Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, Armin Laschet és a korábbi frakcióvezető Friedrich Merz között szoros volt a CDU pártelnöki posztjáért folyó verseny, és amikor a reformokat ígérő Merz már-már győzedelmeskedni látszott, mozgósították a Merkel-tábort, nehogy változások lépjenek életbe és Angela Merkel elveszítse irányítói pozícióját: Merz másodjára sem nyerte el a CDU elnöki posztját.

A politikai közösség Laschetről úgy tartja, hogy semmiféle újító szellemiséget nem tartalmaz majd a politikája, és a „Merkel-gépezet” zavartalanul tovább düböröghet – írja a Welt magazin online kiadásában Susanne Gaschke. A szerző szerint ugyanakkor Németországban senki sem szeretné, hogy a jobboldalt az AfD (Alternatíva Németországért) képviselje. A cikk írójának a többi német pártról is lesújtó véleménye van: ahogyan fogalmaz, az FDP (Német Szabaddemokrata Párt) és a baloldali pártok néha túl óvatosak, néha túl ügyetlenek, így még csak a médiában sem tartanak rájuk igényt. A Zöldek pedig annak érdekében, hogy kormányzásra alkalmasnak tűnjenek, olyan szeretetteljesen viselkednek, hogy néha meglehetősen kényelmetlenül érezhetik még saját magukat is.

Az már nem derül ki, hogy Merz jó pártelnök lett volna-e, ugyanakkor Gaschke szerint a korábban megjelent írásai, munkássága, politikai programja, víziói alapján mindenképpen reformokat hozott volna magával, valamint homokszemként szolgált volna „Merkel soha véget nem érő politikai rendszerében.

Támogatóinak pedig már ezen ígértek is elég reményt biztosítottak, hiszen látják, hogy a Német Szövetségi Köztársaság belülről bomlásnak indult a komolyabb ellenzék és az utóbbi évtizedekben megszokottól eltérő politikai alternatívák hiányában. Ezen hiány kifejezetten szembetűnő a mostani koronavírus járvány sújtotta időben: egyaránt látszik, ha az iskolarendszert, az idősek gondozását, vagy a migránshelyzet kezelését vesszük példaként. A cikk írója felveti a kérdést, hogy vajon egy új párt gyógyírt jelentene-e mindezen problémára. Azaz egy olyan párt, amely egészségügyi veszélyhelyzetben is szem előtt tartja a törvényességet és az alkotmány tiszteletét, valamint képes lenne Németországnak egy vidám jövőképet festeni az eddigi évtizedek megpróbáltatásai után.

Egy olyan párt, aki a problémákat nem csak retorikai, hanem gyakorlati módon is kezelné. Egy olyan párt, amely kiállna a német kultúra, a német intézményrendszer, a német vállalatok és a német állampolgárok mellett.

Bár egyelőre túlzottan optimistának – szinte már naivnak – tűnhet egy ilyen pártért való fohász - véli Gaschke-, de ha kellőképpen sokan elég naivak és állnak ki az elképzelés mellett, nem megvalósíthatatlan. A szerző végül felteszi a legfontosabb kérdést: ki tudja mit hoznak az idei szavazások, köztük az ősszel esedékes kancellár választás, amikor is a 2005. óta hivatalban lévő Angela Merkel távozik a színről.

Szemlézte: Spiesz Bianka