Csak az offenzív realizmus tudja visszafogni Kínát, ezért az Egyesült Államoknak új, realista stratégiát kell követnie az első számú hatalmi pozíciója megőrzésére - írja a National Interest szerzője.

Ionut Popescu, az amerikai National Interest magazin szerzője Kína terjeszkedéséről és az arra adható amerikai válaszokról ír cikkében. Popescu szerint a Biden-kormányzat Kína-politikája nem megfelelő, mert egy olyan liberális internacionalista szellemiséget képvisel, ami már nem találkozik a világrend realista fordulatával.

A szerző kifejti: kevés olyan téma maradt Amerikában, amiben manapság a két politikai oldal egyetért, de Kína globális terjeszkedésének korlátozása ezek közé tartozik.

A Biden-kormányzat nemrég adta ki Nemzetbiztonsági Stratégiáját, amely Kínát az egyetlen olyan vetélytársnak írja le, amelynek megvan a szándéka a világrend átalakítására, és ehhez egyre inkább megvannak a saját gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai eszközei is. Hasonlókat állított a Trump-kormányzat stratégiája is.

A két nagyhatalom versengését az amerikai elnökök "offenzív realista" szemüvegen keresztül tudják a legjobban értelmezni. E felfogás szerint egy "tragikus világban" élünk, amelyben folyamatos a harc a regionális és végül a globális hegemóniáért. Kína katonai építkezése és Oroszország ukrajnai inváziója is megerősítette ezt a szkeptikus világlátást.

Bidenék azonban bergadtak abba a liberális internacionalista szemléletbe, ami már nem alkalmas a mai világ realitásainak megértéséhez. Az amerikai elnök még mindig azt hangoztatja, hogy a két nagyhatalom együttműködhet globális problémák közös megoldásában, a hagyományos, intenzív geopolitikai konfliktusok erősítése helyett. A National Interest szerzője szerint

egy átfogó, offenzív realista nagystratégiára van szükség, ami mindent befolyásol a katonai kérdésektől a gazdasági, diplomáciai és energiaügyektől a technológiáig.

A szerző kifejti: hat alapelvet kell ehhez megfogalmazni.

Először is a riválisok számbavételét, és jelen helyzetben annak megállapítását, hogy az Egyesült Államokra leselkedő legnagyobb veszély egy másik hegemón felemelkedése, ami kikezdi a mostani egyeduralkodói helyzetét - amit azzal nyert el, hogy korábban elfojtotta a náci Németország, a birodalmi Japán, majd végül a Szovjetunió törekvéseit. Kína korlátozása közben pedig Amerikának meg kell erősítenie a hegemóniáját a nyugati világban, Kína és Oroszország ilyen irányú törekvéseivel szemben.

Egy másik alapelv az, hogy az ideológiai megközelítés helyett a geopolitikai és a geoökonómiai gondolkodásra kell összpontosítani. El kell felejteni az értékközvetítést, a demokráciaexportot - azok nem segítik, csak rontják a világhelyzet értékelését és a realista politika érvényesülését.

A harmadik alapelv az, hogy

az Egyesült Államoknak mindenekfölött biztosítania kell azt, hogy ő marad az első számú katonai nagyhatalom, Kínát maga mögött tartva.

Az, hogy Oroszország az ukrajnai háborúban bizonyította, hogy még Kelet-Európában sem tudja érvényesíteni hegemóniáját, az Egyesült Államoknak csak még könnyebbé teszi, hogy Kínára fókuszáljon - érvel a szerző.

A negyedik alapelv: a technológiai háború megnyerése és a gazdasági elszakadás Kínától. A jövő hatalmi kérdései a technológiák uralásán dőlnek el, ezért az Egyesült Államoknak magának képesnek kell lennie a stratégiailag fontos technológiák működtetésére és fejlesztésére, miközben meg kell kezdenie a Kínától való elszakadást, szakítva az eddigi globalizált világgazdaságon alapuló kölcsönös függéssel.

Az ötödik alapelv az amerikai energiahatalom kiépítése: egyrészt biztosítania kell saját forrásból a saját lakosság és gazdaság igényeinek kielégítését, másrészt pedig a saját energiaforrásokat fel kell használni a nemzetközi hatalom építésére - írja a National Interest szerzője.

A hatodik alapelv pedig az, hogy Amerikának pragmatikusan és realistán kell szövetségeket építenie - ezért át kell gondolnia az eddigi szövetségesi rendszerét is. Újra fókuszálnia kell Latin-Amerikára, ami alapeleme az Egyesült Államok regionális hegemóniájának. Erősíteni kell az angolszász országok formálódó szövetségét (AUKUS), valamint a Japánnal, Indiával és Ausztráliával alkotott négyes szövetséget is. A szerző azt ajánlja:

a megroppant liberális világrend intézményeinek védelme helyett az új, realista világrend új intézményeit kellene Amerikának építenie.

A szerző szerint a nagyhatalmi versengés beköszöntő korszaka több kihívással jár majd Amerika számára, mint a megnyert hidegháború utáni évtizedek kora. De az Egyesült Államok még mindig alkalmas Kína korlátok között tartására, és a következő évtizedekben is az első számú hatalom maradhat - ha a megfelelő, realista nagystratégiát választják.

Szemlézte: RG

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon