Az Európai Unió és India közös jövőjéről értekezik Stuart Lau és Sarah Anne Aarup a Politico európai kiadásának hasábjain.

Az európai tömb és a szubkontinensnyi ország közeledése nem új keletű dolog. Már 2007 és 2013 között is folytak tárgyalások egy lehetséges kereskedelmi megállapodásról. A szerződésből végül nem lett semmi, amit sokan India protekcionista gazdaságpolitikájának számlájára írtak.

2013 óta azonban sok víz lefolyt már a Gangeszen és a Dunán, s a geopolitikai tér is nagyban átalakult. A cikk szerint köztudott, hogy az EU inkább a gazdasági kapcsolatok élénkítésére törekszik, mintsem, hogy globális szereplőként lépjen fel. Új-Delhi esélyeit azonban növelheti az, hogy egyesek szerint Brüsszel szakítani akar e metódussal és aktívabb szerepet akar vállalni a nemzetközi politikában.

Az indiai vezetés arra számít, hogy Európával közösen képezhetnek ellenpólust a régió másik szuperhatalmával, Kínával szemben.

A mostani portói szociális csúcson az indiai miniszterelnök is részt vett, igaz csak online formában, az országában egyre erősebben tomboló koronavírus járvány miatt. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula Von der Leyen 4 fontos témát emelt ki a találkozó kapcsán: kereskedelem, környezetvédelem, digitalizáció és multilateralizmus. Az első 2 kérdéskörrel kapcsolatban számítanak a legnehezebb tárgyalásokra az elemzők. A Politico cikke szerint ugyanis

egy kereskedelmi megállapodás előtt még mindig túl nagy akadályok vannak, s egyelőre nem úgy tűnik, hogy bármelyik fél is engedni akarna az álláspontjából.

A résztvevők és elemzők szerint ezért inkább az a valószínű, hogy egy széleskörű szabadkereskedelmi megállapodás helyett egy kisebb volumenű, korlátozott egyezséget kötnek a felek. A legnagyobb akadály továbbra is az indiai autóipari piac zártsága, ahova az európai (főleg német) gyártók már évek óta próbálnak betörni - sikertelenül.

A környezetvédelemmel kapcsolatban sem várható igazán jelentős áttörés, hiszen India továbbra is fejlődő országnak számít, és a maga 1,3 milliárdos népességével a harmadik legnagyobb széndioxid kibocsátó államnak számít. A digitalizáció kérdéskörében is negatív kritikákra számíthat Új-Delhi, miután kiderült, hogy az indiai hatóságok cenzúrázzak a közösségi oldalakat (a szolgálatókkal együttműködve) a járvánnyal kapcsolatban.

A negatívumok ellenére a feleknek figyelembe kell majd venniük a geopolitikai realitásokat is, hiszen Kína befolyása évről-évre nő, például Pakisztánban, India örökös riválisában, vagy épp az EU holdudvarának tekintett Balkánon. Komoly szövetségesi elköteleződésre természetesen senki sem számít, de egy szorosabb együttműködés Brüsszel és Új-Delhi között mindenképp erős üzenetet küldene Peking számára.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell