A Kínai Népköztársaság 7,2%-kal növeli katonai költségvetését - jelentette be március elején a kínai parlament. Az új fegyverkezési verseny felgyorsulását jelzi ez a döntés, de Edward Luttak katonai szakértő UnHerd-en megjelent cikke szerint sem Amerika, sem Kína nem kész egy igazi fegyverkezési versenyre.

Úgy tűnik, Kína a gazdasági növekedésétől függetlenül is növeli a katonai költségvetését. Miközben a gazdaság várhatóan csak 5%-kal fog növekedni, a 7,2%-os katonai költségvetés-növelési előirányzat ezt felülmúlja. Így egyértelmű, hogy Kína már nemcsak „ad” hadseregének a gazdasági növekedés gyümölcseiből, hanem a haderőfejlesztés egy önálló cél. Kell is a pénz, hiszen az amerikai-kínai vetélkedés soha nem látott mértékre hágott. Lehetséges, hogy a kínaiak végül oldalt választanak az ukrán háborúban is, az orosz hadseregnek fegyvert szállítva. Tajvan körül is egyre agresszívabbak, és számos új fegyverrendszert készülnek rendszerbe állítani.

Ettől függetlenül az ország komoly gyengeségekkel indul a világhatalmi versengésben. Az egyik ilyen sebezhetőség a demográfiai krízis.

Egyre kevesebb és kevesebb katonai szolgálatra alkalmas kínai állampolgár lép be a felnőttkorba. Az emberanyagra pedig igencsak szükség van: hatalmas, sok szakaszon vitatott határokat és a nyugati területek etnikai feszültségekkel terhelt régióit kell ellenőrizni. Egyelőre a „Népi Felszabadító Hadsereg” csak töredék részét használja ki a katonakorú generációnak a maga alig 1 milliós létszámával, de a jövőbeli sürgető bővítést egyre zsugorodó populációs bázisból kell megoldani, ami megterheli majd a munkaképes népességet és a társadalmi kapcsolatokat is.

A demográfiai csökkenés miatt a magas képzettséget igénylő területekre is egyre nehezebb toboroznia a kínai haderőnek.

Az egyre jobban élő kínai társadalomban nem igazán vonzó terület a magasan képzett mérnökök és technológiai szakemberek számára a haderő.

Ez a lassuló gazdasággal változhat, de Edward Luttak felhívja a figyelmet: a kínai társadalomban hagyományosan a legkisebb presztízse a katonai pozícióknak van. Ilyen módon kulturális korlátok is nehezíthetik a haderő fejlesztését.

Míg Kínában az emberanyag korlátai szabnak határt a hadsereg további bővülésének, Amerika másféle problémákkal küzd.

Az ottani haderő ugyanis rogyadozik a túlságosan gyors és nem kellően átgondolt technológiai fejlesztések súlya alatt.

Miközben a 20. század első fele óta sarokpontja az amerikai katonai erőnek az innovációs fölény, a legutóbbi fegyverrendszerek már szükségtelenül bonyolultak, drágák és ezért nehezen gyárthatók tömegesen. Jelenleg is hat, komplexebbnél komplexebb légiharc-rakéta áll fejlesztés alatt, miközben az alapvető ilyen eszközök nem változtak az öbölháború óta. Ezenkívül ott vannak az új nukleáris rakéta-hordozó tengeralattjárók, az új repülőgép-hordozók és az atomarzenál teljes megújításának problémája. Ezek mind-mind technológiai újításokkal telezsúfolt rendszerek. Az atom-tengeralattjárók jelenlegi állás szerint túl későn készülhetnek el és lehetnek hónapok, amikor a régiek kivonása és az újak hiánya miatt Amerika tengeri atom-ütőereje jelentősen csökkenhet. A repülőgép-hordozók közül az első hosszú évek – 2017-es rendszerbe állása – óta küzd folyamatos konstrukciós hibával és megbízhatatlan, túl gyorsan rendszerbe állított berendezésekkel. Az atom-tengeralattjárókon kívüli atomarzenálnak pedig egyszerűen nincs is még átfogó megújítási terve, és számos ballisztikus rakétát a kínai, sőt indiai fegyverek is felülmúlnak hatótávolságban. Az amerikai szakértők el is ismerték, hogy jelenleg Oroszország rendelkezik a legerősebb atomarzenállal a világon – pedig GDP-je és katonai költségvetése töredéke az amerikainak, miközben rogyadozik az ukrajnai háború csapásai alatt is.

The head of US intelligence has recognized the superiority of the Russian nuclear arsenal over the United States https://t.co/TZVrNXefPd

— The Eastern Herald (@EasternHerald) March 9, 2023

Az óriási amerikai katonai költségvetés így láthatóan nem jelent behozhatatlan fölényt, amíg Amerika egyszerűen nem tudja racionalizálni a katonai fejlesztési programjait.

Kína és Amerika tehát hatalmas versenyben vannak, de kulcsfontosságú problémákkal is küzdenek potenciáljuk kihasználása terén. Mindkét országnak komoly reformokat kell végrehajtania különféle területeken. Fontos figyelni, hogy hol indul el először ez a folyamat, s milyen hatásai lesznek ennek mai világunk gazdasági-társadalmi rendszereire. Kína a migrációs politikáján, demográfiai szabályozásain dolgozhat, Amerika pedig innovációs rendszerének racionalizálásán. Mindkettőnek direkt hatása lehet akár Közép-Európában is.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon