A héják győzedelmeskedni látszanak a Fehér Házban, miután John Bolton került a nemzetbiztonsági tanácsadói és Mike Pompeo a külügyminiszteri székbe – írja a The Atlantic oldalán megjelent cikkében Philip Gordon.

Mindketten élesen bírálják, sőt mindenáron az iráni atomalku felmondása mellett foglalnak állást. A hozzájuk is köthető belső nyomás hatására és saját ígéretéhez hűnek maradva Donald Trump amerikai elnök könnyen egy kiszámíthatatlan pályára sodorhatja az Egyesült Államok Közel-Kelet-politikáját rövid időn belül. A megállapodás felmondása egy átgondolt terv nélkül elég gyorsan és mocskos, erőszakos és felesleges konfliktusba torkollhat Iránnal.

Sokan – köztük az említett magas rangú tisztviselők – évek óta bírálják a megállapodást, de nemsokára megláthatjuk mi az ő alternatívájuk. 

„Mi fog történni az atomalku felmondása után?” – teszi fel a kérdést Gordon. Valószínűtlen, hogy Irán egyből sietve nukleáris fegyvert építene, kiprovokálva ezzel a széleskörű szankciókat és egy katonai beavatkozást az USA, illetve Izrael részéről. Irán inkább újra fokozatosan üzembe helyezné több ezer leszerelt centrifugáját, éves szinten növelné az alacsony dúsítottságú uránkészletét, folytatná nukleáris létesítményei bővítését és a plutónium előállítását, mint ahogy azt 2003 és 2014 között is tette. Mindezt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség folyamatos ellenőrzése nélkül, önállóan. Hogy lehetne ez egy jobb megoldás a mostaninál?

A szerző szerint vannak elképzelések Washingtonban a megállapodás további folytatásáról akkor is, ha az USA újra szankciókat vezet be. Ilyen lehet például az az elképzelés mely szerint Trump elnök ugyan aláírja a szankciók újraindítását, de a hatásukat csökkenti azzal, hogy az európai vállalatokat kihagyja a szankció hatálya alól. Gordon szerint ez lehetséges, de nem valószínű. Kevés európai vállalat fektetne be Iránban, ha amerikai szankciók veszélyeztetnék az üzletet. Ráadásul nehéz elképzelni, hogy Irán betartja a megállapodást, miközben csak a hátrányait szenvedi el. Mindemellett a szerző megemlíti azt az eshetőséget is, hogy egyes országok – mint India vagy Kína – figyelmen kívül hagyják a szankciókat és továbbiakban is vesznek olajt Irántól, ezzel egy potenciális kereskedelmi háborút kockáztatva.

Az egyetlen lehetséges megoldás a megállapodás összeomlása után az, hogy az USA katonai fenyegetéssel tántorítja el a perzsa államot a nukleáris program folytatásától. Ezt az elképzelést támogatja John Bolton és Pompeo is. Mindketten katonai intervencióval fenyegetnék meg Iránt, ha az nukleáris fegyvert akar előállítani.

A nehéz kérdések azonban csak ez után következnek: meg kell határozni egy olyan vörös vonalat, amit ha átlép Irán, akkor a katonai csapás indokolt. Vállalna-e az USA egy háborút az iráni rezsimváltás érdekében? Egy új rezsim vajon feladná-e a nukleáris kutatásokat, vagy csak még nagyobb regionális káoszt okozna? Továbbá a másik fontos kérdés: vajon Trump kockáztatná-e amerikai katonák életét a Közel-Keleten, miközben ki akar vonulni onnan?

Gordon reményeit fejezi ki, hogy ezekre a kérdésekre még azelőtt megszületnek a megfelelő válaszok, hogy az amerikai kormányzat Iránból egy második Irakot varázsolna.

Szemlézte: Berkes Rudolf