Nayib Bukele 2019-es elnökké választása óta El Salvador számos jelentős változáson ment keresztül. Bevezette a Bitcoin-t, mint hivatalos fizetőeszközt, felszámolta a mindenütt jelenévő bandákat és az ellenzékre is megsemmisítő csapást mért február 4-én, amikor ismét elnökké választották. Az elnökkel és sajátos vezetési stílusával kapcsolatos korábbi cikkeinket ide kattintva olvashatja. 

Bukele, a “világ legmenőbb diktátora” most egy újabb kihívással találja szemben magát: a társadalmi jólét megteremtésével.

Az American Conservative novemberben a szingapúri elnökhöz, Lee Kuan Yew-hez hasonlította El Salvador vezetőjét, Nayib Bukelét. Mindketten rendkívül fiatalon kerültek hatalomra, osztoznak a bűnözés és a korrupció elleni kemény megközelítésben, a salvadori elnök kíméletlen intézkedései pedig a világ egyik legerőszakosabb országából Latin-Amerika legbiztonságosabb helyévé tették hazáját, legalábbis az egy főre jutó gyilkosságok számát tekintve.

Rááadásul Nayib Bukele 2021-es, sokat sejtető tweet-je arra enged következtetni, hogy a végcélja az lenne, hogy El Salvadort Szingapúr latin-amerikai változatává alakítsa. A rend és a szabad piac paradicsomává, ahol egyetlen párt uralja a politikát a hatékonyság nevében.

Singapur.

— Nayib Bukele (@nayibbukele) October 31, 2021

Bukele követné az utat, amin Szingapúr harmadik világbeli országból a világ egyik leggazdagabb államává vált Lee Kuan Yew, a rend érdekében az alapjogokat gyakran nem teljesen tiszteletben tartó kormányzása alatt.
A két vezető közötti hasonlóságok miatt többekben felmerült a kérdés; Bukele El Salvadorban képes lehet-e hasonló gazdasági fejlődést elérni? Ez egy ambíciózus gondolat, azonban nem teljesen kivitelezhetetlen.
Az, hogy Közép-Amerikában El Salvador a viszonylagos béke jelzőfényévé vált, minden bizonnyal segíteni fogja az országot abban, hogy új befektetéseket és turistákat vonzzon, fellendítve az aktivitást és a jólétet.
A probléma viszont az, hogy úgy tűnik, Bukele aláássa ezt a célt azzal, hogy figyelmen kívül hagyja, hogy helyre kell hozni Salvador fenntarthatatlan költségvetési hiányát és időnként megbízhatatlannak tűnik az üzleti közösség számára.

Nem éppen bölcs megközelítés, ha egy ország a külföldi befektetők mágnesévé akar válni. Bukele sajnálhatja, hogy a valóságban nagy különbségek vannak Szingapúr és országa között, amely a világ egyik legjobb üzleti helyszínének számít.

Először is, El Salvador, egy alig több, mint hatmillió lakosú ország, amely valamivel nagyobb, mint Szlovénia, ráadásul nem egy földrajzilag stratégiai sziget, hanem egy kaotikus szomszédság része: Közép-Amerikát a migrációtól és a kábítószer-kereskedelemtől kezdve az alacsony termelékenységig és a kevés gazdasági dinamizmusig terjedő problémák sújtják.

Ugyanakkor El Salvador március elején hozott döntése, miszerint eltörli a tengerentúli befektetések és átutalások jövedelemadóját, összhangban van azzal a modellel, amely nagyvonalú pénzügyi megállapodásokkal vonzza a gazdag befektetőket, ahogy anno Szingapúr is tette.

Viszont még fontosabb az ország fiskális helyzete. A Barclays bank március elején egy jelentést publikált amely számos komoly problémáról számolt be.

A legérdekesebb, hogy a dokumentum szerint El Salvador költségvetési hiánya jelentősebb a hivatalosan közöltnél, és azzal vádolja a kormányt, hogy a nyugdíjadósságot elkülöníti a teljes államadósságtól a tényleges hiány lekicsinyítése érdekében.

Az IMF El Salvadorról publikált jelentésében közölte, hogy az államadósság 2022-re 75 százalékra csökkent, de ez továbbra is magas, és hosszú távon fenntarthatatlan. Ráadásul az előrejelzés szerint 2028-ra újra elérheti a 80%-ot.

Forrás: IMF

Szintén aggodalomra adhat okot, hogy a folyó fizetési mérleg (Export - Import különbsége) hiánya a becslések szerint a GDP mintegy 8 százalékára emelkedett a gyengébb kereskedelmi feltételek és az import volumenének növekedése miatt.

Amint azt a régió néhány más - demokratikus és autoriter - kormánya a saját bőrén tapasztalhatta meg, az állandó költségvetési csúszás a legbiztosabb módja a politikai ellenőrzés elvesztésének.

Ráadásul a latin-amerikai diktatúrák, például Venezuela, Nicaragua és Kuba szomorú tapasztalatai nem támasztják alá azt az elképzelést, hogy a tekintélyelvű kormányok jobban tudják irányítani a gazdaságukat - éppen ellenkezőleg.

Bukelének tehát rendbe kell tennie a költségvetést, és kiszámítható üzleti környezetet kell kínálnia a vállalatok és a családok számára, ha valóban meg akarja valósítani szingapúri utópiáját. Ellenkező esetben azt kockáztatja, hogy úgy jár, mint sok más autoriter vezető a régióban: erős, talán még csodálják is, de nem képes jelentősen javítani a népe gazdasági kilátásain.

Szemlézte: Czájder Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon