azt ugyanakkor még egyelőre nem látni, hogy mennyire változtathatják meg az Európai Unió működését. A jobboldali pártok nagy valószínűséggel több szavazatot fognak szerezni, mint 2019-ben, viszont kétséges, hogy el tudnak-e érni átütő sikert. Jelen állás szerint a jobboldali pártok többségben lennének a Parlamentben, a fentiek alapján azonban kompromisszumkészség nélkül ezt nem lehet kamatoztatni. Mindezek mellett hiba lenne jóslásokba bocsátkozni, mivel a következő hónapokban még sok minden változhat az európai politikai életben.

Írta: Ferencz Attila Norbert

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon