Ahogy már korábban is írtunk róla, Hszi Csinping újraválasztásával a Kínai Kommunista Párt, valamint a Kínai Népköztársaság további centralizációval néz szembe a következő években. A hatalom összpontosulásával a kínai rendszer egyre zártabbá válik, ami kifejezetten megnehezíti, hogy a nyugati elemzők feltárják Kína külpolitikai döntéshozatalának működését. A harmadik Hszi-ciklusban való Kína-kutatás nehézségeiről és az információáramlás korlátairól, valamint a kínai politikai elittel kapcsolatos rendelkezésre álló információkról Odd Arne Westad, a Yale Egyetem történelemprofesszora, valamint a The Cold War: A World History című könyv szerzője írt a Foreign Affairs hasábjain.

Hasonlóan az egykori Szovjetunióhoz, a mai Kína döntéshozatali mechanizmusa is jellemezhető Winston Churchill ismerté vált megállapításával: „egy olyan talány, amely egy rejtély mélyén titokzatosságba burkolózik.” Amint a Kínai Kommunista Párt a Mao-éra alatti autoriter berendezkedést próbálja újjászervezni, a nyugati kutatók számára egyre nehezebbé válik a pekingi döntések hátterének megismerése. Ez azonban nem csupán módszertani hibákhoz, de akár komoly félreértésekhez is vezethet.

Ahogy a legtöbb autoriter rendszerben, a Népköztársaság esetében is fontos kijelenteni, hogy a külpolitika a belső érdekeket és célokat szolgálja.

Westad szerint Hszi meggyőződése, hogy a központosított döntéshozatal előnyt élvez a demokráciával szemben, hiszen a hatalom gyengesége belpolitikai káoszra adhat lehetőséget, ami hátráltatja a kínai érdekérvényesítést külföldön.

A centralizációt azonban nem feltétlenül ellenzi a pártfőtitkár környezete, valamint a kínai társadalom.

Bár a „korrupcióellenes” kampány – amelyet egyes szakértők a politikai ellenfelekkel való leszámolás eszközeként értékelnek - sokak számára szimpatikus lépés volt, a Covid-19 járvány kezelése egyértelműsítette a hatalom összpontosulásának szintjét, valamint hogy ez milyen mértékben szivárgott be a társadalom alsóbb rétegeibe.

A politikai pluralizmus teljes hiányának következtében Hszi tehát korlátlan hatalommal rendelkezik, így az alacsonyabb szinteken elhelyezkedő párttagok egyetlen dolga, hogy engedelmeskedjenek a vezetés parancsainak. Ez azonban a Kommunista Párton belül a Hszit megelőző negyven évben nem volt jellemző. A Mao-korszak után a kínai pártfőtitkárok – Westad szerint – igyekezték diverzifikálni az átlag kínai állampolgárral való kapcsolatteremtés módjait, ami növelte a Párt legitimitását is. Ezzel párhuzamosan a politikaelmélettel foglalkozó szakértők igyekeztek a Kommunista Pártnak egy korlátozottabb és jobban körülhatárolt szerepet adni a rendszerben, miközben helyi szinteken kísérleteztek a politikai részvétel növelésével kisebb választásokon keresztül.

Ez Hszi Csin-ping 2012-es hatalomra jutását követően teljesen átalakult. Ezt jól mutatja, hogy az egyes állami döntéstámogató és döntéshozó szervek már nem a Kínai Népköztársaság nevét viselik, hanem a Kínai Kommunista Pártét. A KKP térnyerése leginkább nemzetbiztonsági ügyekben nyilvánul meg, amit a Központi Nemzetbiztonsági Bizottság tevékenysége is demonstrál, amelynek összetétele néhány kulcsszereplőn kívül titkos. Ezesetben a centralizáció olyannyira megerősödött, hogy az egyes javaslatok sokszor egyenesen Hszi asztalára kerülnek a Politbüro helyett.

A KKP Nemzetbiztonsági Bizottsága kifejezetten átfogó feladatokat lát el, van nukleáris és kiberbiztonsággal foglalkozó munkacsoportja is. A kínai biztonságfelfogás két legfontosabb és legújabb területe azonban - Westad szerint – az ideológia-, valamint az identitás-biztonság. Előbbi főként a poszt-szovjet térségben bekövetkezett színes forradalmakat kívánja megelőzni, míg utóbbi a KKP pozitív megítélésének belső és külföldi terjesztésére fókuszál.

Ez a biztonságfelfogás korrelál Hszi Csin-ping fenyegetettség-percepciójával, ami egyértelmű ösztönzője a kínai nemzetbiztonsági döntéshozatalnak.

Westad véleménye szerint tehát Hszi álláspontja leginkább a vörös könyvecske egyik idézetével írható le: „’Vagy a keleti szél nyomja el a nyugatit, vagy a nyugati szél a keletit.’ Szerintem a jelenlegi helyzetre az jellemző, hogy a keleti szél elnyomja a nyugati szelet, más szóval, a szocializmus erői döntő fölénybe kerültek az imperializmus erőivel szemben.” A kínai pártfőtitkárnak azonban „meteorológusok seregére van szüksége, hogy megmondják, melyik irányból is fúj az a bizonyos szél.”

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon