„A trudeaupisztikus liberalizmus nem az egyenlőségről, hanem a tanult, pénzes rétegnek az elnyomottak felé tanúsított jóindulatáról szól” – írja Stephen Daisley a brit Spectator-ben. Daisley véleménycikkében a Justin Trudeau kanadai miniszterelnök újabb „rasszista” botrányára reagál, amit szerinte teljesen másról szól, mint aminek a kanadai közélet látja. De ne szaladjunk túlságosan előre.

Másfél évvel ezelőtt – emlékeztet a szerző –, nagy vihart kavart Trudeau indiai látogatása. A felháborodás oka nem politikai, hanem sokkal inkább kulturális volt. Az egyik eseményre ugyanis tetőtől talpig hagyományos indiai öltözetben érkezett, és örömmel ugrott a hivatásos fellépők közé, hogy megcsillogtassa nevetséges tudását az eredetileg számára előadott Bhaṅgṛā táncban. Az indiai sajtó csakhamar leereszkedőnek és kissé megalázónak bélyegezte az eseményt, de a miniszterelnöknek „legalább sikerült közelebb hoznia Indiát és Kanadát egymáshoz, hiszen mindkettő ugyanazzal a kínos viszolygással töltötte a jóindulatú trubadúr előadása utáni hetet” – írja Daisy.

A kanadai közéletet erősen befolyásoló „woke-kultizmus” hívei, akik számára egy indián vagy ázsiai halloween jelmez is teljességgel elfogadhatatlan „kulturális eltulajdonításnak” minősül, természetesen nem fogadták jól a kedvenc liberális politikusuk indiai epizódját. A napokban nyilvánosságra kerülő fotó azonban mindennél nagyobb felháborodásra adott okot, mivel a miniszterelnök fekete arcfestésben vigyorog rajta egy iskolai bulin. Az eset 2001-ben történt, amikor az akkor 29 éves Trudeau még drámatanárként dolgozott egy magániskolában. A tanévzáró buli témája „Arab éjszakák” volt, ezért ésszerűnek látta, hogy Aladdinnak öltözve jelenjen meg, sőt arcát és kezét is feketére festette a maximális eredetiség érdekében.

Trudeau mély megbánással az arcán kért hivatalosan is bocsánatot mindenkitől, akit a fotó megsértett, és elismerte, hogy ilyet nem szabadott volna tennie. A hatásos bocsánatkérés most különösen fontos, hiszen egy hónap múlva szövetségi választásokra kerül sor, és a kampányidőszakban nem engedhet meg magának egy ilyen bakit. Az utóbbi időben éppen a Liberálisok, Trudeau saját pártja és média-szövetségesei indítottak könyörtelen lejárató kampányt az ellenzéki politikusok ellen régi posztjaik alapján, így nem csoda, hogy Andrew Schneer, a Konzervatív Párt jelöltje, aki a felmérések alapján közel egyenlő esélyekkel indul Trudeau-val a kormányfői posztért, rögtön meglovagolta a fotó által keltett indulatokat, és „rendkívüli megdöbbenéssel és csalódottsággal” fogadta a fejleményeket.

„Az tény, hogy én mindig is… jobban lelkesedtem a jelmezekért, mint amennyire néha helyénvaló lenne” – szabadkozott a miniszterelnök sajtótájékoztatóján. Azt meg kell hagyni – írja a Daisley –, hogy a kanadaiak mindennap találnak valami új dolgot, amiért bocsánatot lehet kérni. Viszont Trudeau sohasem mutatta semmi jelét annak, hogy előítéletes lenne a kisebbségekkel szemben, ezért valószínűsíthetjük, hogy ezzel a mostanival sem a megalázás volt a célja.

És azért nem, véli a cikk szerzője, mert az ellentmondana Trudeau alapvető személyiségének. A fekete arcfestékkel nem gúnyolódni akart egy bizonyos embertípuson, hanem épp ellenkezőleg, meg akarta mutatni, hogy mennyire természetes számára az idegen kultúrákból származó emberek közelsége. „Ugyanígy, amikor magára vette az összes indiai ruhát, amit csak talált 19 hónappal ezelőtt, azzal is azt akarta mondani: ’Nézzétek, milyen laza és progresszív vagyok; időt fordítottam arra, hogy megtanuljam az összes hóbortotokat és cuki kis szokásaitokat” – magyarázza Daisley. Közel sem rasszizmusról van szó, hanem inkább „nyomulós határ-feszegetésről” egy olyan valakitől, aki elég progresszívnek érzi magát, ahhoz, hogy megtegye.

Trudeau úgy érzi, a beöltözősdivel szívességet tesz a társadalom alsó rétegeinek, hogy ezzel megmutatja, hogy egy közülük. Ennek a leereszkedő sznobizmusnak azonban semmi köze a „fehér kiváltsághoz”, ahogy a legtöbb sértett hópihe véli, hanem sokkal inkább a társadalmi osztály, a vagyon és a lehetőség privilégiumainak példái ezek. A három szorosan összekapcsolódik, főleg Trudeau, a politikai dinasztia sarjának esetében, aki dúsgazdag magántanulóként nem meglepő módon „örökölte” apja posztját az ország élén. „Bármit is gondolsz az emberről, az apja csontig lerágott neve által került oda, ahol van” – írja Daisley. „Justin Trudeau nem rasszista, csak egy gazdag, elkényeztetett kölyök, aki sóvárog, hogy befogadják.”

Szemlézte: Orbán Tamás