Justin Trudeau január 6-án bejelentette lemondását a kormányfői és pártja elnöki tisztségéről is. A döntését azzal indokolta, hogy az országa tényleges választást érdemel, és azt jelenleg ő nem tudja megadni, mert a vezetés helyett a belső konfliktusokra kénytelen figyelni.
2025-ben október 20-a előtt kell kiírni az esedékes választást. Trudeau a lemondása mellet a parlament működését felfüggesztette március 24-ig. Január 27-én ült volna újra össze a testület és az ellenzéki pártok azt ígérték, hogy amint tudják, megbuktatják a kisebbségi kormányt vezető miniszterelnököt (a 2021-ben tartott választáson 33%-ot kapott a Liberális Párt, ezzel begyűjtve 160 parlamenti széket a 338-ból, amiből jelenleg már csak 153-at birtokolnak, így 19 hiányzik a többséghez).
I will always fight for this country, and do what I believe is in the best interest of Canadians. pic.twitter.com/AE2nSsx5Nu
— Justin Trudeau (@JustinTrudeau) January 7, 2025
Trudeau lemondása ugyan azonnali hatályú, ugyanakkor ténylegesen akkor történik csak meg, amikor a pártja kiválasztja az utódját – amennyiben ez sikerül március végéig.
A parlamenti ülésszak későbbre tolásával valószínűleg két dolgot kívánt elérni.
Az első, hogy addig ne legyen bizalmatlansági indítvány ellene, amíg a pártja nem tud felajánlani elfogadható jelöltet (akit legalább az Új Demokrata baloldali párt támogatni tud). A második az, hogy ezzel együtt talán minél későbbre legyen kitűzve a 2025-ös választás, ami nyilván valóan Trudeau politikai közössége, a liberális párt érdeke.
De mi is volt a végső csepp a pohárban, ami végleg betett a kisebbségi kormánynak?
A leköszönő beszédében a belső harcokat emelte ki Justin Trudeau. Ezzel valószínűleg a múlt havi eseményekre utalt, amikor megpróbálta eltávolítani a pénzügyminiszterét a pozíciójából, mert nem fogadta el a költségvetési tervét. Chrystia Freeland akkor lemondott és egy nyilatkozatot tett közzé, amiben erősen bírálta a miniszterelnököt azzal, hogy politikai előnyöket próbál szerezni, ahelyett, hogy arra koncentrálna, hogy mi a jó az országának.
Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy nem lehet csak ennek tulajdonítani az országot 9 éve vezető miniszterelnök bukását.
Trudeaunak egyetlen választáson sem sikerült kimondottan nagy sikert aratnia. Ez ugyan nem meglepő Kanadában, legutóbb 40%-ot 2000-ben szerzett egy párt. 50%-ot meghaladó támogatottságot pedig mindössze ötször sikerült elérnie a győztes erőnek az 1867 óta megtartott 44 voksoláson.
Az áttörő siker elmaradása mellett sokan azt is kiemelték, hogy Trudeau tényleges döntések helyett sokkal inkább szimbolikus, progresszív körökből követelt változásokat vezetett be. A valós intézkedések hiánya, amelyek gazdaságilag is előremozdították volna az országot, erőteljesen jelentkeztek a COVID-19 hatására, amikor a gazdasági nehézségek miatt jelentős infláció és megélhetési válság következett be az országban.
Ennek hatására a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a Liberális Párt és az Új Demokrata Párt fej-fej mellett, 20%-on áll, miközben a Pierre Poilievre által vezetett Konzervatív Pártot jelenleg 45%-ra taksálják.
45%-kal akár az önálló kormány alakításához szükséges mandátumszámot is képes lehet elérni a COVID alatt népszerűvé váló Pierre által vezetett Konzervatív Párt. Ezen erő legutóbb 2011-ben nyert, akkor egy cikluson keresztül vezette az országot.
Trudeau lemondása és a parlamenti ülésszak elhalasztása valószínűleg pártérdekeket szolgál, a liberálisok ugyanis abban bízhatnak, hogy egy népszerűbb politikus folytathatja a kisebbségi kormányzást. Igaz, akkor az ellenzékben lévő konzervatívok még erősebbek lehetnének.
Szemlézte: Fehér Szabolcs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
