2023. május 9-én a vártnál több, a posztszovjet térségből érkező államfő tette tiszteletét a moszkvai Vörös téren rendezett katonai parádén. Április utolsó heteiben még senki nem számított arra, hogy magas rangú külföldi vendégek is részt vesznek a 2022-es Ukrajna elleni invázió után az orosz állami propaganda által kihasznált eseményen, azonban Kirgizisztántól Türkmenisztánig számos közép-ázsiai vezető döntött – többé-kevésbé kényszerből – a megjelenés mellett. Temur Umarov, a Carnegie Endowment for International Peace Oroszország-Eurázsia Központjának kutatója szerint a közép-ázsiai országok államfőinek magatartása rámutat ezen államok külpolitikájának kihívásaira.

Május 9-e Oroszország, valamint a posztszojvet térség államainak egyik legnagyobb állami ünnepe, amely a Szovjetunió náci Németország felett aratott második világháborús győzelméről hivatott megemlékezni. Ezen a napon általában nagyszabású katonai parádét rendeznek a moszkvai Vörös téren, amely szimbolikusan a Föderáció erejét és nagyhatalmi pozícióját demonstrálja a hazai közvélemény, illetve a nemzetközi közösség felé. Idén azonban – a kirgiz elnök, Szadir Japarov látogatásán kívül – nem tervezte sem a Kreml, sem az egyéb Közép-Ázsiai országok, hogy államfőik Moszkvába menjenek május 9-e alkalmából.

Umarov szerint a szokás azt diktálja, hogy a közép-ázsiai vezetők saját fővárosukban ünnepeljék a győzelem napját. Ennek a többi között az az oka, hogy

a posztszovjet térség középhatalmainak államiságának megerősítéséhez azok államfői minden alkalmat megragadnak, ezzel megőrizve saját rezsimjük stabilitását. Ez azonban korábban sem zárta ki, hogy az elnökök a moszkvai parádén is részt vegyenek.

Az ukrajnai invázió azonban – csak úgy, mint a nemzetközi kapcsolatok számos más aspektusára – erre is hatást gyakorolt. Tekintve, hogy az elhúzódó háború a moszkvai rezsimet is annak stabilitását fenyegető, érzékeny szituációba sodorta, a Kreml számára a május 9-i ünnep kiváló lehetőséget adhat a rezsimbiztonság megerősítésére. Ezt mutatja Putyin elnök beszéde is, aki az eddig ismert narratívákat felhasználva a nácik és a ruszofóbia ellen folytatott védekező háborúként aposztrofálta az inváziót.

Mivel ezen narratívák jelenlétének megerősödése megnehezítheti a közép-ázsiai országok „el nem kötelezettségének” bizonyítását, ezért eleinte sem a Kreml, sem maguk a vezetők nem számoltak a részvétellel: Peszkov szóvivő már korábban bejelentette, hogy nem várnak különleges vendégeket az eseményre, csupán Japarovot.

Ezzel szemben néhány nappal a parádé előtt Putyin személyes telefonhívás keretében invitálta meg a posztszovjet térség országainak elnökeit, amelynek következtében a látogatás megtagadása „nem csupán nehézkessé, de veszélyessé is vált.”

Umarov szerint ez is mutatja, hogy a közép-ázsiai posztszovjet államok által gyakorolt többirányú diplomácia milyen akadályokba ütközik az invázió kezdete óta. Február 24-ét követően ez azt jelentette, hogy bár a térség országai nem ismerték el az ukrán megyék annexióját, a putyini rezsimet sem kritizálták nyíltan. Ezzel párhuzamosan azonban számos szankciók betartásával kapcsolatos tanácsadó nyugati delegációt fogadtak, amelyek egyértelművé tették, hogy azok figyelmen kívül hagyása másodlagos retorziós intézkedésekhez vezethet.

Ennek értelmében Umarov úgy látja, hogy az államfők parádén való részvétele leginkább abból a tényből fakadt, hogy a Nyugat attitűdjei kiszámíthatók, míg Moszkváé megjósolhatatlanok, így a visszautasításnak beláthatatlan következményei is lehettek volna.

Ezt megerősíti, hogy az inváziónak nem csupán negatív hatásai voltak a posztszovjet államokra nézve. A nyugati cégek Oroszországból való kivonulása, valamint Moszkva izolált diplomáciai helyzete elősegítette a térség államainak profitszerzését, ami megmutatkozik az itt elhelyezett orosz megtakarítások mennyiségének növekedésében is. Ezzel párhuzamosan mind a Nyugat, mind Oroszország számára felértékelődött a közép-ázsiai befolyásszerzés, ami kedvező tárgyalási pozícióba juttatja a posztszovjet államfőket.

Összefoglalva tehát az ukrajnai invázió lényegében befolyásolta a közép-ázsiai országok balanszírozó politikájának lehetőségeit, ami kihatással volt az államfők május 9-i katonai parádén való részvételének kérdésére is.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon