Az orosz-ukrán konfliktus eszkalációja, valamint a globális gazdasági visszaesés és az energiakrízis miatt az európai politikában előtérbe került a megújuló energiaforrások problémája. Mivel ezek bevezetése eltérően érintheti a különböző rétegeket, a társadalmi igazságosság és a demokratikus hagyományok tisztelete is szorosan összefügg az európai zöldpolitika legaktuálisabb kérdéseivel. A megújuló energiaforrásokra való áttérés társadalmi és politikai körülményeit Richard Youngs (Carnegie Endowment for International Peace) és Namita Kambli (E3G) elemezték.

Az Európai Uniónak az elmúlt évben számos válsággal kellett szembenéznie: a 2021-ben indult energiaár növekedés, az orosz-ukrán háború eseményei, valamint az amerikai-kínai viszony feszültsége és a folyamatosan súlyosbodó klímavészhelyzet mind nehéz helyzetbe sodorta a kontinens országait. Tekintve, hogy

ezen válságok együtt állnak fenn, és súlyosbítják egymás emberiség jövőjére gyakorolt hatásait, a jelenlegi helyzetet – Lawrence, Janzwood, és Homer-Dixon definíciója alapján – polikrízisnek nevezhetjük.

Ennek következtében – az egyes elemek kölcsönhatásai miatt – a negatív hatások a zöldpolitikában is jelentkeznek, így kialakulhatott a Youngs-Kambli szerzőpáros által vizionált trilemma. Az európai kormányoknak politikájuk kialakítása során figyelembe kell venniük mind a kitűzött klímacélokat, mind a társadalmi igazságosság kérdéseit, amelyek összeegyeztetését tovább nehezíti a demokratikus hagyományok tiszteletének igénye.
A polikrízis Európát törékeny állapotban érte, hiszen 2020-2021-ben a kontinens államainak komoly egészségügyi- és gazdasági kockázatokat kellett kezelnie a Covid-19-járvány következtében. Már a koronavírus válság során is megjelentek a társadalmi igazságtalanságok okozta problémák, azonban az energiaárak növekedésével ezek súlyosbodtak. Ezzel párhuzamosan

az európai döntéshozók céljává a megélhetési költségek csökkentése vált, hiszen csak így előzhető meg az általános elégedetlenség.

Youngs és Kambli szerint ezen trendek leginkább a populista pártoknak kedveztek, hiszen ezáltal a társadalmi igazságtalanságok által érintettek képviselőinek mutatkozva érhetnek el népszerűséget. Ezen erők nézőpontja szerint a döntéshozóknak választaniuk kell a klímaváltozás elleni küzdelem és a megélhetési válság kezelése között, így ellenzik az Európai Zöld Megállapodás implementációját.

Mindeközben az EU az utóbbi időben nehezen találta meg azon eszközöket, amelyekkel feloldhatná a szerzők által vázolt trilemmát. Például az Unió „Fit for 55” jogszabálycsomagja keretében létrehozta a Social Climate Fund alapot, amely a megélhetési válságnak rendkívül kitett háztartások és kisvállalkozások helyzetét igyekszik segíteni. Ez a program elméletben 2026-ban kezdődne, 86,7 milliárd eurós forrással, amely kisebb, mint a korábban tervezett. Annak ellenére, hogy a programmal kapcsolatos információk nagy része még nem nyilvános, már sok kritikát kapott, hiszen hozzá van kötve a kibocsátási kvóták kereskedelmi rendszeréhez. Emellett az allokált források csupán töredékét teszik ki annak a pénzmennyiségnek, amit a tagállamok fosszilis energiaforrásokra költöttek a válság hatásainak mérséklése miatt. Youngs és Kambli véleménye szerint

a kormányoknak nem szabad a társadalmi méltányosság és a klímaválság elleni küzdelem feszültségeit zéró összegű játszmaként felfogniuk, hiszen ezen célok a megfelelő politikával összeegyeztethetők.

Ezt mutatja a zöld átalakulás támogatottsága a More in Common felmérésében, hiszen az energiakrízis által ugyancsak érintett Németországban is például 70% áll a klímavédelem mellett.

A zöld átmenet támogatottsága 3 uniós országban, valamint az Egyesült Királyságban a More in Common felmérése alapján

A szerzők a megoldást a civil társadalom klímavédelembe, valamint a szociális méltányosság kialakításába való bevonásában látják. Ez nem csupán a trilemma említett két ágát mentesítheti a problémáktól, de a demokratikus hagyományokat is erősítheti. Rövidtávon például lehetőséget adhat erre, ha az Unió a klímaváltozásra vonatkozó állami tervekkel kapcsolatos jelentésekben megköveteli, hogy ne csupán a résztvevő szervezetekről szolgáltassanak információt, de a részvétel minőségéről és idejéről is. Ezzel párhuzamosan pedig hosszú távon segítheti a civil társadalom zöldpolitikába való bevonását, amennyiben az Unió az allokált források egy részét civil javaslatok mentén fekteti be.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon