A diplomácia hagyományos eszközei az utóbbi hónapokban erősen lekorlátozódtak. Ez Genfben különösen jól érezhető. A nehézségekről és megoldásokról Patrick Zoll számol be a Neue Zürcher Zeitung hasábjain.
Személyes találkozók, folyosóbeszélgetések, kemény hátsószobai tárgyalások – a diplomácia mindennapjai. 2019-ben csak az ENSZ átlagosan napi 49 ülést tartott Genfben. Március óta a diplomaták és képviselők személyes utazásai azonban gyakorlatilag lehetetlenné váltak, és így a diplomácia eszköztára is szűk keretek közé szorult vissza.
Ennek ellenére persze nem szűnt meg a nemzetközi intézmények munkája. Sőt, a WHO év eleje óta természetesen teljes kapacitással dolgozik – januártól kezdve egyre nagyobb termekbe kellett költöztetniük sajtókonferenciáikat, márciusban azonban már áthelyeződtek az online térbe. Kevés alkalmazott maradt fizikailag a központban, mindenki más otthonról vagy a régiós és országos irodákból kezdett dolgozni.
Nem minden intézmény és szervezet volt képes online folytatni a munkát: az Emberi Jogi Tanács például a március közepén megszakított 43. ülését csak júniusban tudta folytatni élőben, mivel a tagállamoknak nem sikerült megegyezniük az online követendő eljárásrenden. Megfigyelők szerint ez néhányaknak kapóra jött, mivel így nem kellett kritikus kérdésekre válaszolniuk – egy darabig.
Az új – vitákat és szavazásokat érintő – eljárásrendek kidolgozása után a következő problémát az jelentette, hogy a válság kezdetén sok ország és intézmény híján volt mind a szükséges technikai eszközöknek, mind pedig a tudásnak, hogy hogyan kell azokat megfelelően használni. Sőt, a kommunikációs módszer kiválasztása sem volt magától értetődő: a Zoom, a Microsoft Teams és a Webex, amelyek együtt kiteszik a piac 70%-át, mind amerikai termékek, ezért az Egyesült Államok szankciói alatt álló országok, például Kuba vagy Irán, ezeket nem használhatják. Az online térben még nem áll rendelkezésre egy Nemzetek Palotája, amely minden ország számára nyitva áll – megoldást valószínűleg majd open-source programok jelenthetnek.
Általánosságban elmondható, hogy a nemzetközi politikai döntések meghozatala sokkal komplikáltabbá vált – de májusban például a WHO éves gyűlését a szokásos egy hét helyett sikerült már két nap alatt lezárni: az agendán csupán néhány eljárásrendi kérdés és a koronavírus szerepelt.
Szintén májusban sikerült egy a pandémia eredetének vizsgálatáról szóló határozatot is elfogadni. Ez azért jelentős, mert az Egyesült Államok és Kína heves vitája a pontos szövegezésről még élőben is veszélybe sodorta volna a határozat létrejöttét. Ilyen esetekben a diplomaták normális körülmények között kis csoportokban tárgyalnak, illetve ingáznak a különböző delegációk között ide-oda, hogy kompromisszumokat kovácsoljanak. Sokak csodálkozására ez online is hatékonyan valósult meg.
Valentin Zellweger, Svájc leköszönő ENSZ-nagykövete szerint a hatékony diplomáciát a konferenciákon kialakuló informális beszélgetések éltetik: személyes hangnemben általában gyorsan kiderül, hogy hol rejlenek a problémák és nézeteltérések, és így megoldások is gyorsan szoktak születni. Ha a képviselők azonban csak telefonon érintkezhetnek egymással, ez lehetetlenné válik, ugyanis mindenképpen formálisan fognak kommunikálni – ráadásul vannak dolgok, amiket az ember nem szívesen mond el telefonon, mivel nem tudhatja, ki hallgatja még a vonalat.
Mindezek miatt amint lehetett, elkezdtek visszatérni Genfbe a képviselők – például Franciaország és Németország egészségügyi miniszterei júniusban, hogy az Egyesült Államok bejelentett kilépése után demonstratívan támogassák a WHO létét. Ez a jelenség miatt egyre több az olyan konferencia, amelyen a résztvevők egy része online, más része személyesen van jelen, noha ezáltal még komplikáltabbá válnak a tárgyalások.
Az eddigi közel féléves rendkívüli állapot után adja magát a kérdés: fenntarthatóbbá tehetőek a nemzetközi kapcsolatok a szerzett tapasztalatok által? Zellweger szerint a képviselők a jövőben alaposabban megfontolják majd, hogy repülőre üljenek-e – a személyes találkozók és viták azonban egészen biztosan nem fognak eltűnni.
Szemlézte: Kiss Dávid
