Minden eddiginél nagyobb méreteket öltött a globális lítium-kereslet, becslések alapján pedig 2030-ra akár meg is ötszöröződhet. Bolívia, mint a világ legnagyobb lítium-tartalékának tulajdonosa – olykor versenyt futva az idővel – próbálja kinyerni a mára már szinte „létfontosságú” alkálifémet, azonban ennek a folyamatnak nemcsak politikai, hanem technológiai akadályai is vannak. A latin-amerikai ország helyzetéről, illetve jövőbeli kilátásairól Ivan Castano számol be a Wall Street Journal hasábjain.

A Salar de Uyuni a világ legnagyobb kiterjedésű és legmagasabban fekvő sómezeje. A 3900 négyzetmétert kitevő sósivatag Bolívia elsődleges lítiumforrása, mely mára már szinte „létfontosságúvá” vált, elsősorban az EV akkumulátorok gyártásánál. Az ország gazdaságának gyarapodásához a lítiumon kívül mindezidáig a földgáz járul hozzá javarészt, azonban az ipar fellendülésével az alkálifém szerepe is felértékelődött.

A lítiumkinyerésért eddig a hazai kezekben lévő YLB vállalat felelt, amely jelenleg is a kiaknázás fellendítéséért dolgozik: 2023 második felére a hozamot 15.000 tonnára szeretnék emelni, mindezt pedig egy ezidáig alig tesztelt technológiával, amely direkt történő lítiumkivonással lítium-karbonátot állít elő, amely a már említett EV akkumulátorok egyik szerves részét képzi.

A még kísérlet alatt álló technológia sikere is kérdéses, hiszen egyelőre a pontos metodika is kidolgozás alatt áll, a hozam növelése pedig nem garantált.

Ha viszont mégis sikerül megvalósítani a terveket, Bolívia jóval nagyobb sebességgel tudna lítiumot „bányászni”, mint az ún. lítium-háromszög” másik két tagja: Argentína és Chile (e két ország nemcsak fejlettebb technológiával rendelkezik, hanem gazdaságilag is Bolívia előtt járnak), akik egyébként hárman együtt a világ lítiumkészletének 75%-át birtokolják.

A helyzet orvoslására Kína is megoldást javasolt, amelynek alapjául egy egymilliárd dolláros megállapodás áll három kínai cég között, melyek idővel biztosítanák a lehetőséget arra, hogy Bolívia olyan óriásoknak is – mint akár a Tesla vagy a Ford – közvetlenül EV akkumulátorokat gyártson.

A feldobott lehetőség következtében a bolíviai lítiumlelőhelyek sorsa gyakorlatilag Luis Arce kormánya, valamint két kínai cég, a CATL és BRUNP, illetve az azokkal rivális CMOC-tól függ. Az eredeti megegyezés alapján már a kezdeti szakaszban 50.000 tonna alkálifémet nyernének ki az uyuni sósíkságokból, mely 2028-ra elérné az akár 100.000 tonnát is. A végső cél pedig az önálló elemexport elérése lenne.

Szakértők szerint Bolíviának hosszú utat kell bejárnia egy kompetitív ipar kiépítéséhez, melyhez nem elég az ígért egymilliárd dollárnyi kezdőtőke: mindehhez, illetve ahhoz, hogy Bolíviára felfigyeljenek a globális piacon, legalább a már említett összeg ötszöröse kell.

A versenyképesség eléréséhez a kormánynak is szerepet kell vállalnia, elsősorban a kinyerést fellendítő óriássokkal való engedélyek és egyezségek terén – teszik hozzá a szakértők. Ez azonban különösen nehéz feladat lesz, hiszen a jelenlegi bolíviai jogszabályok értelmében a tartalékok kiaknázása kizárólag hazai vállalatok által történhet. A törvénymódosítás sem járható út, mivel az a civil társadalom elégedetlenségét vonná maga után.

Azonban ha Bolíviának mégis sikerülne az elvártnak megfelelően fellendítenie lítiumiparát, az ország GDP-je is megnövekedne.

Az utóbbi időszakban a lítium ára csökkenő tendenciát mutatott, mivel az Észak-Ázsiába (vagyis főleg Kínába, Japánba és Dél-Koreába) irányuló export felére csökkent. Az árak alakulásában azonban még az USA-nak, Kanadának és Ausztráliának is nagy szerepe lesz, az egyre inkább terjeszkedő kinyerési projektek miatt.

Bárhogyan is alakul a bolíviai helyzet, az minden bizonnyal elmondható, hogy a lítiumkereslet az esetenkénti ingadozás ellenére töretlen lesz, hiszen ha az autóiparban nem is, a számítógépek, illetve az okostelefonok gyártásánál mindenféleképpen elengedhetetlen komponens lesz a továbbiakban is.

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon