„Készüljünk fel a kettéosztott net eljövendő korszakára, amely a 21. századi szuperhatalmak, Amerika és Kína irányelvei szerint alakul majd” – írja James P. Pinkerton a The American Conservative magazinban megjelent véleménycikkében.

A római és a konstantinápolyi egyház között 1054-ben bekövetkezett szakítás a Nagy Egyházszakadás néven vonult be a történelemkönyvekbe. A mai ember számára azok az ideológiai viták, amelyek a keleti és a nyugati egyház vezetőinek kölcsönös kitagadásához vezettek közel 1000 évvel ezelőtt, misztikusnak és érthetetlennek tűnhetnek. Az egyik központi kérdés például az volt, hogy az Oltáriszentség kovászos vagy kovásztalan kenyeret tartalmazzon.

Azonban azokban az időkben az ehhez hasonló kérdések nem számítottak különcnek: a vallás az emberek életének meghatározó tényezője volt. Hogy könnyebben megértsük a jelenséget, gondolhatunk az identitástudatunkra, amely a mai világban hasonlóan központi szereplője az életünknek, mint az egy évezreddel ezelőtti embernek a vallásosság volt.

Sokan egyetértenek abban, hogy mai világunkban a World Wide Web, vagyis a Világháló maga is egy transzcendens hitvilághoz hasonlítható, amely ideológiai szempontok mentén a saját Nagy Skizmája felé halad.

Nemrégiben Eric Schmidtet, a Google volt vezérigazgatóját kérdezték arról a lehetőségről, hogy az Internet különböző domainekre fog feldarabolódni a jövőben. Schmidt szerint: „A legvalószínűbb forgatókönyv nem a felaprózódás, hanem a világháló kettéhasadása egy kínai internetre, valamint egy Amerika által uralt nem kínai internetre”.

Más szavakkal, a világháló helyébe egy kettéágazó net fog lépni, a Nagy Kínai Tűzfallal a közepén. Schmidt szerint várható, hogy még több cenzúra és korlátozás kerül bevezetésre az interneten a két kormányzat részéről. A bizarrabb szankciókat várhatóan Kína szolgáltatja majd, hasonlóakat ahhoz az esethez, amikor betiltották Micimackó online ábrázolását, miután Hszi Csin-ping elnököt bloggerek a mesefigurához hasonlították. Természetesen az ellenkező oldalon is akadnak példák a korlátozásokra, elég csak a Szilícium-völgy konzervatív tartalmak felé kifejtett cenzúrájára gondolnunk a leglátogatottabb platformokon.

Alexander Bard svéd közéleti személyiség és filozófus szerint az internettel egy új hitvilág van kialakulóban. „A kereszténységben Jézus egyik utolsó mondatával azt ígérte az apostolainak, hogy mindig velük lesz. Az interneten keresztül hétmilliárd ember van kapcsolatban egy időben. Ha ez nem az isten, akkor nem tudom, hogy mi lehetne az” – mondja Bard.

Persze nem arról van szó, hogy az internet egy földi paradicsomot keletkeztetne a világon. Azonban lehetséges, hogy egyfajta transznacionális öntudat létrehozása folyik, amely akár egyet jelenthet a digitális hipnotizmussal. Ennek eszköze lehetne az egyre nagyobb magasságokba szárnyaló mesterséges intelligencia, amely akár egy digitális szörnyetegként uralkodhatna a világon.

A történelem azonban mindig megcáfolta az univerzalista törekvéseket, és összeütköztette azokat a partikularizmussal. A fenyegető kínai-amerikai szakítás tükrében – amely egyre valószínűbbnek tűnik a kereskedelemről, vámokról, és a Dél-kínai tengerről szóló forrongó viták közepette – a sino-amerikai szakítást más kisebb skizmák is követhetik, ahogy az a néhai Nagy Egyházszakadás esetében is megfigyelhető volt, amikor a reformációval a nyugati egyház bomlott tovább.

Ezt a sémát szem előtt tartva kijelenthetjük, hogy az internet további „balkanizációjára” számíthatunk. Hiába van a mindent összekötő internet, egyre erősebben érzékelhető a világ identitáspolitikák menti fragmentációja. Elég ha ránézünk a Facebookra, amelynek regisztrált felhasználói mára már 71-féle nemből választhatnak önmaguk meghatározására.

Szemlézte: Balogh Zita