Írta: Orbán Tamás, a Danube Institute kutatója
A demokrata elnökjelölt, Joe Biden, augusztus elejére ígérte az alelnökjelöltjének bemutatását. Erre tehát még várnunk kell, de addig is nézzük meg, ki az öt legesélyesebb politikus, akik betölthetnék ezt a posztot, és nyertes kampány esetén Bidennel együtt mehetnének a Fehér Házba.
Míg az amerikai konzervatív politikát a nem vagy a bőrszín helyett inkább a felkészültség és a szakértelem vezérli politikusainak kiválasztásában, már megszokhattuk, hogy a demokrata Párt (DNC) politizálásába (főleg kampányidőszakban) beletartozik bizonyos elképzelt kvóták betartása, abbéli elgondolásból, hogy ha elég női, színesbőrű, illetve újonnan már LGBT politikus kerül hatalmi pozíciókba, az biztosítaná az említett csoportokra való odafigyelést a törvényalkotás folyamatában. A párt idén megrendezett elnökjelölti vitáin is ez a szempont dominált, és a jelöltséget megnyerő Joe Biden is tett erre vonatkozó konkrét ígéreteket a jövőbeli adminisztrációjával kapcsolatban.
A márciusi vitán1 Biden többek között bejelentette, hogy első választása egy megüresedő Legfelsőbb Bírósági posztra majd egy fekete nő lesz (mert most épp nincs olyan a kilenctagú testületben), valamint azt is, hogy alelnökének egy női politikust fog választani. Ezek az ígéretek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy végül ő lett a demokraták elnökjelöltje, így túlságosan kockázatos lenne másképp dönteni csupán hónapokkal a választás előtt. Az idei kampányban mellesleg az alelnök kilétét a szokottnál is nagyobb várakozás veszi körül, mert ha az elnök még hivatali ideje alatt meghal, vagy egészségügyi állapota a lemondását eredményezné, akkor automatikusan az alelnöke veszi át a helyét. Biden pedig, amennyiben megnyeri, 78 évesen az Egyesült Államok legidősebb2 elnök lenne, akit valaha is beiktattak.
A New York Times és a Siena College közös júliusi felméréséből3 nemrég kiderült, hogy a szavazók milyen politikusokat látnának a legszívesebben Biden mellett az alelnöki székben. Öt megkérdezett demokrata szavazóból négyen úgy vélték, hogy az alelnök-jelölt kiválasztásánál nem szabad faji alapon dönteni, ötödük viszont határozottan fekete nőt szeretne a posztra. A felmérés részeként a válaszolóknak tucatnyi esélyes politikust is osztályozniuk kellett, hogy kiderüljön, kit is szeretnének a leginkább a Fehér Házba küldeni. A következőkben ennek a felmérésnek a finalistáit fogom röviden bemutatni, ha pedig Biden nem akar rossz pontokat szerezni a célegyenesben, akkor valószínű, hogy az ő választása is az alábbi öt közül fog majd kikerülni augusztusban.
Warren, a szürke szakértő
A felmérés szerint a legnépszerűbb választás a massachusettsi szenátor, Elizabeth Warren lenne, aki maga is ringbe szállt az elnökjelöltségért az idei választásokon, és szinte a végsőkig versenyben is maradt. Az ősszel még ő vezetett a felmérések szerint, a kezdeti vitákban legyűrte Sanderst és Bident, és bármilyen jövőbeli politikáról is kérdezték, mindenre volt már jól felépített terve4. Úgy tűnt, hogy ő lesz az, aki képes személyében egyesíteni a szélsőbalos progresszíveket és mérsékeltebb, középosztálybeli demokratákat.
Warren végül mégis elbukott, ami azt mutatja, hogy a szakértelem közel sem elég egy ilyen versenyben. A részletes reformtervei túl sok támadási felületet szolgáltattak ellenfeleinek, a két kibékítendő balos tábor pedig nem volt hajlandó semmiféle kompromisszumra. Leginkább talán az volt a baj, hogy ő nem azok a politikusok közé tartozik, akik velük született politikai karizmával bírnak. Warren inkább az a tipikus egyetemi oktató lehetne, akinek az összeszedettségén az órán elámulsz, de az utcán észre sem veszed. És ha elnöknek nem is, alelnöknek pont ezért tökéletes lenne, hisz stabil, megbízható szakmai háttérrel szolgálhatna Bidennek.
Progresszív, fekete, nő: Harris
Szorosan a második helyen Kamala Harris kaliforniai szenátor követi, aki szintén indult a párt jelöltségéért, de valamivel egyszerűbb kampánystratégiával, mint Warren. A demokrata palettán Harris volt az, aki a leginkább képviselte a párt progresszív választási stratégiáját, hiszen egy fekete, női jelöltről volt szó, aki retorikájának középpontjába a szexizmus és a rasszizmus (elnyűtt) mumusait állította5. Bár jogásznak kitűnő, a kampány megmutatta, hogy politikusnak pocsék, a mögöttes tartalom hiánya miatt pedig az emberek hamar ráuntak és ott kellett hagynia a versenyt; de ez nem jelenti azt, hogy Biden ne fontolhatná meg komolyan az alelnöki posztra. Az alelnöki pozíció ugyanis nem olyan fontos egy adminisztrációban, mint ahogy gondolnánk, elnöktől függően lehet akár egy teljesen szimbolikus poszt is, ha az a személy inkább a választás megnyeréséhez kell, és nem feltétlenül a szakértelme okán jelölik ki. Kamala Harris pedig pontosan a progresszív világszemlélet és az elnyomott amerikaiak szimbóluma.
Abrams, a női Martin Luther King
A harmadik helyen egy kevésbé közismert, de ettől függetlenül igen esélyes politikus áll, aki nem más, mint Stacey Abrams, egy fekete képviselőnő a georgiai állami alsóházban, aki 2018-ban azzal vált híressé, hogy ő lett az első afroamerikai nő, akit valamelyik nagy párt hivatalosan is kormányzónak jelölt6. Nos, bizonyos értelemben Abrams ugyanaz, mint Harris, egy progresszív fekete női hang, aki megszemélyesíti a baloldal társadalmi mozgalmait, viszont ennél sokkal több is.
Harrisszel ellentétben a 46 éves képviselőnőt már most a polgárjogi harcosokéhoz hasonló karizma lengi körül, nem véletlen, hogy sokan az elnöki székben látják 20 éven belül7. Csak egy hajszálon múlt, hogy ő legyen az Államok első fekete női kormányzója, de a vesztes kampánya is komoly jelentőséggel bírt. Neki ugyanis sikerült, ami országos szinten Warrennek nem, hisz olyan üzenettel állt a szavazói elé, amellyel képes volt valóban egyesítenie a baloldalt, rassztól, társadalmi osztálytól és korosztálytól függetlenül. Karakteres kiállása és magabiztos stílusa talán pont az, amire Bidennek szüksége lenne novemberben, hiszen a saját beszédeibe is belezavarodó elnökjelölt ezen a téren van leginkább hátrányban.
Whitmer, a pragmatikus vízimentő
A felmérés szerint a negyedik helyen Gretchen Whitmer, Michigen energikus kormányója áll, akinek bőven jutott alkalma, hogy bebizonyítsa rátermettségét és remek szervezőkészségét. Kormányzóként első mandátumát tölti a „Nagy-tavak államának” élén, és alig másfél éve iktatták be hivatalába8. Ez a rövid idő alatt viszont nehéz helyzetekből nem volt hiány, hiszen épp, hogy elkezdhetett volna foglalkozni a kampányígéreteivel, kirobbant a világjárvány, és az addig kiharcolt fejlesztési pénzeket át kellett csoportosítania.
A járvány kitörését pedig csakhamar követte a gazdasági visszaesés, majd a Floyd-incidens után kirobbant zavargások, és ha mindez nem lenne elég, májusban két kisebb gát is átszakadt az esőzések miatt, és több települést is evakuálnia kellett9. Whitmer mégis képes volt összeszedett és naprakész maradni a növekvő káoszban, és bármi probléma állt elő, remek válságkezelői képességeiről tett bizonyságot. Az ő erős vezetői pragmatizmusa, a mindenre odafigyelő gyakorlatias szemlélete remek alelnökké tenné, ha arról van szó, hogy olyasvalaki kell a posztra, aki képes egy-két évig elvezetni az országot, történjen bármi is az idős elnökkel.
A békés harcos: Duckworth
Végül az ötödik legnépszerűbb választás is egy igencsak különleges személyről szól a maga nemében, aki, habár szintén nem fekete, és nem is indult még soha az elnöki székért, azért még komoly potenciállal rendelkezik illinoisi szenátorként és lehetséges alelnökként is. Tammy Duckworth sokak szemében ugyanazért lenne tökéletes választás, amiért Biden is, mert egy kiegyensúlyozott, mérsékelt politikát folytat, amely ugyan nem utasítja el a progresszív tanokat, de nem is azonosul velük.
Ez főleg az idősebb demokrata szavazóknak egy különösen fontos szempont, de ezzel a retorikával a Trumpból kiábrándult jobbközép egy részét is Biden oldalára lehetne állítani. Duckworth a spektrum mindkét oldalán fel tud mutatni valamit, ami szimpatikussá teszi az embereknek. Félig thajföldi származású, ami a társadalmilag érzékeny politikáján túl önmagában is imponál a baloldalnak, de emellett fontosnak tartja a családot és a hasonlóan alapvető konzervatív értékeket, munkája közben pedig többször is a DNC fővonalával ellentétesen szavazott10, saját meggyőződését követve. Már ez is elég lenne, hogy egy felelősségteljes, megbízható politikus képét fesse, de Duckworthnek van még egy adu a kezében, mégpedig a katonai múltja. Századosként szolgált Irakban, amikor találat érte a helikopterét, és sebesülése következtében mindkét lábát elvesztette11. Ezek után még a jobboldalnak sem lehet semmi kifogása ellene, hiszen egy veteránnak, aki ekkora árat fizetett a hazáért, senki nem mondhatja, hogy nem fogja legjobb tudása szerint szolgálni a nemzetet Biden oldalán, akár az elnökkel is szembeszállva, ha a helyzet úgy hozná.
A döntés, amely árulkodik a stratégiáról is
Öt rendkívül különböző, de roppant erős nő, akik mindegyike értékes társa lehetne Bidennek a közelgő megmérettetésen. De melyikük lenne a legmegfelelőbb? A technokrata Warren vagy a progresszív Harris? Netán a női MLK-ként fellépő Abrams, a született válságkezelő Whitmer, vagy a pártatlan, centrista veterán Duckworth? Nos, bármelyikre is esik végül Biden választása, a jelölt személye sokat el fog árulni arról, hogy milyen stratégiát fog majd alkalmazni Trump ellen az utolsó száz méteren.
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, a blogon megjelenő vélemények nem értelmezhetők a Danube Institute hivatalos állásfoglalásaként.
