A címben is szereplő kérdésre Charles C.W. Cooke próbál választ adni a National Review oldalán megjelent cikkében. A szerző szerint ,,ez valószínűleg az a kombináció lenne, amikor bár Trump megnyeri a választásokat, azonban közben a demokraták döntő többséget szereznek a szenátusban”.
Az amerikaiak megtanulhatták volna, hogy azáltal, hogy valamit lehetetlennek minősítenek és ezzel harsogják tele a médiát, csak a „politikai istenek” elé állítanak kihívást. Azt mondták képtelenség, hogy Donald Trump legyen a republikánus jelölt, nemhogy az Egyesült Államok elnöke. Kizártnak gondolták, hogy Ruth Bader Ginsburg pont a 2020-as ciklusban veszti életét, ezáltal kisebb zavart okozva, és pillanatnyilag azt is abszurdnak tartják, hogy Trump elnököt újraválasszák, miközben pártja elveszíti fölényét a szenátusban.
Amennyiben 2016-hoz hasonló részvételi arány fog megvalósulni, és a közvéleménykutatások is hasonlóan tévesek, akárcsak négy évvel ezelőtt, a választás éjszakáján meglepődve figyelhetjük, ahogy Donald Trump éppen, hogy nyer Arizónában, Észak-Karolinában és Floridában, a „rozsdaövezetben” felülmúlja a várakozásokat, valamint tartja a 2016-os Iowa és Ohio állambeli szavazati arányt.
Mindeközben a republikánus szenátorok Észak-Karolinában, Arizonában és Iowában lemaradnának Trumphoz képest és veszítenének, valamint a párt Coloradóban és Maine-ben hivatalban lévő tagjai elveszítenék pozíciójukat a felsőházban. Az író szerint az egy teljes mértékben elképzelhető szcenárió, miszerint bár Trump győzedelmeskedik, pártja elveszti a választásokat.
A szerző ezt a kimenetelt a konzervatívok rémálmaként tünteti fel. Charles C.W. Cooke reméli, hogy nem fog alakulni a választások éjszakája. Tisztázza, hogy nem szeretne holmi „mi lenne, ha?” játékot játszani, hanem a találgatások helyett inkább szavazásra buzdít. Ennek ellenére azonban úgy véli, nem árt megvizsgálni, hogy egy-egy forgatókönyv milyen lehetséges hosszú távú hatásokkal bírhat.
Bár az „ország jövője forog kockán”, de az Egyesült Államok jövője nem csupán november 3-án múlik. Az amerikai alkotmányos rendszert számos mozgatórugó tartja lendületben, a többi hatalmi ág és a kormány felépítése lesz döntő jelentőségű, nem az az egyetlen személy, aki az ország élére kerül. Amennyiben Trumpot második alkalommal iktatják be januárban, és ha a demokraták túlsúlyban lesznek, kongresszusi segítség nélkül Trump majdnem tehetetlenné válik. „Nem tudna jogszabályokat keresztül vinni, nem ültethetne bírókat a megfelelő székekbe, és tárgyalásokat sem folytathat abban bízva, hogy majd jóváhagyják a szerződésbe foglaltakat” – írja Charles C. W. Cooke. Nem tehetne többet, minthogy Twitter-üzenetekkel bombázza a nagyérdeműt, miközben pont, hogy az által vívta ki az emberek elismerését, amiket tesz, ellensúlyozva a gyakran meggondolatlannak tűnő megjegyzéseit.
Az elmúlt évtizedekben egyetlen elnöknek sem sikerült leküzdenie az úgynevezett „hatéves viszketést”. 1986-ban a demokraták mind a szenátusban, mint a képviselőházban győzedelmeskedtek, ezzel Ronald Reagan elnökségét nehezítették meg. Ugyanez történt George W. Bush-sal 2006-ban, de Bill Clinton is két év után vesztette el a kongresszus mindkét házának támogatását. Barack Obama a képviselőházat kettő, a szenátust hat év után vesztette el. Valószínűleg ez Trump újraválasztásakor sem történne másképp, és a Demokrata Párt ez idő alatt fel tudna készülni a 2024-es hatalomátvételre.
Nehéz elképzelni, hogy Trump milyen konkrét lépéseket tehetne anélkül, hogy megfelelő támogatói bázissal rendelkezne a többi hatalmi ágban. A Trump-pártiak azonban ettől függetlenül szívesen látnák őt elnöki pozícióban, hiszen „szükség van rá, hogy megakadályozza az őrülteket” – azaz a demokratákat radikális elgondolásaik véghezvitelében –; még akkor is, ha eközben a hatékony elnöki munkavégzését gátolná a Demokrata Párt. A cikk írója még egyet is értene ezzel a megközelítéssel, azonban nem világos számára, hogy hosszú távon ez a stratégia milyen obstrukciókat vonna magával. Előfordulhat, hogy az ellenzék támogatásában figyelhetnénk meg fokozatosan növekvő tendenciát.
Jelenleg a republikánusok tartják ellenőrzés alatt a szenátust 53-47 arányban, ami akkor változhat, ha a demokraták mandátumot szereznek Arizona, Iowa, Colorado, Maine, Montana, Észak-Karolina vagy Dél-Karolina államokban. A RealClearPolitics legújabb kimutatásai szerint a demokraták kezdenek előnyhöz jutni a szenátusban (51-49), szenátoraik közé lép Joe Manchin és Jon Tester, valamint amennyiben a kimutatások helytállóak, az arizonai Mark Kelly is. Charles C. W. Cooke véleménye szerint, akárcsak egy hátráltatott Trump, Biden akadályozások nélkül is aligha lenne képes átalakítani az országot, óriási változásokat hozni a Legfelsőbb Bíróság köreibe, vagy új államokat a pártja mellé állítani.
A szerző a 2020-as elnökválasztást egy cirkusz hangulatával azonosítja, ahol „a politikusok állatok és bohócok szerepében tűnnek fel, és jobb tennivaló hiányában egy, a nagy széltől ingó kötélen próbálnak meg átkelni. Egy kis széllökés itt, egy kis széllökés amott, és novemberben meglátjuk, hogy ki melyik irányba esik le.”
Szemlézte: Spiesz Bianka
