Ötven évvel ezelőtt történt, hogy Chilében Augusto Pinochet egy katonai puccs során magához ragadta a hatalmat, ezzel egy időben pedig az ország demokratikusan megválasztott elnöke, Salvador Allende öngyilkosságot követett el. A dél-amerikai államban mind a mai napig a katonai diktatúra idején elfogadott alkotmány van érvényben, és úgy tűnik, hogy még egy ideig érvényben is marad, hiszen a chileiek 2023. december 17-én ismét elutasították az alkotmánymódosítási kezdeményezést.
2021-ben a baloldali Gabriel Boric nyerte meg a chilei választásokat és ezzel az ország történelmének legfiatalabb elnökévé vált. A horvát származású politikus feltett szándéka az volt, hogy új alkotmányt ajándékoz Chilének, terve azonban a 2022. szeptember 4-i népszavazás során meghiúsult, továbbá, mint ahogy azt már korábban említettük, a chileiek 2023. december 17-én is nemet mondtak az alkotmánymódosításra.
Jóllehet az 1973 és 1990 közti katonai diktatúra időszakában számos kegyetlenséget követtek el a civil lakossággal szemben, sokan mégis Augusto Pinochet neoliberális, kapitalista reformjainak tulajdonítják az ország gazdasági felemelkedését, ezért a diktátor megítélése megosztja a társadalmat.
Az érvényben lévő 1980-as alkotmány meglehetősen szabadpiacpárti, védelmezi a neoliberális gazdaságpolitikát. Az ország régiós viszonylatban gazdagnak számít, ám a jövedelem és a vagyon eloszlása még ma is meglehetősen egyenlőtlen, ezért a különböző politikai oldalak más és másképpen viszonyulnak az alkotmányhoz, illetve az ország gazdaság- és szociálpolitikájához.
A gazdasági dimenzió azonban nem az egyetlen tényező, amely megosztja a chilei társadalmat. Ahogyan arra a Reuters is utal, az első, 2022. szeptember 4-i alkotmánymódosítási kísérletet a baloldal dominálta és ez leképeződött a megszövegezésben is. Olyan témák kerültek előtérbe, mint a bennszülöttek helyzete, a környezetvédelem, illetve a gender jogok. Végül a 2022-es progresszív alkotmánymódosítást a chileiek a szavazatok 62 százalékával elutasították. A 2023. december 17-én népszavazásra bocsátott alkotmánytervezet szövegét viszont már a baloldali erők nem tartották megfelelőnek, ugyanis azt még a Pinochet-korszak 1980-as alkotmányánál is konzervatívabbnak és piacpártibbnak találták, nem beszélve annak viszonyáról az abortuszhoz és a bevándorláshoz. A 2023-as konzervatív alkotmánytervezetet - progresszív elődjéhez hasonlóan - elutasították a szavazatok mintegy 56 százalékával. A baloldal ez utóbbi népszavazásra úgy tekintett, mint a rossz és a még rosszabb közti választásra, azaz végső soron inkább a katonai diktatúra idején bevezetett alkotmány mellett döntöttek.
A Chilében zajló eseményekből több tanulságot is leszűrhetünk. Először is,
ha egy nemzet valóban annyira megosztott, polarizált, mint jelenleg Chile, akkor érdemes lehet az új alkotmány bevezetésénél elsősorban a közös minimumot figyelembe venni és megszövegezni,
ahelyett, hogy mindenki a saját politikai programját helyezi előtérbe alkotmányjogi szinten. Később persze konszenzusos alapon minden további nélkül lehetne még módosításokat végrehajtani. Ily módon Chile is megszabadulhatna a diktátor alkotmányától, a fennmaradó szövegrészeket pedig esetleg törvények formájában lehetne átmenteni, majd később megegyezés szerint, vagy kellő népi felhatalmazás útján módosítani.
Természetesen, ahogy utaltunk is rá, a jogalkotás az alkotmányok merevségétől függetlenül nagyban függ a politikai akarattól. Amíg a chileiek egy része a progresszív ideológia kizárólagosságát hirdeti, a másik pedig Augusto Pinochet tábornokot akarja fehérre mosni, addig nehéz lesz megegyezni, azonban valóban elmondható, hogy egyes történelmi alakokat csupán árnyaltabb módon lehet megítélni. Lehet, hogy Pinochet hozzájárult Chile gazdasági emelkedéséhez, ám ettől még felelős számos civil meggyilkolásáért.
Szemlézte: Zámbori Jonatán
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
