Miközben az amerikai-kínai viszony egyre feszültebb lesz, Kína egyre aktívabban építi ki nemzetközi kapcsolatrendszerét, beleértve a Közel-Keletet − írja Owen Daniels a National Interestben.

Hogyan próbálja dominálni Kína a Közel-Keletet? − teszi fel a kérdést a National Interest cikkírója. Szerinte Kína egyre inkább beleszól a közel-keleti régiós és hadászati politikákba, ahogy a kereskedelmi kapcsolatokat is fejleszti.

Központi szereplő ebben Irán: a nyersolaj Kína számára is életbevágó fontosságú, ezért szüksége van az ellátás biztosítására. Az Irán elszigetelését célzó amerikai szándékok szembemennek Kína érdekeivel.

Eközben Kína az arab Öböl-államokkal is fejleszti kapcsolatait, egyensúlyozna a Szaúd-Arábia és Irán közötti konfliktusban is. 2017-ben Kína lett Szaúd-Arábia legnagyobb kereskedelmi partnere, beelőzve az Egyesült Államokat. De Peking nem akar egyoldalúan Rijád partnere lenni, oda kell figyelnie Teheránra is.

Peking ugyanakkor a kisebb arab államokkal is fejleszti a kapcsolatait, például az Egyesült Arab Emírségekben járt nemrég Hszi kínai elnök, Kína pedig nagy összegekkel támogatja a térség fejlesztéseit.

Egy külön kérdés a közel-keleti orosz érdekek jelenléte: Szíriában Aszad sikeres támogatásával Oroszország nagyon fontos szereplővé lépett elő. Kína nagyrészt Oroszországot támogatta ebben, Peking is kitartott Aszad mellett, és korlátozta az ENSZ-ben a Szíria elleni amerikai fellépést is.

A Teheránnal folytatott kínai együttműködés során Pekingnek oda kell figyelnie a helyi orosz érdekekre is. A kínai új Selyemút-politika egyelőre nem zavarja az orosz érdekeket, de ha nagyon Oroszország kikerüléséről szólna a projekt, akkor az már érzékenyen érintené Moszvát.

Owen Daniels végül felteszi a kérdést: ha Washington számára az indiai- és csendes-óceáni térség a nemzetközi politizálás fő terepe, akkor Trumpéknak át kell gondolniuk, mennyire akarnak Kínával a Közel-Keleten komolyabb konfliktusba kerülni.