2022. november 21. 07:00 - Danube Institute

Ahol eldől az orosz-ukrán háború – Harc a Krím megközelítési útvonalaiért

November 11-én az orosz hadsereg feladta a Dnyeper jobb partján elhelyezkedő állásait Herszon tartományban, és visszavonult a folyó túlpartjára. Ezzel új hadszíntér nyílt meg az ukrán-orosz háborúban, ami akár a végjátékot is elhozhatja.

shutterstock_1895072698.jpg

Egy folyó mögé visszavonulni hagyományosan bölcs döntés a hadművészetben. Egy ilyen természetes akadály áttörése olyan erőfeszítést igényel, amelyet csak őrültek által vezetett, vagy hatalmas fölényben lévő hadseregek kísérelnek meg. Egy ilyen késhegyig menő, kiegyenlített küzdelemben az ukránok részéről egy ilyen műveletet megkezdeni nagyon kockázatosnak tűnik. Mégis

lehetséges, hogy Herszon feladása több kárt, mint hasznot hoz az oroszoknak.

Trent Trelenko logisztikai szakértő szerint a legnagyobb probléma az oroszok számára, hogy a terület feladásával kritikus veszteségeket szenvedtek el a hadműveleti mélységüket tekintve. Ez nagyjából az jelenti, hogy az ukránok éppen megfelelő távolságban vannak bizonyos területektől, amelyek most már elérhetőek számukra. Az elérhetőség itt nem azt jelenti, hogy ezekre a területekre be tudnak vonulni. Ugyanis ezek a pozíciók messzebb vannak. A Krím-félsziget Ukrajnához csatlakozó szakaszáról, a Perekopi-földszorosról van szó, s az Azovi-tengerről. Ezeket a területeket az ukránok most, a Dnyeper jobb partjának feladásával már könnyűszerrel elérik nagy hatótávolságú fegyvereikkel. Ami a tengeri célpontokat illeti, a Moszkva cirkálót is elsüllyesztő

Neptune rakétákkal támadhatják a Krímet keletről övező Azovi-tengert, a HIMARS precíziós rakétaindítóval pedig folyamatosan lőhetik az orosz szárazföldi csapatokat ellátó konvojokat a Perekopi-földszoroson, ahol az orosz ellátmányok nagy része áthalad.

Az oroszok képesek szállítani ezekre a területekre, azonban fegyvereket és ellátmányt nem tudnak itt raktározni. Ez korlátozza lehetőségeiket, és növeli a biztonságos Krímből a Dnyeperhez vezető, de most már sebezhető földszoros fontosságát.

A ukránok ráadásul nem csak az orosz hadsereg logisztikájának pusztításával, az ellátás lassításával és ritkításával tudnak kárt okozni. Több más probléma is van.

Egyrészt a kercsi híd elleni robbantás egy nagyon fontos stratégiai elemet iktatott ki: a hídon futó üzemanyag-szállításokat. Ezek lassulásával az oroszok nehezen tudnak a Krímbe üzemanyagot szállítani a légierejük számára. A légierejük hiányában pedig nem tudják támadni az ukrán rakéta-indítóállásokat, ami tovább fokozza az orosz hadsereg veszteségeit.

Mivel nem tudják támadni a rakéta-indítóállásokat, az ukránok szabadon garázdálkodhatnak. Ennek egyik hatása, hogy a szevasztopoli flotta sem tud kimozdulni igazán,

mert a bázis légvédelmi ernyője alatt vannak csak biztonságban igazán. Ha a flotta nem tud kihajózni, nem tudja fedezni a Krímbe tartó tankereket. Így az üzemanyaghiány csak nő.

A flotta esetében „ha”-t írtam, de úgy tűnik, hogy már elkezdődött a folyamat: egyre kevesebbet látják a kikötőn kívül az orosz hajókat.

Ha az oroszok nem tudnak mozdulni a kikötőkből, nem tudják fedezni a Krím felé hajózó tankereket sem – így pedig az üzemanyaghiány kritikussá válhat.

Ha az oroszokat igazán nehéz helyzetbe hozzák, az ukránok elkezdhetnek nyílt támadásokat is. Ott van például a Kinburn-földnyelv, amely a Dnyeper bal partjáról, a torkolat déli részéről nyúlik nyugat fele, erősen Mikolajiv városának megközelítési útvonalai elé. Ezt a háború első napjai óta oroszok tartják, és jobb parti jelenlétük megfelelően fedezte is a földnyelvet. Most azonban az ukrán hadsereg tűzvonalába került a félsziget, amelyen az úthálózat gyér, és meglehetősen távol van az orosz bázisoktól.

Ezzel az elsődleges probléma az, hogy ha ennek ellenére csapatokat küldenek a félszigetre, hogy az ukrán partraszállástól megóvják, akkor a tüzérség folyamatosan lőni fogja őket, a haderő pedig hiányzik majd máshonnan.

Ha pedig nem védik a Kinburn-földnyelvet, az ukránok áttörhetnek a félszigetre. Nagy támadást innen nem tudnak indítani – mögöttük a Dnyeper-torkolat, a félszigeten pedig az említett gyér úthálózat - de a különleges alakulataik megkeseríthetik az oroszok életét.

Egyelőre az oroszok a második megoldást választották, aminek meg is van az eredménye: máris ukrán csapatok tevékenykednek a területen Tom Cooper biztonságpolitikai szakértő szerint.


A légi támogatás hiánya, az ellátás leállása és a Kinburn-földnyelv felőli átkarolás hosszú távon megroppanthatja az orosz hadsereget a térségben. Ez pontosan az a manőverező hadviselés, amely, mint nyáron írtuk, képes az oroszok nyers tüzérségi fölényét egyensúlyozni.

Ha az oroszok a tél folyamán nem tudnak valamilyen más fronton eredményt elérni, például a már- már verduni abszurditást elérő bahmuti frontszakasz áttörésével, kénytelenek lehetnek újabb kulcsterületeket feladni.

Ha pedig nem tudják tartani az Oroszország és a Krím közötti földhidat, az utolsó meghódított terület is elvész, amelynek stratégiai jelentősége van. Ezzel gyakorlatilag visszaszorulhatnak a 2022.február 24. előtti területekre, s szembenézhetnek a teljes, szabályos katonai vereséggel.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

süti beállítások módosítása