Igencsak meglepő dolog történt a háború harmadik évében. Az ukrán szárazföldi erők betörtek az oroszországi Kurszk régióba. Ezen eseménysorozat már csak azért is tűnik érdekesnek, mivel ekkora ukrán katonai műveletre még nem került sor Oroszország területén. Kérdés természetesen, hogy hogyan tudtak az ukrán erők több 10 kilométert haladni a határtól néhány napon belül; illetve, hogy melyek is ezzel a vakmerő manőverrel Kijev céljai. Cikkünkben megpróbálunk választ adni a jelenlegi művelet sikerének okaira és annak háborúra gyakorolt lehetséges hatásaira is.

2024 nyarára mintha érvényesülni látszana a papírforma, ugyanis az orosz haderő egyre több sikert ért el a Donbasszban. Egészen pontosan Avdiivka februári elestét követően az oroszoknak sikerült kisebb áttörésekkel nyugati irányba haladni az orosz jog szerint “önkéntesen csatlakozó” (annektált) Donyeck megyében. Ukrajna emiatt nehéz helyzetbe került, ugyanis a korábban rendkívül jól kiépített védelmi rendszerek első vonalát az oroszok áttörték. Habár a védvonalak elvesztése mellett sokkal nagyobb aggodalomra adott okot a megfelelően képzett (és pihentetett) katonák hiánya.

Kijev számára égető kérdés lett a megfelelő védelem kiépítése. Ugyanis az oroszok felőrlő stratégiája egyáltalán nem kedvez a kisebb erőforrásokkal rendelkező, védekező ukránoknak.

Részben ezért is tűnhetett első látásra értelmetlen lépésnek az ukránok kurszki támadása. Hiszen ezzel nyitottak egy újabb frontot, amelynek köszönhetően a közel 1100 km hosszú arcvonalon még jobban el kellett osztani a katonai egységeket. Egy ilyen gyors műveletre ráadásul a tapasztalt egységek átcsoportosítására is szükség lehetett.

Kijev alapvetően két okból gondolhatta, hogy sikeres lehet a művelet: az egyik a meglepetés erejével bíró támadás, a másik (ami a fő cél) pedig az oroszok nemzetközi presztízsének további gyengítése.

Vagyis kijelenthető, hogy az ukránok leginkább az oroszok katonai hírnevét akarták még inkább erodálni, megalázni. Ezzel pedig elősegíteni, hogy Moszkva még több dandárt vezényeljen át a donyecki frontról az “anyaország védelmére”. Gondoljunk csak bele, az oroszoknak mindig is a katonai képességeik voltak a leginkább meghatározóak a nemzetközi politikában. Mondhatni, mai napig ez maradt Moszkva egyetlen meghatározó ütőkártyája (az energetika mellett). A nukleáris képességei még a mai napig paritásban vannak a nyugati “hard power-rel”. Kijev pedig egy vakmerő bravúrral vonult be Kurszk régiójába, megalázva ezzel az oroszokat.

❗️ Russian Z-channels report that the AFU has taken control of the Suja gas metering station in Kursk Region

This station is an important border facility for the transportation of Russian gas to Europe.

There is no official confirmation of this information yet. pic.twitter.com/RkmAC8XWcs

— NEXTA (@nexta_tv) August 7, 2024

Vannak elemzések, amelyek más okokkal magyarázzák az ukránok motivációit. Ilyen lehetett például az orosz fosszilis energia export megzavarása. Tehát, hogy az európai nemzetállamok még inkább elforduljanak az orosz import gondolatától, méghozzá a megbízhatatlanság és a háború miatti árváltozások miatt. Nyilvánvalóan az orosz kőolaj és gáz körüli bizonytalanságot az Ukrajnán áthaladó csövekkel szembeni szabotázs akciókkal is lehet fokozni. Itt azonban nem erről volt szó, hanem hogy a kurszki támadással sikeresen elfoglalták Szudzsa városát az ukránok, amely mondhatni az utolsó oroszországi gázelosztó központ. A gázszivattyú-állomás birtoklásával pedig az ukránok a gázvezetékek (infrastruktúra) rombolása nélkül is komolyan képesek a közép-európai államokra “nyomást” gyakorolni. Például, hogy a magyarok, osztrákok, németek vagy éppen a szlovákok hagyjanak fel oroszországi kapcsolataikkal. Habár ez egy kétélű fegyver. Már a kurszki támadás elején megnőtt a gáz és kőolaj ára (igaz, a nyári meleg és a tárolók töltöttsége miatt kevésbé).

A folyamat részben bővíti az oroszok háborús költségvetését is, hiszen a nemzetközi piaci árak növekedésével megnőnek Moszkva export bevételei.

Azonban az orosz export lehetséges elzárásával nemcsak a piaci árak változnának meg, hanem az Ukrajnán áthaladó tranzitdíjak is. Ezen bevételek kiesésével az ukránok további erőforrásoktól esnének el, amely nem volna egy szerencsés fejlemény a már több, mint két éve tartó háborúban.

Egy másik okfejtés pedig arról értekezik, hogy az ukránok ezzel a támadással sokkal inkább a Nyugatnak üzentek. Azt akarták, hogy az ottani választópolgárok (főleg az amerikaiak) láthassanak valami nagynak tűnő ukrán hadműveletet, valami sikert. Ez szükségszerűnek is tűnhet, mivel egyes elemzések szerint Donald Trump inkább a közel-keleti válságokra figyelne.

A művelet hosszútávú hatásai a háborúra azonban még kérdésesek. Ugyanis, ha Ukrajna több erőforrást égetett el a művelet során, mint amit nyer vele, akkor kijelenthető, hogy nem érte meg az ellentámadás. Ilyen lehet például az egyik gyakori okfejtés, vagyis az orosz mozgósítás elrendelése. Sőt, a korábbi, az oroszországi infrastruktúrát érintő ukrán drón támadások pont elősegítették az orosz önkéntesek számának növekedését. Vagyis az eddigi trendeknek megfelelően várható, hogy több orosz fog jelentkezni önkéntesnek. Itt azonban fontos hozzátenni, hogy

Moszkvának jelentős mozgósításra lenne szüksége, hogy ne csak “visszaszerezze” az ukránok által megszállt területeket, hanem egy ellentámadás keretében a Szumi régiót is veszélyeztesse.

Ehhez azonban komoly orosz átcsoportosításokra (és mozgósításra) volna szükség, megfelelő tervezéssel karöltve, amely a korábbi harkivi támadásnál például egyáltalán nem volt meg.

Annyi biztosan kijelenthető, hogy Oroszország egyáltalán nem olyan erős, mint azt 2022 előtt mindenki gondolta. Ukrajna néhány nap alatt annyit ment előre a kurszki régióban, mint az oroszok csaknem három hónap alatt a Donbasszban. Azonban a két fél közötti erőfölény még mindig égbekiáltó. Egy rosszul eltervezett támadás az orosz presztízs ellen könnyen előidézhet olyan eseményeket, amelyek tovább ronthatják az így is védekezésre kényszerülő ukránok helyzetét a Donyeck régióban.

Írta: Szabó Bence

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon