2025 márciusában egy váratlan meghívás vezetett az amerikai kormányzat legnagyobb biztonsági botrányához: az ismert újságíró, Jeffrey Goldberg véletlenül egy titkosított Signal-csoport tagja lett, ahol magas rangú politikusok érzékeny katonai információkat osztottak meg. A kiszivárgott beszélgetések nem csupán katonai akciók részleteire derítettek fényt, hanem rávilágítottak az amerikai vezetők biztonsági mulasztásaira és a digitális kommunikáció hatalmas kockázataira is.
Március 11-én Jeffrey Goldberg, a The Atlantic főszerkesztője véletlenül hozzáférést kapott egy Signal csoportbeszélgetéshez, amelyben a Trump-adminisztráció magas rangú tisztviselői, köztük JD Vance alelnök és Pete Hegseth védelmi miniszter, egy Jemen elleni katonai csapást terveztek. A beszélgetés során részletesen tárgyalták a támadás időzítését, célpontjait, valamint az alkalmazott fegyverrendszereket. Az ügy március 24-én vált nyilvánossá, amikor Goldberg publikálta a chat részleteit, amelyeket később a Nemzetbiztonsági Tanács hitelesnek igazolt.
A csoportba való véletlen meghívás körülményei homályosak maradtak. Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó elismerte, hogy ő hozta létre és vállalta a felelősséget Goldberg hozzáadásáért, bár azt állította, hogy korábban nem találkozott vele. Goldberg viszont cáfolta ezt, mondván, hogy a telefonszáma Waltz készülékén szerepelt: „Az újságírásban nagyon gyakran a legegyszerűbb magyarázat a valódi magyarázat: a telefonszámom az ő telefonjában volt, mert a telefonszámom az ő telefonjában van." Az ügy technikai részleteit Elon Musk csapata vizsgálta meg, de konkrét magyarázatot eddig nem adtak. Az incidens során megosztott információk esetleges minősítésével kapcsolatban is ellentmondások merültek fel.
A Trump-adminisztráció azt állította, hogy nem kerültek megosztásra minősített adatok, míg szakértők szerint az operatív részletek – például a támadás időzítése és az annak során használt fegyverrendszerek – jellemzően titkosítottak lennének.
A botrány középpontjában azonban az áll, hogy miért használtak egy nyilvános üzenetküldő alkalmazást, mint a Signal-t, ilyen érzékeny információk megosztására? Bár az alkalmazás titkosított kommunikációt biztosít, nem minősül hivatalosan biztonságosnak kormányzati célokra. A csoportbeszélgetés automatikus üzenettörlési funkciója tovább súlyosbította a helyzetet, mivel ez sértheti az elnöki és szövetségi nyilvántartási törvényeket, a Presidential Records Act-et (PRA) és a Federal Records Act-et (FRA). A PRA előírja, hogy az elnök hivatalos feladataihoz kapcsolódó minden kommunikációt, beleértve a magas rangú kormányzati tisztviselők közöttit is, meg kell őrizni a történelmi feljegyzések részeként.
A Signal automatikus törlési funkciójának használatával a tisztviselők azt kockáztatják, hogy olyat törölnek, amit e törvény értelmében véglegesen archiválni kellene.
Az American Oversight nevű civil szervezet jogi lépéseket kezdeményezett annak érdekében, hogy az üzeneteket megőrizzék és megfeleljenek a fenti jogszabályoknak.
A botrány kirobbanása után a demokraták azonnal reagáltak, élesen bírálták a Trump-adminisztrációt a nemzetbiztonsági információk kezelésének súlyos hiányosságai miatt. Chuck Schumer, szenátusi kisebbségi vezető a botrányt „elfogadhatatlan kormányzati mulasztásként” jellemezte, és felszólította a Kongresszust, hogy indítson átfogó vizsgálatot az ügyben.
A demokraták összehasonlították az ügyet Hillary Clinton 2016-os e-mail botrányával, amelyben Clinton privát szervert használt hivatalos levelezéséhez külügyminiszterként. Trump és támogatói akkoriban élesen bírálták őt és politikai fegyverként használták az ügyet. Most azonban kritikusok szerint a Signal-botrányban Trump adminisztrációja hasonló hibákat követett el: érzékeny információkat osztott meg egy nem megfelelő platformon, amely nem biztosította azok megfelelő védelmét. Hillary Clinton maga is megszólalt az ügyben, „veszélyesnek” és „felelőtlennek” nevezte a Trump-kormányzat lépéseit. Rámutatott továbbá arra az iróniára, miszerint Trump korábban őt támadta hasonló okok miatt.
It’s not the hypocrisy that bothers me; it’s the stupidity. https://t.co/mfGQvtkHxj
— Hillary Clinton (@HillaryClinton) March 28, 2025
Az amerikai kormányzat védekező álláspontot képviselt a Signal-botrányban – hangsúlyozva, hogy nem került veszélybe minősített információ.
Tulsi Gabbard, a Nemzeti Hírszerzés igazgatója a Kongresszus előtt tett tanúvallomásában „hibának” nevezte az esetet, de kijelentette, hogy az üzenetek „érzékeny politikai megbeszéléseket” tartalmaztak, nem pedig minősített háborús terveket.
Gabbard szerint sem források, sem módszerek nem kerültek nyilvánosságra, és hangsúlyozta, hogy Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó vállalta a felelősséget Jeffrey Goldberg újságíró véletlen hozzáadásáért. A Fehér Ház hasonlóan reagált: Karoline Leavitt szóvivő „technikai hibának” nevezte az ügyet, míg Donald Trump elnök „jelentéktelen baklövésként” jellemezte.
A Signal-botrány súlyos bizalmi válságot idézett elő az Egyesült Államok és szövetségesei között, különösen Izraellel, amely felháborodott az érzékeny hírszerzési információk kiszivárgásán. A CBS News szerint izraeli tisztviselők dühösek, mert a kiszivárgott üzenetek felfedtek egy jemeni humán hírszerzési forrást, amelyet Izrael osztott meg az USA-val a célpontok kijelöléséhez. Ez már a második alkalom, hogy Trump veszélyezteti az izraeli hírszerzést (2017-ben orosz tisztviselőknek adott ki titkos izraeli információkat), ami mélyíti a bizalmatlanságot egy kulcsfontosságú szövetségessel szemben. Az európai szövetségesek szintén megdöbbentek, különösen miután kiderült, hogy magas rangú amerikai tisztviselők „utálattal" beszéltek az európai „potyautasokról". Összességében ez a botrány negatív hatással lehet a Trump adminisztráció nemzetközi megítélésére, tovább rontva az Európával való kapcsolatát.
Az eset egyik meglepő mellékhatása az alkalmazás letöltéseinek drasztikus növekedése volt. A botrány kirobbanása után az Egyesült Államokban 45%-kal, Jemenben pedig 42%-kal nőtt a Signal letöltéseinek száma, mivel az emberek kíváncsiságból vagy biztonsági okokból elkezdték használni az alkalmazást.
Forrás: appfigures
Ez alapján jól látható, hogy még a negatív publicitás is növelheti egy termék ismertségét és népszerűségét. Bár a botrány komoly nemzetbiztonsági kérdéseket vetett fel, a Signal számára ez egyfajta „ingyen reklámként” működött, amely tovább erősítette pozícióját a titkosított üzenetküldő alkalmazások piacán.
Szemlézte: Csongrády Márton
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
