Az elmúlt év sok szempontból veszteségesnek könyvelhető el az egyébként is súlyos gazdasági és belpolitikai nehézségekkel küzdő Iszlám Köztársaság számára. Az ország nukleáris programja azonban szinte teljesen ellenőrizetlenül, folyamatos előrelépést produkált, ezzel komolyan veszélyeztetve a régió stabilitását.

Irán nehéz évet tudhat a háta mögött: az ország még tavasszal, helikopter balesetben vesztette el korábbi, radikális miniszterelnökét, nehéz helyzetbe hozva a fokozódó legitimációs válsággal küzdő iráni vezetést. Nemrég - az Aszad-rezsim bukásával Szíriában - egyik legfontosabb regionális szövetségesét veszítette el, miközben az általa támogatott “ellenállás tengelye” is jelentősen meggyengült a libanoni síita Hezbollah és a Gázai övezetet irányító Hamász terrorszervezetekre mért izraeli katonai csapásoknak köszönhetően. Továbbá, a közvetlen izraeli rakétatámadások komoly károkat okoztak Irán légiereje számára.

Ezek az események jól mutatják, hogy a közelmúltban elsősorban Irán befolyásának regionális és katonai aspektusaira helyeződött nagyobb hangsúly, amely nagy részben a perzsa vezetés által nagymértékben támogatott, Izrael ellen kivitelezett október 7-i, véres Hamász-támadásnak tudható be. Így viszont

a síita rezsim újabb mérföldkövet tudott elérni a szankciók ellenére folytatott nukleáris programjában, veszélyesen közeledve egy esetleges atomfegyver előállításához. 

Az iráni atomprogram régóta aggodalommal tölti el a nemzetközi közösséget, így leállítására, vagy legalább a megfékezésére már több alkalommal tettek kísérletet, főleg Izrael és az Amerikai Egyesült Államok részéről. Ennek jegyében került sor még Barack Obama elnöksége alatt az iráni atomegyezmény megkötésére 2015-ben. Az ENSZ BT tagállamok és Németország részvételével megkötött, Átfogó Közös Cselekvési Terv (Joint Comprehensive Plan of Action, JCPOA) azt hivatott biztosítani, hogy Irán nukleáris tevékenysége kizárólag békés, polgári és tudományos célokra irányuljon.

A megállapodás értelmében Irán elfogadta az atomprogramjára vonatkozó előírásokat és ellenőrzéseket, az országra kivetett szankciók nagy részének feloldásáért cserébe. Az ENSZ felügyelő szervezete, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) jelentése szerint Irán eleget tett a kritériumoknak. Azonban a 2015-ös egyezmény nem kezelte a perzsa regionális hatalom ballisztikus rakéta-programjával és a kiterjedt proxy hadviselésével járó kihívásokat, valamint

a lejárati rendelkezések miatt később ugyanúgy lehetősége nyílhat Iránnak egy atomfegyver létrehozására, míg a szankciók felfüggesztése a köztes időben felerősíti a rezsimet.

Így Donald Trump jóvoltából az Egyesült Államok 2018-ban egyoldalúan kilépett az iráni atomegyezményből, és újból súlyos szankciókat vezetett be az Iszlám köztársasággal szemben, amelyet később több európai ország is követett. A korlátozások igen érzékenyen érintették a nyers kőolaj-exporttól erősen függő perzsa állam gazdaságát. Irán a retorziók hatására véget vetett az urándúsítás korlátozásának, és az eltelt évek alatt nagy mennyiségű uránt dúsított, amely

bőven túlmutat az ország lakossági és a kutatási szükségletein.

Az atomegyezmény megszűnésével a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jogköre is szűkült, így teljesen biztos adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre az iráni atom-kutatásokról, valamint arról, pontosan milyen felszerelésekkel rendelkezik az ország. A tavaly év végi adatok alapján havonta 7 kg körüli, 60%-osra dúsított urániumot állít elő, amely további dúsítást követően már évi két atombomba előállításához is megfelelő mennyiség lehet. Igaz, hogy a fegyverek előállításához 90%-os uránium, valamint egyéb alkatrészek szükségesek, Irán azonban már akár 12-18 hónap alatt elérheti ezt a szintet.

Forrás: Nemzetközi Atomenergia-ügynökség

A rohamos léptekkel előrehaladó iráni atomprogram elsősorban a földrajzilag igen kis alapterületű Izraelt aggasztja, amelyre hatalmas egzisztenciális fenyegetést jelentene egy nukleáris fegyverrel rendelkező, ellenséges Irán. Ennek lehetősége azonban az egész régió egyensúlyát felborítaná, így komolyan érinti Szaúd-Arábia érdekeit is. A kialakult helyzet tehát sürgős lépéseket követel, fontos szerepet hárítva a korábbi egyezményt elutasító Donald Trumpra. 

Az amerikai elnök nemrég kifejezte, hogy előnyben részesítené a diplomáciai úton történő megoldást, és egyértelműen Irán érdekeit is ez szolgálná.

A perzsa állam gazdasági állapota fokozza az iráni társadalom nyugtalanságát, amely egyértelműen nem segít a szigorúan vallásos rezsimen. Az ország új, reformer miniszterelnöke, Maszud Pezeskian kifejezetten szeretne “konstruktív és átfogó” együttműködést a nyugati világgal a szankciók enyhítése érdekében. A jelenlegi iráni miniszterelnök azonban nem kifejezetten erős, az országot vezető Ali Hámenei ajatollah pedig minimum bizalmatlan a korábbi egyezményt felrúgó Trumppal szemben, különösen miután 2020-ban az Egyesült Államok célzottan megölt egy prominens teheráni vezetőt, Kaszam Szulejmánit.

Háborús eszközök bevetése Iránnal szemben azonban rendkívül kockázatos lenne a mostani helyzetben.

Bár elsősorban Izrael szorgalmazta a gázai háború kitörését megelőzően a katonai beavatkozás szükségességét, ehhez a zsidó államnak szüksége van Washington segítségére és támogatására. Egy elhúzódó, súlyos közel-keleti konfliktus azonban most nem valószínű, hogy segítene a Kínára koncentráló amerikai vezetésen. Másrészről pedig egyáltalán nem biztos, hogy ilyen “egyszerűen”, katonai csapással megállítható lenne Irán előrehaladott, sok éves kutatáson alapuló nukleáris programja. Izrael több kisebb támadást végrehajtott már hasonló céllal és rövidtávú eredményekkel.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Irán formálisan nem lépett a nukleáris fegyverkezés útjára, tehát hivatalosan még nem rendelte el atombomba építését, és fontos lenne, hogy ez így is maradjon. Ez azonban azt jelenti, hogy

lehetőleg olyan lépéseket kell egy esetleges sikeres jövőbeli megállapodás érdekében foganatosítani, amelyekre nem lesz nukleáris fegyverkezés a szorult helyzetbe került Irán válasza.

A szír hatalomváltás és a frissen életbe lépett tűzszünetek fényében részben újrarendeződő Közel-Kelet hosszabb távú stabilitása érdekében azonban egy újabb megállapodásnak rendelkeznie kellene Irán ballisztikus rakéta-programjáról - amelyhez friss hírek szerint Kínától szerzett be kritikus alapanyagokat, és a rezsim támogatta proxy alakulatairól is, akik közül a húszi lázadók és további iraki csoportok továbbra is komoly károkat okozhatnak. Ahhoz, hogy egy sikeres, Amerika és a régió számára egyaránt tartósan előnyös megállapodás jöhessen létre, Trumpnak bölcsen kell határozott politikát képviselnie, miközben az idő vészesen szorít.

Szemlézte: Szigeti Eszter Virág

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon